Bűntudatom van, amiért nem olyan nemű babánk lesz, amit a párom szeretett volna. Ez miért van? Rossz anya leszek emiatt?

Azt írtad, örül neki. Akkor mi a probléma? Feleslegesen túráztatod magad ezen.

Minden épeszű ember tudja, hogy 50-50% az esély fiúra vagy lányra.

Az első nálunk is így volt. Mármint mindketten úgy voltunk vele, hogy az egészség a legfontosabb, nem a neme, de ha választani lehetett volna, én lányt mondtam volna, férjem fiút. Lány lett, nem volt csalódott egyáltalán, örült. Most 3 éves, apja mindene :) Sose bánta egy percre se, hogy lány lett.

Most várjuk a másodikat, ugyanaz volt a felállás, mint először. Ő úgy néz ki, kisfiú. Apa természetesen örül, de én sem vagyok csalódott egyáltalán, örülök a kisfiunknak. Azért normális emberek ezen túl tudnak lépni, a párod is annak tűnik, hiszen örül a kislányának. Ne túráztasd magad ezen, ha ő nem rugózik rajta.

Ne bánkódj, hiszen ezt -szerencsére- nem lehet irányítani.

Ha párod nehezményezi, miért nem olyan nemű lesz babátok, amilyennek ő szerette volna, kérdezzed meg nyugodtan: miért nem olyat csinált?

Nem te döntöttél, ám ha ő dönteni akart, miért nem tette?

Miért van bűntudatod? A FÉRFI felelős a gyerek neméért, szóval ...

Ez nem egy teljesítmény, amit össze kell hoznod ahhoz, hogy megfelleő nő, anya és feleség lehess. Plusz ugye, a genetika.

Mi lányra saccoltunk majd a 24. Héten kiderult hogy fiú.

El sem tudnánk képzelni helyette lányt :D

Tombolnak a hormonok és most igy érzel de a nevelesnel mindegy hogy fiú vagy lány