Sokan miért büntetik úgy a gyerekeket, hogy bezárják egy szobába, ha rosszak voltak?

Olyan furcsa ezeket olvasni. Nekem is van kettő, kis korkülönbséggel de sosem volt ilyen. Sosem volt úgy hogy ezt jónak találtam volna. Esküszöm ilyenkor nagyon boldog vagyok, hogy nálunk eddig sosem feszült a húr, hogy ÉN ilyen idegbajba kerüljek mert szerrintem ilyenkor pont az anya az aki nem tud mit csinálni, tehetetlen. Ezt látja egyetlen megoldásnak (mint írták itt is), pedig nemcsak így lehet!

Szerintem az enyém ha dzt tenném vele, nem is tudom... egy világ omlana össze benne, mert mint anyától máshoz van szokva. De persze mindenki más. Az én anyám sem csinálta és úgy gondolom hogy egy normális nő lett belőlem. Ne csináljunk már úgy, mintha csak így lehetne nevelni.

Kedves utolsó. Kíváncsian várom hogy akkor Te hogyan kezelsz egy olyan helyzetet, mikor valami olyat tesznek ami egyértelműen csak határfeszegetés. Ja és ird meg kérlek a "státuszod" mert nagyon nem mindegy az sem, hogy mondjuk az egyik gyerek fél éves a másik 1.5, ahol ha valami történik az fáradtságból vagy tudatlanságból ered, te meg otthon vagy és reggeltől estig más sem történik mint hogy a gyerekekkel foglalkozol. Ezt most nem azért írom mert ezt gondolom a helyzetedről, csak arra világítanék rá, hogy egészen más egy otthon ülő anyuka 2 lány gyerekkel, mint mondjuk.egy postai alkalmazott anya két fiú gyerekkel, aki az egesz napos őt ért lekezelő hangnem inzultus stressz stb után hazaesik fáradtan, az épp kamaszodó fiúkhoz, hogy aztán jó kedv és nyugalom fogadja (hohy meg tudja csinálni este 10ig a házi munkát és tanuljon a gyerekekkel..) ehelyett otthon is csak a két testvér veszekedése fogadja.

Én 8 oraba dolgozom 2 nagyon nyugis lany gyerekem van, de a melom stresszes es ha arra megyek haza hogy marják egymást bizony kulon szobába vonulnak míg meg nem tanulják hogy nincs egymassal uvoltes kiabalas stb.

És lass csodat tegnap reggel már kezdték volna a szokásos veszekedést mire a nagy a kicsire szólt: ne csináld mert akkor mehetünk a szobánkba büntibe. És végre nyugalom volt.

A poziziv nevelőktől őszintén kérdem a "rosszat csinál erre megölelem" elv logikáját...aki igy nevelt a kornyezetemben, most 5-6 eves gyereke hisztis akaratos kezelhetetlen. Es nem egy ilyen van

Ha hiszti van elmegyek onnan, ahol ő van. Nem szólok hozzá egy darbig.

Egy bő fél óra és jön utánam már, ha megunja.

Ha a ket veszekedő gyereket ott hagyom alol van és én megyek át másik szobába akkor verekedni kezdenek ami balaeset veszélyes vagy sírás lesz a vége aminek okán a kicsi majd jön vigasztalasért....nem lehet úgy igazságot tenni hogy ott hagysz két gyereket egymással üvölteni.

Oké egesz nap nem lattak haza megyek becsukom oket a szobajukba mert latni se akarom oket. Vagy hazamegyek de rogton atmegyek egy masik szobaba hogy ne kelljen hallgatnom a veszekedesuket. Valoban ez sokkal jobb :D még mindig varom az epito jellegu gyereknevelesi tanacsaid. Egyelore a szobaba valo elkulonitesnel.tovabbra sem tudok jobbat.

Melyik mondatomat sikerült úgy értelmezned hogy utálom a gyerekeim?

Sajnos nem mindenkinek van ideje napokig könyveket bújni, de azért olvastam a pozitív nevelésről, olvastama testvérféltékenység kezeléséről stb és mégis úgy látom hogy abból tanulnak ha TE kijelölöd a határokat és ha a tetteiknek következménye van! Ezt pedig buksi simogatásból nem fogják megérteni

24

Persze, a szülő húzza meg magát, meneküljön el. Gratulálok ehhez a felfogáshoz. Nem a gyerek az úr a háznál.

Na, látom, eldurvult a vita. Én is beküldöm a gyereket a szobájába, ha más nem segít, ezt írtam is régebben. Kb 3 percet ha ott tölt. Nekem is feltűnt, hogy akik elfogadhatatlannak tartják ezt, nem írnak jobbat, csak hogy szakkönyvet olvass. Na én olvastam. Ebből tudom, hogy 2 féle hiszti van. Az egyik a distressz hiszti, mikor a gyerek fáradt, éhes, valami más olyan baja van, amit nem bír kifejezni. Hisztizik, minden baja van. Ilyenkor a legjobb megoldás, ha türelmes vagy, kedves vagy, szeretgeted, átöleled. A másik hiszti a kis Néró névre hallgat. A célja, hogy elérjen valamit a gyerek. Ilyenkor jobb, ha nem engedsz, figyelmen kívül hagyod. A kettő egyébként átmehet egymásba, ezért van pl, hogy 2 perc után a követelőző és durván szemtelen gyerekem őszintén sírni kezd a szobájában, és már ott is vagyok. (Nekem, ha simán otthagyom, tombol és jön utánam, direkt olyan rosszalkodásokat elkövetve, hogy felfigyeljek rá. A szobába küldéssel ez megoldódik.)

Gondolom, hogy vannak olyan gyerekek, akik eleve nem ilyen akaratosak, pl én is "rendes kislány" voltam gyerekként.