Kérhetném azt a páromtól, hogy hagyja itt a gyerekeit miattam? Beszéljek a jövőről vele, vagy még ne?

Érdekes az a válaszoló, aki lazán benyögte hogy gyereke lehet még másik, mintha egy darab rongyról beszélne az nem "gonosz magyar mentalitás"? Persze ami a szád ízének megfelel, ugye?

Nekem inkább ettől fordult fel a gyomrom, aki a 2 gyereket egy darab tárgyként kezelte, amit lehet pótolni, de hát kinek mi. Neked biztos nagyon helyén van az értékrended.

Az eleje off de tenyleg nagyon kivancsi vagyok. Milyen szak és magyar diploma az amit Amerikában is elfogadnak?

Amúgy az 5 hónap még nagyon rövid idő, biztosan nem hoznám fel még a témát. Majd ha már komolyabb szinten vagytok akkor érdemes. Ha ő kapásból nemet mond akkor legalább nem húzzátok tovább az időt. Azt nem tudjuk mennyire szoros a kapcsolata a gyerekekkel. Ha az első pár évet kibírják minimalis kontaktal, akkor később akár ki is költözhetnek pár évre vagy járhatnak oda egyetemre. Igazából ez nem a te döntésed lesz, ha nem akar elmenni akkor nem fogod tudni rávenni.

Kedves Kérdező!

A 3 év sok idő, bármi történhet.

DE ha képes elhagyni a gyerekeit, akkor a jövendő, tőled származó gyerekeit is simán elhagyhatja majd ha pl neki lesz honvágya.

És kint sem kolbászból van a kerítés, ott is van betegség,gyilkosság,munkanélküliség,hajléktalanság,éhezés,rablás + tornádó, meg földrengés.

53!

Kb barmi, ugyanis honosíttatni kell. A külföldi diploma is érvényes magyarorszagi honosítás után.

Nem értem miért kellett így letámadni a kérdezőt és mindennek lehordani. Nyilván 5 hónap meg baromi kevés idő, ellenben 3 év még meglehetősen sok, bármi történhet még addig, de azért megkövezni senkit nem kell szerintem.

Én 11 éve ismerkedtem meg egy nagyon szimpatikus és kedves férfival, akkor voltam 23, ő 35 és volt már egy 5 éves gyereke. Nagyon jól megvoltunk, én előtte nem sokkal diplomáztam, dolgoztam stb. Összeköltöztünk 1 év után, de mondtam neki hogy bennem nagyon erősen bennem van, hogy külföldre szeretnék költözni (Spanyolország) néhány éven belül. Aztán eljött az, mikor felhoztam a témát, hogy menni szeretnék, ő mit szól hozzá. Nyilván elmondta, hogy nehéz ez a helyzet, hisz itt a lánya, ugyanakkor engem is nagyon szeret és nem akar elveszíteni, meg amúgy ő is szívesen menne külföldre. :) És kiköltöztünk, ennek már 8 éve és életünk legjobbbb döntése volt. Pedig nálunk az ex pataliazott is rajta, hogy így mi lesz a kislánnyal, mert eddig hétvégente vagy 2 hetente nálunk volt stb stb. Elmondta a mára már férjem, hogy természetesen tartani fogják a kapcsolatot, Skypen tudnak beszélni, haza fogunk jönni többször is, a lány is bármikor kijöhet hozzánk. Nem tetszett neki, de ez van, nem lehet mindnekinek megfelelni és szerintem csak azért mert gyereked van és elváltál még nem jelenti, hogy az egész életed a gyereknek kell szánd és mindig úgy kell mindent alakítani, hogy neki jó legyen. Az élet nem áll meg és szerintem az is baromira nagy önzőség, hogy elvárjuk a másiktól, hogy ne tegye ki az országból a lábát, mert hát van egy (vagy több) gyereke. Férjem mindennap beszél a lányával, sokszor jövünk haza (nyilván nem a jelenlegi helyzetben).

Szóval kérdező ne foglalkozz a rosszindulatú kommentelőkkel, simán lehet hogy ez tartós kapcsolat lesz és kimenne veled az USA-ba.