Mennyire gyakori, hogy egy nő nem megy vissza dolgozni 2-3 gyerek után sem?

Tehát ha egy call centerben telefonokat veszek fel heti 40 órában mondjuk, itthpn pedig dolgozik egy takarítónő, egy baby sitter egy kertész, egy sofőr (aki viszi a 3 gyereket a különórákra), meg egy ápolónő aki mondjuk a beteg apukámat segíti, és megvesszük a boltban azokat az ételeket, aminek az elkészítéséért vki órabért kapott, megvarrja a varrónő a függönyt, akkor mindenki dolgozik,

De ha call centerben vki más dolgozik, és én csinálom az összes fent felsorolt munkát, akkor az nem dolgozás...

Én azt látom, hogy többség így-úgy de visszamegy dolgozni, viszont egy teljes munkaidős állást, főleg ingázással, nagyszülői segítség nélkül megoldani szinte lehetetlen.

Én is próbáltam, jártam be az agglomerációból Pestre 2 és 4 éves gyerekek mellől. Egy évig bírtam, katasztrófa volt. Azóta részmunkaidős állásaim voltak, néha kifejezetten a végzettségem alatt, most otthonról dolgozom távmunkában, ezt szeretem. És igen, lehet, hogy engem is megszólnak, mert biztos nem dolgozom, ha kérésre el tudom hozni a gyerekeket 1-kor az iskolából (szünetek előtt ilyenkor küldik haza őket), de ez legyen a legkisebb bajom (különben is hozok haza olyankor még más gyerekeket is, hogy ne üljenek szegények az összevont ügyeletben.)

Sokféle megoldást látok amúgy a környezetmben, ezek közül néhány:

- Pedagógus anyuka a saját iskolájába járatja a gyerekét

- Szülők az iskola közvetlen közelében vállalnak állást (bölcsi ovi, bolt, bank, ilyesmi, multi a mi városunkban nincs). Van, aki ezt is bőven a végzettsége alatt, pl. a közgazdász barátnőm, aki az iskolakonyhán van, mert nem tud bejárni Pestre a gyerekei mellől.

- Távmunka. Ez is opció, az osztályból magamon kívül még kettő ilyenről tudok.

- 4/6 órás részmunkaidő.

- Saját vállalkozás rugalmas időbeosztással.

- Sok nagsyszülői segítség.

- Béiszitter

Ezek nagyon gyakran kompromisszumos megoldások, messze nem ideálisak, de sajnos nem mindig lehet egy fenékkel két-három lovat megülni. :(

"Azt nem értem, hogy mindenkinek egyértelmű, hogy a takarítónő dolgozik, amikor takarít vkinél. A baby sitter is stb. Ha mindezt az anyuka csinàlja, az nem dolgozás?"

Azt a viccet ismered, hogy azért nem jó, ha egy férfi feleségül veszi a takarítónőjét, mert csökken a GDP? :)

Amúgy egyetértek, de sokak szerint csak az a munka, amiért pénzt kapsz. Ha vigyázol a barátnőd gyerekére pénzért, ő pedig addig pénzért kitakarítja a lakásodat, és kicseréltek 10 ezer forintot, az munka. Ha mindkettőtök megoldja maga, az semmittevés. Pedig ugyanott vagytok anyagilag is. Tök jó logika.

Na akkor rá is világítottunk társadalmunk egyik nagy problémájára..

Hogyan szakad szét egy nő.. gyerek(ek), háztartás, munka, ne adja Isten idős beteg nagyszülők.. És meg lehet nézni azokat akik ezt csináljak. Se egy hobbi, se kikapcsolódás csak a hajtás, ne adj Isten ha úgy van műszakokban.

De ez a valóság és ez van. Én is ezt csinálom és haszontalannak ereznem magam ha nem. Ez a mai társadalmunk és nem 1715..

Lehetne sok köztes jó megoldás de nehéz.. pl 4-6 órás munkák.. stb. Stb.

"Amit otthon teszünk a saját körülményeinkért az értünk van, nevezhetjük munkának, de attól még nem mentség hogy mást ne csináljunk mellette."

Nem mentség??? Mégis kinek kéne mentegetőzniük, neked??? Mindenki úgy éli az életét, ahogy neki megfelel, és nem tartoznak elészámolással vadidegeneknek. Neked sem.

Nem, nem vagyok tanulatlan, nem házasodtam be gazdag pasihoz, és dolgozom is. Pénzért. De attól mégnem érzem, hogy mentegetőznie kellene annak, aki több kicsi gyerek mellett inkább otthon marad. Millió oka lehet, amivel se neked, se nekem nem tartoznak elszámolással.

Még annyi jutott eszembe, hogy aki otthon tud maradni, az tanul is a gyerekkel, a napközis tanár helyett. Többeg tud velük foglalkozni, kézműveskedni az ünnepekre.

El tudja vinni a gyereket olyan sportra amire amúgy nem érne oda. Tud más intézményt választani, mint a legközelebbi, ha kell 3 gyereket 3 különböző helyre.

Szóval aki így otthon van az ezekben a témákban egy pluszt nyújt, ahelyett hogy vki munkából rohangászva minimalista háztartást vezet és örül ha egy gyors esti mese utàn még ki tud takarítani, a férjét meg max hétvégén látja.

Mindenki azt gondolom maga dönti el ezeket, ahogy a saját szakma, a párválasztás és a gyerekszám bevállalása terén is döntött.

Ha vki készételes panelháztartást visz, a gyerekek a legközelebbi óviba járnak és anyaapa alig látja egymást, de közben dolgozik, az nyilván fárasztó, ha nem ő akarta, akkor rossz, de mi alapon szólja meg azt, aki egy többszintes kertes házat vezet, letermeli a saját maga által felásott kertben a fűszert és a zöldségek egy részét, ha van kutya macska, azzal is foglalkozik, maga főz, bolti keksz helyett süt, nyáron napok telnek el befőzéssel, télen adventi készülődéssel, minden gyerek a legjobb intézménybe jár, hétvégén közős programok vannak stb. Ez az anyuja sem áll meg egy pillanatra sem.

Mondom ezt úgy hogy én is megyek visssa dolgozni, mert a fèl èletem benne van a munkámban), de pillanatnyilag még jelentős fizetett segítség mellett sem tudom, hogy lehet úgy megoldani, hogy a gyerek a hátamon és az elfelé rohanó lábaimon kívül mást is lásson belőlem majd.

Én csak azt kérdeznem még hogy akik szerint jól van az ha nem dolgozik anyuka, mi van akkor ha apuka egyik napról másikra meghal, vagy lelep egy nővel és fekete jovedelme réven nem fizet elég gyerektartast, mert sajnos ilyen esetek is vannak jócskán.

Nem előre kellene tervezni hogy mit fogok elbírni önállóan? És aszerint vállalni gyereket? Lepotyogtatok utána meg széttárom a kezem.. 😕