Titeket (terhes sorstársaim) is megbámulnak az utcán?

Amúgy itt az lenne a kérdés, hogy mit csinálnál, ha találkoznàl egy olyan kismamával, akit zavar a kérdezősködés. Nem velem, akire már minden utadba eső cimkét ráaggattál (ezekből amúgy egyik sem illik rám), hanem valakivel, akit amúgy kedvelsz, jófejnek, értékesnek tartasz, de ebben a dologban pont masként gondolkodik, mint vártad?

Szerinted a terhes nőnek kèpesnek kell lennie akárkivel, akármikor short talkba bocsátkozni a terhességeről.

De mi van ha valaki nem kèpes valamilyen, általan nem ismert vagy nem kézenfekvő okb?

Szerintem aki a terhességgel kapcsolatban ennyire pöffeszkedő, ahhoz gondolom más témában sem lehet hozzászólni. Szóval mit tennék? Semmit? értelmes ember ahhoz szól pl egy munkahelyen, tanfolyamon stb akin látja hogy minimális szinten azért szocializálva van, nem egy ilyen "hozzámneszóljmertintimszférmámvan" kisasszony :).

És nem, nem aggatam rád semmilyen szembejövő címkét. Ha tudnál olvasni, épp azért írtam hogy minden terhes nő veled ellentétesen viselkedik. Te vagy a különc, nem pedig ők, de te még ezt sem vagy hajlandó elismerni.

45: nem mondtam, hogy van köze a kettőnek egymáshoz. Megállapítottam egy tényt.

Amúgy nézd már vissza a válaszaid százalékait, mert nagyon úgy néz ki, hogy a többség nem veled ért egyet.

Érvelni meg nincs kedvem veled, megteszi a másik válaszoló. Én nem vitatkozom hülyékkel. Leírtam, mit gondolok, ennyi.

Szívesen elismerem, hogy a legtöbb terhes nő szívesen beszèl a terhességéről.

De van, aki nem, pl a Kérdező, de hidd el, van még akinek sok a faggatás egy bizonyos szintje, lehet, hogy a kedves kolléga nem, de a buszos nő már igen, vagy a tapintatlan rokon már igen, de nem szólnak, mert társadalmilag annyira elfogadhatatlan, én is leírtam, nekem mért zavaró, és már mindennek elmondtatok.

Különcség vagy nem, ez szerintem irreleváns kérdés, ha vakakiről tudod hogy valami rosszul esik neki, akkor nem csinálod nem?

Pl az emberek többsége nem fél egy pórázon vezetett nyugodt kutyától, de van akiről messziről látom, hogy igen, amellett úgy megyek el, hogy a kutyát a másik oldalamra hívom, hogy ne zavarja.

Egyszerűen a tapintat annyi, hogy nem rohanod le a másikat, figyeled, hogy reagál. Ha a kolléganőd szívesen beszélt erről, akkor semmi baj, hogy kérdezgetted. De gondolom, ha láttad volna, hogy kellemetlen neki, nem teszed.

Ezekkel a jelzőkkel komolyan nem tudok mit kezdeni, "kivagyi", "beképzelt", "pöffeszkedő" - azért mert vki nem tud, nem akar, nem szeretne vhogyan viselkedni, ahogy szerinted vagy a társadalom többsège szerint kell?

Valamiben mindenki különc. És aki nehezen oldódik vagy szégyenlős vagy zárkózott, az nem bekèpzeltség.