Mit tegyek, ha megbántam azt, hogy gyereket vállaltam, és megszűnt az életem értelme, nincs az életemnek értelme és nem lesz soha már?

#1

Az nagy értelme az életnek...

#2

Ezen én is gondolkodtam már, de nek jutottam sokra.

#3

Bocsánat, ezt nem írtam le! De akkor most pótolom: Volt egy jó munkahelyem, és sportoltam versenyszinten (futsaloztam). A munkámat szerettem és a munkatársaimmal is nagyon jóba voltam, mindig mentünk valahová, munka után beültünk valahova, de ez a gyerek születése után megszűnt. A sporttal is ugyanígy voltam, jó csapattársak, edzések, meccsek, nyáron nemzetközi bajnokságok... Most ez is megszűnt, és közölték velem, hogy nem tudnak majd visszavenni a gyerek miatt, mert már nem fogok tudni úgy menni, mint régen, ha a gyerek beteg, vagy valami ünnepség van, akkor nem tudok menni majd edzésre, meg nem tudok majd menni meccsre, és nálunk nagyon fontos az edzéslátogatottság. Most tudom, hogy sokan nem fogják érteni, de nekem ez volt az élet. Hétköznap munka és edzések, hétvégén meccsek. Most abból áll az életem, hogy felekelek, ellátom a gyereket, megcsinálom a házimunkát, alszok a gyerekkel, felkelek a gyerekkel, délutáni séta, fürdetés, vacsi, altatás, alvás. Ennyi az élet. Én vagyok a hülye, amiért bevállaltam, mert azt hittem, hogy majd meg fogom bánni azt, hogy nem lesz, mert mindenki ezzel jött.

#4

A pici 3 hónapos. Nincs segítségem. A férjem néha besegít (értsd: amikor nyugodt a gyerek, akkor elbokondozik ott felette meg beszél hozzá, amint elkezd sírni meg nyöszörögni, nyomja a kezembe.) A gyerek előtt futsaloztam és dolgoztam.

#8

És mit csinálna velem a szakember? Átmossa az agyam, hogy olyan dolgokat érezzek, amit nem érzek? És igen, megszűnt. Nincs értelme.

#9

3 hónapos