Tényleg rossz anya leszek emiatt? Baj van velem?

85.

Azért ez tényleg durva és nem általános, talán egy.pszichológus segítségét igénybe vehetted volna.

Ne felejtsd el. A gyerek lesz az első. Utána jöttök ti ;)

Sorrend is lesz. Jól gondold meg 1000000 ster hogy szülsz-e. 5 éve szültem. 1000 szor bánom már. Van minden nap énidő de ló&asz hidd el. 24 ből 22 órát kb veled lesz éveken át. Totál idegileg tönkrementem és gyűlölöm magam amiért megtartottam. Bolond voltam. Sose lesz olyan nyugodt kiegyensúlyozott életem mint kölyök előtt. Zokogok mikor arra gondolok hogy 180 fokot fordult az életem és nem akkor kelek fekszek amikor akarok nem oda megyek már akkor amikor akarok hiszti 5 éve nyérvogás semmi se jó.

Kész idegileg tönkrevágott a gyerek vállalás :( :( ;(

Ha nem adja bölcsibe pl 3 évig ifen otthon lesz. Nem lesz könnyű, főleg olyannak aki igy indít már hogy ne legyen matrica, legyen énidő... követelmény az van. Aztán mi valósul meg ki tudja. Aztán ott sír ahol senki se látja mert nem olyan lett az anyaság mint amilyennek megálmodta,elképzelte.

Én se így képzeltem el terhesen pl.

Ez a hölgy olyan mint Én totál.

Szeret magával törödni párjával lenni... ami szep és jó. De a gyerek ezt teljesen fel figja rúgni. Szó szerint ami idáig volt már nem lesz.

Erre írom a 180 fokos életváltozást. Azért írom le tudja rágja át sokszor tuti kell ez neki, képes-e feladni a mostani szabad függetlensegét egy gyerekért.

#95, Én ezt értem, csak kicsit üti egymást a "nem akarok 0-24 vele lenni", az "1000szer bánom már" és az ehhez hasonló kijelentések, meg az, hogy majd biztos otthon lesz vele 3 évig. Te otthon voltál a gyerekeddel 3 évig...?

Aki így érez, az bölcsibe fogja adni, amilyen hamar csak lehet, és visszamegy dolgozni. És most ezt nem azért írom, mert bármi gondom lenne vele, csak nem tartom reálisnak az évekkel riogatást, meg a 24-ből 22 órát, amikor pár hónap után már meg lehet szabadulni a gyerektől napi 8 órára kapásból annak, akinek ez az igénye.

Hú kérdező, te inkább ne vállalj gyereket.

Mintha anyámat olvasnám, ő is pont ilyen volt...

Folyton kellett neki egy "kis" énidő, aztán egyre több majd több, mert egy idő után már mit számít hogy napi 1 órára lép e le vagy 6-ra. Békeidőben! Ha valami baj volt, vagy beteg voltam, még több énidőre volt szüksége. Meg is lett a következménye...

A legkorábbi emlékem az, hogy nagyanyámnál bőgök betegen egész nap anyám után, napokig ott voltam.

Nagyon sok mindenről lemaradt anyám, azt sem tudja mi volt az első szavam, nem volt ott amikor előszőr felálltam, meg úgy sacc per kábé még 1000 dologról lemaradt. Más anya elteszi emlékbe a gyerek első kiesett tejfogát, az én anyám szerintem nem is tud róla hogy mikor esett ki az első.

Most felnőttként iszom a levét anyám szabadság vágyának, évek óta járok pszichológushoz szorongással. Tudod mi derült ki? Hogy az én esetemben a szorongást az okozza, hogy nem volt egy biztos pont az életemben kiskoromban. Hiába van milliárd ember a világon, hiába kell megszokni a gyereknek hogy nem csak az anyja létezik, akkor is az anya jelenti a gyerek számára a biztos pontot, a világ közepét. És ha folyton lelép az anyád miközben szükséged lenne rá, akkor az lelki sérülést okoz a gyereknek.

Igen, mert elég jó a kérdés. Szerintem ez mindenkinek dilemma, annak is, aki neked támad. 10 hónapos a fiam, nekem nem probléma vele lenni, de iszonyatosan ki vagyok készülve fizikailag. Erre nem számítottam. Szülés előtt, még terhesen is majdnem naponta tornáztam, edzettem egy órát. Amikor nem tudott még kúszni, akkor is ment. Aztán bejött a kánikula, terembe nem merek menni a rohadék covid miatt, nem edzettem semmit. Most már nagyon rosszul vagyok, mindenem fáj. Jövő héten újrakezdek egy kis óvatos nyújtással, de nem lett volna szabad idáig eljutnom, törődnöm kellett volna a saját testem egészségével. Remélem, nem lesz így hosszú távon. Elvesztettem a jó kis izmaimat...

A másik, hogy az én szüleim ugyan boldogan segítenek, de 300 km-re lakunk és dolgoznak. Szoktunk olyat, hogy odamegyünk 1 hétre és akkor én is pihenhetek többet. Itthon sajnos bajban vagyunk, mert a férjem szülei idősek és hát bunkók is, az anyját nem is ismerem, az unokát se látta még, viszont minden nap mennie kell a férjemnek rájuk nézni. Munka után. Tehát kb fürdetés előtt van a gyerekkel fél órát. Csak azért bírjuk még mindig, mert full home office van, napközben együtt vagyunk, egy szobában. De nagyon nehéz így.

De a gyerekkel együtt lenni amúgy nagyon jó! Nem tudja az ember,mielőtt szül, hogy milyen érzés! Figyelj oda magadra mindenképpen, de kívánom, hogy megismerd ezt a semmihez sem hasonlítható (igenis) szimbiózist, ami a gyerekkel kialakul.