Mennyire gyakori, hogy egy nő nem megy vissza dolgozni 2-3 gyerek után sem?

40. A család egy csapat. Se apuka se anyuka nem bírná egyedül ellátni a feladatokat. Sokféle munkamegosztás van, az egyik fajta, hogy a pènzkereső munkát apa végzi, az otthonit anya. Szerintem az utóbbi fárasztóbb, pedig én relatíve sok év munka (magas óraszàm, nagy stressz, rohanás, szakmai ismeret szükségessége) jöttem el szülni és a párom is beszàll bőven a házimunkába.

Ha az apa lelèp vagy meghal, akkor nyilván el fog menni dolgozni az anyuka.

#40, előre kell tervezni, igen. De ha minden lehetséges rosszal KOMOLYAN számolsz, akkor sosem vállalsz gyereket.

Egyszerű példa: azzal elég kevesen számolnak, hogy délutánonként alapozó terápiára (heti 2-3x) vagy más hasonlóra kellhet hordani a gyereket. Aztán ha kiderül, hogy kell, akkor vakarhatod a fejed... És nem csak durván sérült gyereket kell. Olyat is simán, akinek látszólag semmi baja, jár, beszél, lát, hall, okos, ügyes.

Látod hogy így is konyhán dolgozik a közgazdász, ahogy fent írták. Karrier szempontból mindenkèpp nagy veszteség a kiesett idő.

Amúgy simàn kap munkát vki 12 èv kihagyás után és manapság a bér szektorfüggő. Ahogy fentebb írtam, a végzettség nélküli babysitterünk órabére nagyobb, mint az én szakorvosi órabérem, főleg ha a baby sitterét (napi elhozás, vivés, szülő megvárása) levonod belőle.

Ha a párom meghalna, akkor sem tudnám megtartani sem a házat sem a munkámat, ha amúgy már visszamentem volna dolgozni, és valóban, mennek a szomszéd étterem konyhájára kb...

Szerintem elég gyakori, különösen azokban a családokban, ahol a nőnek alapvetően nem volt egy karrierje vagy jó munkája, ahova visszavárják, vagy szívesen visszamegy, mert mondjuk saját vállalkozása van.

Ugyanakkor mondjuk kérdező a te példádban az első asszonynál nekem süt a lustaság. A 15 éves teljesen önálló, a 12 évesek pedig szinte majdnem. Akkor miért kell otthon lennie anyukának? Mire kellett volna tekintettel lenni? Ezt sosem értettem, hogy van egy munka, akkor hogy ha valakire nem lehet rábízni a munka x,y és z részét, akkor ő emiatt kevesebb fizetést kap? Kire kellett volna bízni akkor az ügyeletet? Akinek nincs gyereke, annak ugyanúgy egy hétvégéje van egy héten, annak ugyanúgy igénye van a pihenésre, nem tudhatjuk, hogy nincs-e egy beteg szülője, akit forgatni és pelenkázni kell, de legalábbis rendszeresen látogatni, takarítani nála. Nem szerettem ezt sosem, hogy ha valaki családos, akkor már mindjárt mindenki hozzájuk alkalmazkodjon. Hát nem, ha a családosnak nem tetszik (amit egyébként még kisebb gyerekekkel meg is értenék, de nem 3 full önálló kamasszal), akkor lehet máshol is nézelődni. El nem tudom képzelni, mit lehet egész nap otthon csinálni, ha mind3 gyerek suliban van, vannak olyan nagyok, hogy egyedül menjenek el oda és jöjjenek el, járjanak a külön foglalkozásaikra, tudják egyedül takarítani a szobáikat és menedzselni a reggelijüket - hacsak nincs nagy kert gondozni való növényekkel, nincs otthon 8 órás meló, de még 6 sem.

A 2. példádat megértem, főleg hogy később ki is fejtetted, hogy miért. Az mondjuk nonszensz, hogy valaki 1000 forinttal akarja kiszúrni vki szemét, hogy majd hozza viszi a gyereket, egyrészről ennyi pénzért legjobb esetben is egy középiskolás diáklányt lehetne találni, aki viszont nem fog ráérni reggel a fuvarra, hiszen ő maga is időre megy, másrészről azért nem ártana, ha a gyerek egyéb módon is érintkezne ezzel a személlyel, megbízna benne, csak úgy mint a szülők, és nem csak egy bölcsibe cipelés erejéig találkozik vele.

Én azt gondolom - ezt egy korábbi válaszoló is leírta és eléggé le lett pontozva - hogy itt minden a szülőktől függ. Vagyis akar-e a nő visszamenni, van-e hova visszamenni és partner-e a férfi mindebben, kiveszi-e a részét, alkalmazkodik-e a gyerekeihez, otthon marad-e ő is, ha vmelyik beteg, nem esik le a gyűrű a kezéről, ha el kell mosogatni, vagy kezébe kell venni a porszívót, illetve nem mindegy, hogy van-e segítség, mondjuk egy nagymama formájában, akire szintén lehet bízni, ha úgy van.