Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Megbántam a gyerekvállalást,...

Megbántam a gyerekvállalást, és nem tudom, hogyan tovább. Hogy lehet ezt az egészet feldolgozni? Érzett esetleg más is így?

Figyelt kérdés

28 éves anyuka vagyok. Hét éve ismertem meg a férjem, aki csodálatos ember. Mielőtt megismertem őt, sose voltam szerelmes, mármint úgy igazán, de vele azonnal más volt minden. Soha nem voltam még olyan boldog, mint abban az első pár évben, csodás életünk volt kettesben.

2 év után kérte meg a kezemet, majd pár hónapra rá össze is házasodtunk.

Innentől kezdődik a kálváriám...

A férjem nagyon szeretett volna gyereket, és a család is egyre inkább rákapott a témára. Én még szívem szerint vártam volna vele, de az esküvőnk után egyre jobban erőltették, hogy legyen gyerekünk, így annak ellenére is beadtam a derekamat, hogy én még nem igazán vágytam rá, hogy szüljek, sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, szerintem sosem éreztem magamban különösebben azt a mindent elsöprő gyerek utáni vágyat. De belementem, mert ez tűnt a "természetesnek", hogy összeházasodunk és gyerekünk lesz. Egy nőnek nem engedik meg, hogy ne akarjon anya lenni... egyszerűen mindenhonnan ezt tolja a társadalom, hogy ez az élet rendje, családot kell alapítani, gyereket kell vállalni, ennek így kell lennie és kész.


Könnyen teherbe estem, és átlagos terhessék után viszonylag könnyű szülésem volt, de miután megszületett a kisfiam, nagyon gyorsan rájöttem, hogy én ezt az egész anyaságot nem akarom. Azon kaptam magam, hogy frusztrált vagyok, elegem van és állandóan sírok. Azt hiszem, akkor tudatosult, hogy ez már végleges... Folyamatosan fáradt, kimerült és nyúzott voltam, miközben úgy éreztem, belehalok az unalomba, megőrjít ez a mókuskerék, az, hogy be vagyok zárva a 4 fal közé és a napjaim a kakis pelenkák, az éjszakázások, a hisztik és a Thomas a gőzmozdony vételen korforgásából állnak... Vissza akartam kapni a régi életemet, mármint, amikor még volt saját életem! Lehet, hogy erre azt mondják sokan, hogy biztos szülés utáni depresszióm van, de nem hiszem, egyszerűen csak utálom ezt az egészet.


Évek óta így érzek (a gyerek most már lassan 2,5 éves lesz).

Akkor jött először ez az ellenérzés bennem, hogy basszus, ezt mégsem kellett volna, amikor hazaengedtek minket a klinikáról és pár nappal később a férjem visszament dolgozni, én pedig egyedül maradtam a babával. Azt éreztem, hogy ennyi volt, kész, itt most vége van mindennek, és már túl késő, mert nem sétálhatok ki a helyzetből, nem folytathatom a régi életemet, ezt az újat viszont képtelen vagyok megszokni, mert utálom. Úgy éreztem magam, mintha csapdába estem volna, mintha börtönbe lennék zárva. Ez a jó szó rá, komolyan, olyan ez az egész, mint egy börtön, ahol a gyerek ejtett túszul és minden egyes nap ugyanarról szól. Megszűntem létezni, mint egyén, mint ember, most már csak arról szól az életem, hogy a gyerek igényeit kielégítsem, miközben a saját igényeimre évek óta még csak nem is gondolhatok...


Nehezen viselem, hogy 2,5 éve nem aludtam végig egyetlen egy éjszakát, hogy nincs két szabad percem, amikor nyugodtan csak nézhetnék ki a fejemből, hogy nem tudok leülni megnézni egy filmet, vagy hogy már nem hívhatnak fel a barátnőim, hogy most azonnal el kell mesélniük valamit, menjünk és üljünk le trécselni egy kávé mellé. Minden olyan körülményessé vált, még egy egyszerű hajmosás is külön szervezést igényel. És igen, rosszul esik, amikor látom az ismerőseim képeit vagy posztjait a facebookon, hogy milyen szabadok és mennek, amerre kedvük tartja. Én meg itthon ülök és maximum a játszótérig jutok el... és folyamatosan az kattog, hogy "Basszuskulcs, minek kellett ez nekem?"


Anyósommal próbáltam beszélni erről (sajnos az én Édesanyám már nem él), de jól legorombított, hogy ez micsoda hülyeség, ilyen biztosan nem létezik, mert az ösztöneink nem engednék, hogy megbánjuk az anyaságot. Másnak nem is mertem említeni, mert tudom, hogy ez az egész akkora tabutéma, hogy ha megemlíteném, talán még máglyára is vetnének érte, hogy micsoda szar ember vagyok...


A gyerekemet normálisan ellátom, elvégzem az anyai feladataimat körülötte, ölelgetem és puszilgatom, amennyit csak lehet, de közben mindig ott van bennem a kérdés, hogy milyen életem lehetne, ha ő nem születik meg, és sajnos mindig az a válaszom rá, hogy jobb lett volna...

Annyira, de annyira visszacsinálnám ezt az egészet, ha tudnám... de nem tudom, nincs lehetőségem kilépni ebből az élethelyzetből, és úgy érzem, ez egyszerűen felőröl. :(


Érzett vajon esetleg már más is így?

Annyira jó lenne tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal... :(


Köszönöm, ha végigolvastad.

Egy kétségbeesett anyuka



2020. dec. 7. 21:57
❮❮ ... 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 ... ❯❯
 121/228 anonim ***** válasza:
73%

Igazatok van lehetne szépen is fogalmazni. Csak az a baj tudjátok hogy ha az anya magán nem akar segíteni akkor mi válaszolók mit csináljunk? Hiába írjuk le hogy jajj mi is így érzünk, ettől még nem fogja szeretni a gyerekét. Segítség kell neki, pszichológiai. Ott a férje, aki orvos biztos hogy lehetne vele erről beszélni. De a kérdező meg sem próbálta, ráadásul 2,5 éve. Ehelyett ide ír ezt felvállalva és várja az együttérző kommenteket minthogy tenne is valamit. Miért nem bízik a szerelmében a férjében? Miért nem őszinte vele? Az én férjem is dolgozik mégis lehet és tudunk beszélgetni a gyerekeinkről. Ez csak kifogás hogy sokat dolgozik. De ha erre gondolok akkor milyen kapcsolat az ahol a férj nem vesz észre ebből az egészből semmit? Ilyen jó színésznő a kérdező hogy jajj drágám minden oké, evett, ivott, játszótéren voltunk, csodás napunk volt míg te dolgoztál. Hihetetlen hogy ezt így lehet csinálni 2,5 éve.

Ezért mondom hogy a kapcsolattal is probléma lehet és ezt is finom hangnemben teszem. Beszéljen a férjével mert lehet hogy csak több időt kellene az apukának a gyerekkel töltenie és máris más lenen az anya érzései. Bízom benne hogy ha elmegy dolgozni és több szabadideje lesz házon kívül nem fog ilyeneket érezni a gyermek iránt.

2020. dec. 9. 13:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 122/228 anonim ***** válasza:
31%
én megkérdőjelezném, hogy egyáltalán őszinte e a férjével a kapcsolata... valami bant es 2,5 evig egy büdös szót sem szólok.Fura. Lehet ez egy nagy szerelem de ennyi. nem birja el a felelősséget. szt meg ne mondja már h 2,5 eves mellett nem tud semmit csinálni.
2020. dec. 9. 13:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 123/228 anonim ***** válasza:
20%

Azt sem értem hogy ha a férje a nagy szerelme és lelépne vele világgá bármikor akkor azt a közös kis babucit hogy nem tudja szeretni és hogy tekinthet rá nyűgként


Valaki kifejtené? Vagy inkább te kérdező.

2020. dec. 9. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 124/228 anonim ***** válasza:
90%

Mit kell ezen kifejteni? A férjét szereti-imádja, de a gyerekvállalásba láthatóan felelőtlenül, meggondolatlanul, külső nyomás hatására ugrott bele, nem gondolta, hogy ilyen nehéz lesz, nem is állt rá készen, így hát nem meglepő, hogy most így érez, erre számítani lehetett.

Sokan hiszik azt, hogy egy gyerek csupa rózsaszín vattacukor, aztán mikor megszületik, akkor pislognak, hogy ez mégsem olyan jó "buli".

Van, aki innen valahogy összeszedi magát és leküzdi ezt az érzést, van aki meg depresszióba süllyed. Csak azért, mert a szeretett férfitól van, még nem lesz varázsütésre minden tökéletes.

2020. dec. 9. 14:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 125/228 anonim ***** válasza:
40%
miert nem fogad akkor szittert? gondolom nem nyomorog, ha a pali orvos. tudom tré az összehasonlítás, de sokan tényleg full egyedül vannak és ennyire nem életképtelenek mint a kérdező.
2020. dec. 9. 14:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 126/228 anonim ***** válasza:
7%

A gyerek is a férje egy része ezért nem értem.

Akkor legalább a szeretett imádott ferjét lássa benne ha ránéz és máris könnyebb lesz.



.....Mit kell ezen kifejteni? A férjét szereti-imádja, de a gyerekvállalásba láthatóan felelőtlenül, meggondolatlanul, külső nyomás hatására ugrott bele......

2020. dec. 9. 14:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 127/228 A kérdező kommentje:

Én már nem szeretnék semmit kifejteni.


Nem, nem a gyereket utálom. Anyának lenni utálok.


De teljesen mindegy, mit írok, úgyis kiforgatják a szavaimat. Egyes kommentelők reakciója szerint lassan már ott tartunk, hogy utálom a gyerekemet, holott többször is leírtam, hogy nem erről van szó. Nem a gyereket utálom. Hanem utálok anya lenni. A gyereket magát, a személyét szeretem. A gyerekkel együtt járó élethelyzetet viszont nem. Én elhiszem, tudom, megértem, hogy ez bonyolult, mert tényleg kissé ambivalens érzés, és igen, bánom, hogy anya lettem, de a gyerekemet, az ő személyiségét, azt, amilyen lett, azt nem bánom. Szeretem őt, mint embert, ahogy bármelyik másik anya. De igen, ha visszamehetnék az időben, nem vállalnék gyereket, mert maga az anyaság, az anyaszerep távol áll tőlem, nem erre számítottam, nem érzem jól magamat benne, és őszintén úgy érzem, hogy nem akarok anya lenni. A gyereket nem bántam meg, mert a gyerekem alapvetően egy nagyon szerethető, jófej kissrác. De utálok anya lenni.


Ennél többször, és ennél jobban nem vagyok hajlandó kifejteni, mert aki érti, az eddig is értette, aki meg nem érti, amit írok, az valószínűleg ezek után sem fogja érteni, és ugyanúgy a sarat fogja csak dobálni, arra meg nincs szükségem.

2020. dec. 9. 14:09
 128/228 anonim ***** válasza:
100%
Köszi 126, el tudom olvasni, amit írtam, nem szükséges még egyszer bemásolni, bármi is legyen ezzel a célod....
2020. dec. 9. 14:11
Hasznos számodra ez a válasz?
 129/228 anonim ***** válasza:
0%
Akkor értelmezd azt is amit fölé írtam!
2020. dec. 9. 14:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 130/228 anonim ***** válasza:
11%
A férjeddel miért nem beszélsz? Arról miért nem írsz? Miért ilyen a kapcsolatod vele? Nem kell itt bizonygatnod hogy szereted a gyereket mert leírtad már 10x hogy utálsz anya lenni.
2020. dec. 9. 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
❮❮ ... 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 ... ❯❯

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!