Aki csak egy gyereket vállalt, idősebb korában később megbánta, hogy nem többet?

Egyke vagyok, gyerekkent unalmas volt neha, emlekszem sokat konyorogtem testverert, amikor kicsi voltam :D

De kesobb mar igazabol nem szamitott, nyilvan tinikent mar “annyi dolgom volt”, hogy cseppet sem erdekelt, hogy van-e testverem vagy nincs.

De ez dilemma nalunk is, egyszeruen nem tudjuk, hogy legyen-e masodik baba vagy sem. Szeretnenk is meg nem is. Most egy gyerekkel iszonyu kenyelmes az eletunk, konnyu is vele nagyon, nehezen adnank fel ezt a kenyelmet

Viszont a ferjemnek meg van testvere, o azt mondta, hogy gyerekkent szuper volt, volt mindig kihez szolni, okorkodni, verekedni 😂 De bizonytalan o is, hogy mi legyen.

Köszönöm szépen😁 Hasonló jókat nektek is!

#4

Nekem mindkét szülőm egyke. Anyukám nem szándékosan, hanem így alakult, mamámnak volt több gyereke, egyik 1 hetesen halt meg, a másik szülés közben, harmadik meg már a hasában. Az is csoda volt, hogy anyukám megmarad. Ő mindig azt mondta, hogy nagyon rossz volt testvér nélkül felnőni.

Apám meg szándékosan lett egyke. Lányt szerettek volna, fiú lett, így akkora csalódás volt ez nekik, hogy többet nem vállaltak. Neki nem volt olyan rossz, jártak focizni a haverokkal stb.

Az én szemszögemből mert borzasztó érzés, hogy nincs egy rokonom se a gyerekeimen kívül :( Ha ők nem lennének, a lőtéri kutyát se érdekelné, hogy élek-e vagy halok.

Én egyke vagyok (nem tervezettem, anyukám elöttem és utánam is elvetélt sajnos, így nem született testvérem), a férjemnek van 2 testvére (egy huga és egy öccse). Gyerekként néha eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egy (idősebb) tesó, mert a legjobb barátnőmnek volt egy cuki nővére és én is "olyat akartam". Igen, nagyon gyerekes gondolatmenet, de 6-7-8 évesen ki nem az 😃. Kamaszodva már cseppet se érdekelt, hogy nincs testvérem. A férjem és a huga egymást marrták szinte felnőtt korukig (3 év van köztük), akkor rendeződött nagyjából, amikor sógornőm is kinőtt a kamaszkorból, most van egy jó, de annyira nem szoros testvéri kapcsolatuk. Az öccse nagyon nagy korkülönbséggel jött, vele inkább olyan emlékei vannak, hogy pelenkázta, meg vitte oviba 😅. Aztán elköltözött (majdnem 16 év van köztük). Teljesen más életszakaszban voltak, vannak.

Nekünk kettő van, 12 éves fiú és 7 éves lány. Civakodnak, szoktak veszekedni, de nagyon szoros emellett a kapcsolatuk, sokmindent csinálnak együtt.

A szüleim egykék, sose volt semmi bajuk vele. Nekem van egy nővérem, nagyon nem kedveljük egymást felnőttként sem, nem nagyon beszélünk. A gyerekkorunkat megkeserítette hogy nagyon különbözünk és majdnem végig 1 szobában kellett nyomorognunk, semmi magánszféra. Borzalmas volt.

Ha újra megszülethetnék, nem kérnék tesót.

A férjemnek 4 testvére van. Kettővel egyáltalán nem tartja a kapcsolatot 30+ éve, 2-vel évente 2x -3x ha beszélnek, nem többet. Egyikkel sincs különösebben jóban.