Miért vagytok ilyenek (tisztelet a kivételnek)?

most nem érek rá végigolvasni a válaszokat. de azért leírom a véleményemet.

7 hónapos a fiam, két úgynevezett harci kutyánk van, egyenként 30 kiló mindkettő, kinti-bentiek, tehát szabadon közlekednek. mi így sétálunk négyesben: a két kutya, a baba és én. gondolhatod, ránk is hogy néznek...

de a játszótérre nem vinném őket, mert nem oda valók, ahogy a védőnőhöz se viszem őket, csak a sima sétákra. persze én is megkaptam már terhesen is, hogy ketté fogják harapni a gyereket meg hasonlók, tettem rá nagy ívben és ez a mai napig is így van. én így élek és nem kérdeztem senki véleményét.

sajnos vannak kimondottan unintelligens kutyatartók és szocializálatlan kutyák, akik miatt egyes anyukák vérre menő harcot folytatnak minden kutyással. nem szabadna általánosítani! nem kötelező szeretni az állatokat, ahogy nem kötelező busszal utazni, jódozott sót venni és szőrteleníteni sem. de hagyjuk már meg anyaként a lehetőségét annak, hogy a gyerekünk szeresse az állatokat, ha akarja! engem is idegesít, ha mások neveletlen kutyája ráront az enyémekre, mert ugye a babát nem hagyhatom ott, hogy szétválasszam őket. de nem féltem őket, eddig még komolyabb bajuk nem esett:) viszont tudom, hogy ők nem rohannak el, ha én azt mondom, hogy itt maradnak, mert a én szavam szent a számukra. a babámnak legjobb barátai, nagyon szereti őket nézni, amikor játszanak és meg is simizi őket, persze utána kézmosás. az utván is odajöhet bárki, gyerek, fenőtt megsimizni őket, de nem bánom, ha azért előtte megkérdeznek engem is.

még terhes voltam, amikor a két kutyával sétáltam a városban, és egy kétéves forma kislány csak úgy futott az utcán, szembe velünk, majd átölelte az egyik kutyám nyakát és belecsimpaszkodott a fülébe. mire az anyja odaért, réges-régen történhetett volna baj, ha olyan a kutya, hogy nem tolerálja ezt a viselkedést. szóval vannak nem kicsit felelőtlen anyák is a világon.

Szia,

én anyuka vagyok, volt egy uszkárom, együtt nőttünk fel, 15 éves volt mikor meghalt...már nem látott, nem hallott, nagyon ki voltam, annyira szerettem. Mikor megszületett a kisfiam, megfogadtam, hogy neki is lesz majd egy "barátja" akivel játszhat, akit szeretgethet, együtt sétáltatjuk (kertesben lakunk, de egyet értek, hogy a kutyusnak szüksége van sétára), szóval szerintem gyermek és háziállat megfér egymás mellett.

Viszont a nagymamám panelben lakik, sokat járunk hozzá, és borzasztóan dühös vagyok, hogy hányan sétáltatják a kutyáikat póráz nélkül, már szóltam is többször. Ez nem a kutya hibája, de bármilyen kezesbárány is legyen a 80 kg-os kutya, a gazdija se lehet benne 100%-ig biztos, hogy nem az én fiam szaga hergeli majd be, vagy a motorja vagy akármi, ráadásul póráz nélkül....

szóval itt nem az anyák-állatok harcáról van szó, hanem a degenerált kutyatartók-anyák, vagy kutyatartók és degenerált anyák harcáról....már bocsánat, de normális emberek közt, akik normálisan tartják az állataikat, nem alakulhat ki ilyen vita.