Titeket (terhes sorstársaim) is megbámulnak az utcán?

Amúgy én ezen elég sokat gondolkoztam anno, (és tök jó, hogy reagáltál, Kérdező), és arra jutottam, hogy a közösség túléléséhez az utódok fontosak, és amikor vki várandós, akkor ösztönösen elkezdik pátyolgatni, és kicsit "közös"-nek érzik.

Szóval vsz ezért is néznek meg. A fiatalok mert kiváncsiak, mert mégis ez az élet csodája, az idősebbek nosztalgiából, meh tudod most ilyen gyerekpártiság van, és biztos csomóán azért mert örülnek, hogy na születik még egy magyar v ilyesmi.

Szóval, picit ellentmondva magamnak, de azt tanácsolom, ha lehet, hogy próbálj ezeken túllépni.

Ilyenkor a hormonoktól is zizi tényleg az ember, meg nem tudja, milyen lesz a babás élet. Pont ez az időszak volt nekem is a mély pont, utána már otthon maradtam, kicsut tudtam lazítani, elhúzódni másoktól, sétálgatni a szép őszben, és sokkal jobb lett, sőt a végére nagyon megszerettem a terhességet, és sajnáltam, hogy elmúlik.

A gyerekágy elején pár napig öntudatlanul keresgéltem a babàt, hogy atyaég, nincs magzatmozgás, aztán ràjöttem hogy azért mert már itt van "kint", és mindig egy picit el is sirattam az érzést, hogy "egyek vagyunk".

A következő terhességnél szeretném, ha nem foglalkoznék ilyenekkel, mert úgy érzem, ott a közepén egy részt elvesztettem.

És ez ilyen közhely, de egyszer csak vége, és ha arra gondolsz, hogy már esetleg többet nem leszel terhes, akkor sajnálni fogod, hogy a Józsi bácsi beszólásán borongtàl. Ettől még ez is érthető és emberi, ilyenkor annyi minden zajlik a nőkben.