Mit tegyek, ha megbántam azt, hogy gyereket vállaltam, és megszűnt az életem értelme, nincs az életemnek értelme és nem lesz soha már?

"És én nem akarok kötődni ehhez a gyerekhez, nem akarom, hogy azt mondja nekem, hogy anya, vagy hogy szeretlek. Én nem szeretem őt. Akkor ő se szeressen engem."

Kérdező, összepakolsz, és lelépsz, sportolgatni, vagy ahova akarsz. Jobb lesz a gyereknek is, mielőtt még érzelmileg nyomorulttá teszed. Arra meg hogy te nem akartál gyereket, gondoltál volna az előtt mielőtt védekezés nélkül szexeltél.

Nem tudom mi értelme az ilyen kérdéseknek, mint a tiéd. Te nem akarsz segítséget, mert nem akarod ezt a gyereket. Akkor most áruld már el mit vársz az itteni emberektől? Neveljük fel helyetted vagy mi a fene??

Tudom, hogy mit érzel.

Volt egy életed, ami már megszűnt. Szültél egy gyereket. A szülés, a terhesség és a gyerek megváltoztatott, és már sosem leszel a régi. Régen gondtalan életed volt, bár voltak zökkenők, de azokat átvészelted. Most ott van egy gyerek, és nem csak saját magadért vagy felelős, hanem a gyerekedért is. Megszűnt az életed, és látod, hogy hová fajul a világ. Látod, hogy tinédzserek hova kallódnak, félsz, hogy a gyereked egy lesz közülük. Félsz, hogy nem vagy jó, folyamatosan kattogsz, és mérlegelsz, hogy a "két életed" között melyik volt a jobb és melyik volt a rosszabb. Tudod, hogy a gyerekvállalás nem egy visszafordítható folyamat, de te akkor is szeretnéd visszakapni az életed, aztán rájössz, hogy hiába kapnád vissza a régi életed, te már nem lennél ugyanaz. Legszívesebben otthagynád a párod, aki nem "segít" neked semmiben, csak kiabál amiatt, hogy szalad az egész lakás, legszívesebben az okoskodó vérmamik arcába ordítanád, hogy semmivel sem jobbak nálad, és minden baba más és más, és legszívesebben otthagynád a gyerekedet. De nem. Nem lehet, mert megszólnak. Ha csak gondolni mersz erre, te vagy a rossz anya. Undorodsz magadtól, amiért így gondolkodsz és nem érzed azokat az érzéseket, amiket más anyák mondanak a gyerekükkel kapcsolatban.

Igazából én se tudom, hogy mit kellene tenned, én is ebben vagyok.

#44 állj már le ezzel a vérmamizással cseszd meg. Ki az a vérmamai? HM?

Aki nem jelenti ki hogy utálom a gyerekem és ő se szeressen engem?

Cseszd meg rengeteg nő küzd szülés utáni depivel, újdonság az egész, nehéz belerázódni, mégsem mondanak ilyen ocsmányságokat a saját gyerekükre, hanem azt nézik, hogy tudnának belőle kilábalni.

Az meg jó poén, hogy látja hova fajul a világ, meg a kamaszok. Jaaa mert ez szülés előtt nem volt nyilvánvaló, mi? A kamaszok meg pont az ilyen "anya" mellett kallódnak, akik érzelmileg gyötrik a saját gyereküket, a "nem akartalak te bactad el az életem" dumájukkal. Csak úgy mondom.

De mindegy, nem szabad. Ezen az oldalon csak sírni szabad, hogy elhagyom a gyerekem, mert aki nem így tesz az gusztustalan ősanya, vérmammi, akit el kéne ásni minimum.

#45

És akkor mi van, ha ilyeneket mond a saját gyerekére?? Mondja csak ki, ha egyszer ez az igazság, cseszd meg!