Nagy(obb) gyerekek szülei! Nektek hiányzik a baba- és kisgyermekkor? Mit szerettek legjobban az idősebb gyereketek kapcsán, ami most sokkal jobb, mint amikor kicsi volt?
Gondolok itt arra, amikor már a gyerekeitek minimum iskolásak, de inkább még nagyobbak, 10-12 évesek, tehát már lassanként kamaszok. Eszetekbe jut néha, milyen volt a gyerek piciként, babának, majd utána 2-3-4 évesen? Ha igen, hiányzik az érzés?
9 hónapos a lányom, csak az előbb bőgtem el magam, hogy ez az időszak mennyire különleges és milyen hamar vége lesz. Az újszülöttkori önmagára már most nem hasonlít egyáltalán, napról-napra veszíti el a "babás" jellemzőit, képzelem mi lesz itt 10 év múlva...
Ezért szólok hozzátok, akiknek már nagyobbacska gyerekeitek vannak, hogy meséljétek el a tapasztalataitokat, mik azok a pozitívumok, amik változtak az idők során, amiket szerettek és élveztek most a gyerekekkel, ami esetleg titeket is meglepett, hogy milyen jó, pedig nem gondoltátok volna? Főleg összehasonlítva a babás évekkel, hogy kicsit felviduljak és legyen mit várnom :D
Köszönöm mindenkinek előre is és kellemes estét nektek :)
nem hiányzik
örülök neki, hogy már nem ordít egész nap
#1 akkor te a szerencsésebbek közé tartozol, neked tovább tart a szép világ :)
#2 ez nem segít 😭 de köszönöm a tapasztalatod :)
Hiányzik néha amikor kisbaba volt. Jó nem az az időszak, amikor óránként kelt. Inkább onnantól amikor elkezdett mászni. Van ami nagyon nem hiányzik. Például a fogzás a hasfájás a sok betegség.
Most 9 éves.
Jaj nem azért tovább is van bennük báj, de sajnos akkor már ott a meló és kevesebbet lehet együtt leni.
Ebben a 3 évben meg csak ők vannak.
Nekem is szokott hiányozni a baba- és kisgyerekkor, elnézem őket néha, hogy milyen édes, hurkás kis babák voltak, most meg mekkora nagy lovak. Pedig nem is, még csak alsósok. (9 és 11 évesek) :) Én a következőket szeretem abban, hogy nagyok:
- Egyszerűbb velük az élet, pl.simán leugrom a boltba, őket meg fenn hagyom, nem igényel külön szervezést és egy félórás öltöztetést, hogy lemenjünk tejért.
- Itthon is egész nap békén hagynak, talán jobban is, mint szeretném.
- Nem kell rájuk egész nap száz százalékosan odafigyelni, nem csinálnak ön- és közveszélyes dolgokat (nem isszák meg a sampont, nem hajolnak ki az ablakon stb.)
- Ami pedig a legjobb: iszonyú jófejek. Jó velük lenni. A kicsivel, ő kislány, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, imádok beszélgetni vele. A nagy fiú, őt inkább csak bámulom, mennyi minden érdekli, és ezekben mennyire el tud merülni. Nagyokat nevetünk együtt, szeretünk közösen filmet nézni (és én is élvezem), ilyenek.
Még csak 5 és 7,5 évesek, de mindig azt mondom, addig volt jó amíg ott maradtak ahová tettem őket!
A kisebbel igazán nincs baj, nem is volt, de a nagy az első perctől az a mindenért ordítós fajta, de legalább arra lehetett fogni, hogy nem tudja máshogy elmondani a baját. Mostmár hiába iskolás, egyfolytában csak a hiszti és a veszekedés megy, nála talán 1 kicsit nyugodtabb évünk volt, mikor a kisebb érkezett, aztán megint bekattant és évről évre rosszabb! Borzasztóan rettegek a tinikortól!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!