Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Megbántam a gyerekvállalást,...

Megbántam a gyerekvállalást, és nem tudom, hogyan tovább. Hogy lehet ezt az egészet feldolgozni? Érzett esetleg más is így?

Figyelt kérdés

28 éves anyuka vagyok. Hét éve ismertem meg a férjem, aki csodálatos ember. Mielőtt megismertem őt, sose voltam szerelmes, mármint úgy igazán, de vele azonnal más volt minden. Soha nem voltam még olyan boldog, mint abban az első pár évben, csodás életünk volt kettesben.

2 év után kérte meg a kezemet, majd pár hónapra rá össze is házasodtunk.

Innentől kezdődik a kálváriám...

A férjem nagyon szeretett volna gyereket, és a család is egyre inkább rákapott a témára. Én még szívem szerint vártam volna vele, de az esküvőnk után egyre jobban erőltették, hogy legyen gyerekünk, így annak ellenére is beadtam a derekamat, hogy én még nem igazán vágytam rá, hogy szüljek, sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, szerintem sosem éreztem magamban különösebben azt a mindent elsöprő gyerek utáni vágyat. De belementem, mert ez tűnt a "természetesnek", hogy összeházasodunk és gyerekünk lesz. Egy nőnek nem engedik meg, hogy ne akarjon anya lenni... egyszerűen mindenhonnan ezt tolja a társadalom, hogy ez az élet rendje, családot kell alapítani, gyereket kell vállalni, ennek így kell lennie és kész.


Könnyen teherbe estem, és átlagos terhessék után viszonylag könnyű szülésem volt, de miután megszületett a kisfiam, nagyon gyorsan rájöttem, hogy én ezt az egész anyaságot nem akarom. Azon kaptam magam, hogy frusztrált vagyok, elegem van és állandóan sírok. Azt hiszem, akkor tudatosult, hogy ez már végleges... Folyamatosan fáradt, kimerült és nyúzott voltam, miközben úgy éreztem, belehalok az unalomba, megőrjít ez a mókuskerék, az, hogy be vagyok zárva a 4 fal közé és a napjaim a kakis pelenkák, az éjszakázások, a hisztik és a Thomas a gőzmozdony vételen korforgásából állnak... Vissza akartam kapni a régi életemet, mármint, amikor még volt saját életem! Lehet, hogy erre azt mondják sokan, hogy biztos szülés utáni depresszióm van, de nem hiszem, egyszerűen csak utálom ezt az egészet.


Évek óta így érzek (a gyerek most már lassan 2,5 éves lesz).

Akkor jött először ez az ellenérzés bennem, hogy basszus, ezt mégsem kellett volna, amikor hazaengedtek minket a klinikáról és pár nappal később a férjem visszament dolgozni, én pedig egyedül maradtam a babával. Azt éreztem, hogy ennyi volt, kész, itt most vége van mindennek, és már túl késő, mert nem sétálhatok ki a helyzetből, nem folytathatom a régi életemet, ezt az újat viszont képtelen vagyok megszokni, mert utálom. Úgy éreztem magam, mintha csapdába estem volna, mintha börtönbe lennék zárva. Ez a jó szó rá, komolyan, olyan ez az egész, mint egy börtön, ahol a gyerek ejtett túszul és minden egyes nap ugyanarról szól. Megszűntem létezni, mint egyén, mint ember, most már csak arról szól az életem, hogy a gyerek igényeit kielégítsem, miközben a saját igényeimre évek óta még csak nem is gondolhatok...


Nehezen viselem, hogy 2,5 éve nem aludtam végig egyetlen egy éjszakát, hogy nincs két szabad percem, amikor nyugodtan csak nézhetnék ki a fejemből, hogy nem tudok leülni megnézni egy filmet, vagy hogy már nem hívhatnak fel a barátnőim, hogy most azonnal el kell mesélniük valamit, menjünk és üljünk le trécselni egy kávé mellé. Minden olyan körülményessé vált, még egy egyszerű hajmosás is külön szervezést igényel. És igen, rosszul esik, amikor látom az ismerőseim képeit vagy posztjait a facebookon, hogy milyen szabadok és mennek, amerre kedvük tartja. Én meg itthon ülök és maximum a játszótérig jutok el... és folyamatosan az kattog, hogy "Basszuskulcs, minek kellett ez nekem?"


Anyósommal próbáltam beszélni erről (sajnos az én Édesanyám már nem él), de jól legorombított, hogy ez micsoda hülyeség, ilyen biztosan nem létezik, mert az ösztöneink nem engednék, hogy megbánjuk az anyaságot. Másnak nem is mertem említeni, mert tudom, hogy ez az egész akkora tabutéma, hogy ha megemlíteném, talán még máglyára is vetnének érte, hogy micsoda szar ember vagyok...


A gyerekemet normálisan ellátom, elvégzem az anyai feladataimat körülötte, ölelgetem és puszilgatom, amennyit csak lehet, de közben mindig ott van bennem a kérdés, hogy milyen életem lehetne, ha ő nem születik meg, és sajnos mindig az a válaszom rá, hogy jobb lett volna...

Annyira, de annyira visszacsinálnám ezt az egészet, ha tudnám... de nem tudom, nincs lehetőségem kilépni ebből az élethelyzetből, és úgy érzem, ez egyszerűen felőröl. :(


Érzett vajon esetleg már más is így?

Annyira jó lenne tudni, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal... :(


Köszönöm, ha végigolvastad.

Egy kétségbeesett anyuka



2020. dec. 7. 21:57
 221/228 anonim ***** válasza:
81%
Én továbbra is azt gondolom az írás alapján, hogy a kérdező túl sokat vállal, patogen helyzet, hogy mindent egyedül csinal a gyerekkel, izolálva van. A leírtak alapján nem az anyasaggal van baja, hanem ezzel a szörnyű autonómia vesztett helyzettel, ezzel a mokuskerekkel. Szerintem meg fogja találni az anyasagnak azt a formáját, amit élvezni tud. És nem azért mert a tarsadalom ezt vagy azt várja,nyilván lehet egy nő tudatosan gyerekmentes és élhet így boldog életet, kiteljesedhet. De ez a gyerek már megvan. És ez semmiképpen nem tragedia. Nehéz, főleg így, ahogy írja a kérdező. De rengeteg dolgon lehet itt valtoztatni.
2023. máj. 26. 22:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 222/228 anonim ***** válasza:
81%

Ugyan már régi a kérdés , illetve anya sem vagyok . Viszont mivel “korban” vagyok már egy ideje cseszegetnek hogy mikor lesz baba ?!?

Nagyon sajnállak kérdező , én soha életemben nem éreztem magamban ezt az anya akarok lenni , gyereket akarok dolgot . Nagyon félek pont ettől amin most a kérdező megy keresztül, hogy esetleg én is így járnák és nyilván visszacsinálni már nem lehetne a dolgot. Környezetemben rengeteg egyedülálló anya van , pont azért mert ha a férfi érez úgy uhh nem jön be a babazas , simán lelép illetve rengeteg túl terhelt anyat is ismerek , akire minden ráhárul es este otthon a férje benyögi pizza legyen a vacsora ..

Kicsit túl van idealizalva ez a gyerek vállalás dolog. A férfiak jó 90% meg nem veszi ki a részét belőle csak veri a mellét én vérem meg trónörökös a pelenka csere résznél bezzeg a te gyereked csináld te. Anyám is túl volt terhelve a 3 gyerekkel apám meg vígan élte az életét mintha apa se lenne. Kérdező remélem túl jutottál a mélyponton.

2023. aug. 13. 11:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 223/228 anonim válasza:
89%

Kedves Kérdező,

Bár már rég írtál ide, most már 5.5 éves lehet kisfiad, érdekelne, jobb lett-e az élet?:)

Minden ízében átéreztem a soraid, és ugyanezt megéltem én is, holott nem olyan fiatalon lettem anya, mint te, hanem 34 évesen(nekem most 2.5 éves).

Valószínű az ovi sok terhet levett Rólad, nekem egy megváltás volt, mikor 1.5 évesen bölcsibe adtam, onnantól érzem, hogy levegőhöz jutok, addig olyan volt, mintha folyamatosan nyomnának a víz alá. Szóval egyáltalán nem vagy egyedül az érzéseiddel, de én pont a másik taktikát választottam amúgy és mindenkinek elmeséltem, hogy hát ez iszonyat szar. Én is baromira nehezen élem meg legfőképp a szabadság és spontaneitás teljes hiányát, a megváltozott életet, viszont egyik barátnőm mondta jól, hogy az élet gyerek nélkül is folyamatosan változik. Plusz amit én éreztem/érzek, hogy igazából már rengeteg jó buliban voltam, utazgattam, nagyon kevés pénzből nagyon megtoltam 20-as éveim, szóval ilyesfajta maradékot nem hagytam, és őszintén szólva azt gondolom, hogy kb 40 éves korig remekül éreztem volna magam gyerek nélkül, de utána valószínű valamikor már előjött volna egy önmagamon túlmutató életstílus utáni vágy (sajnos nőként már kockázatosabb addig várni).De lényeg a lényeg, hogy nincs ember a bolygón, akihez lenne kedvem 0-24, pláne ha ki kell szolgálni, a saját gyerekemhez se, viszont bölcsi után már nagyon tudom várni, hogy együtt legyünk,tiszta öröm, és ezerszer jobb anya lettem így, mint mikor egésznap össze voltunk zárva- semmi bűntudatom nincs emiatt. Mostmár át tudom érezni, hogy anyának lenni kiváltság is, és végre van időm észrevenni, hogy baszki, azért ez maga a csoda, ahogy a civilizációt gyakorlatilag a nappalimban nézem végig a kislányom által:) Nagyon javaslom, hogy találj egy pszichológust, mert minden amit érzel jogos, és mind ugyanazokon megyünk keresztül, de sokszor kell segítség 'átkeretezni' a gondolataid. Órákig tudnám írni amúgy ezekről a gondolataim, de gondolom már úgy sem olvassa senki. Ölellek!

2023. aug. 23. 10:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 224/228 anonim ***** válasza:
84%

Én férfiként írok ide, és bár nem olvastam el az összes hozzászólást. De tényleg érdekelne, hogy férfiként a gyerekvállalás “megbánása” hogyan csapódik le!

8 éves kapcsolatomat zártam le mert nem akartam gyereket a jelenlegi világba!

Eleinte minden vágyam volt az exemtől 1-2 gyerek, nekem is van 2 bátyám. Viszont idő közben a környezetemben egyre több haver,barát lett apuka és teljesen megrémített az a változás (külsőleg, belsőleg) amin átmentek..

Ezért elhatároztam, hogy önző módon nem csinálok gyereket senkinek!

Imádom a gyerekeket és ők is engem, de be kell látni ha valaki nem való szülőnek!

jan. 10. 12:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 225/228 anonim ***** válasza:
0%
De te való lennél utolsó, csak kényelmes és lusta vagy, nagy hiba!
jan. 10. 15:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 226/228 anonim ***** válasza:
68%
225.: Azt te honnan tudod te így látatlanban? Látnok vagy talán? Mit vesződsz azon, hogy ki csinál gyereket vagy ki nem? Jaj akkor, ha a magadfajta szapiztató talál egy megfelelően gyenge jellemet, akit rá tud presszúrálni a gyerekvállalásra, aztán majd a gyerek szívja meg a hülyeségeiteket...
jan. 11. 09:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 227/228 anonim válasza:
78%
Elvan kényeztetve a gyerek. Nem tudod nevelni. Nem a gyereknek kell nevelni. Azért magára lehet hagyni mozdonyok mesét nézze egyedül. Neked. Minek kell ott ülni mellette. Hogy takaritasz főzöl? Nem tudnak a szülők nemet mondani.
ápr. 26. 09:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 228/228 anonim ***** válasza:
Kedves kérdező! Hátha jársz még erre, kíváncsi lennék hogy alakult az életetek
dec. 14. 10:28
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!