Titeket (terhes sorstársaim) is megbámulnak az utcán?

Én januárban szültem.

Kövérsége miatt folyamatosan bántalmazott gyerek voltam, szociális fóbiás vagyok, de ez kb elmúlt, előadásokat tartottam gobd nélkül.

A terhességnél iszonyú volt az emberek viselkedése, a teljes gátlástalanság, a bolti eladótól kezdve a buszon utazó vénasszonyok megjegyzései a hasamra.

Minden egyes nap súlyos szorongást váltott ki felszállni a járművekre, ha vki át akarta adni a helyét, annak hátat fordítottam, borzasztó volt hogy idegen emberek jelét adták annak hogy észrevették... és tényleg nagyon tapintatlanul, munkahelyen a hasfogdosás kérdés nélkül stb.

Pedig otthon egyedül én is szerettem a hasamat, a páromat minden este megkértem hogy simogassa meg (ugyanakkor se anyukám se tesóm, sógornőm fel se merült hogy hozzá akarjanak érni, egyszerűen nem olyan a család. Apu meg a tesóm úgy tudták meg a babàt hogy telefonon elmondtam Anyunak és kértem, hogy bizalmasan súgja meg nekik, ilyen család vagyunk).

Szóval én nagyon megértem.

Készülj ezekre is:

- "és egyben vagy még?"

- "megszülted vagy császár volt?"

- "van elég tejed"?

- "és jó baba?"

Amúgy ez a durva, amit a 2-es reagàlt, pont így áll hozzá a társadalom, ha nem tetszik, hogy átjáróháznak kezelik az intim szférát és átgázolnak azon a határon, ameddig Neked kellemes vagy biztonságos egy másik ember közeledése - akkor hisztis p* vagy.

Ráadádul lehet valakinem beteg a babàja vagy valami krízis az életében. Az mind1, csak ezt a rótsaszín habos xart fogadják el válaszul a kérdésekre.

Én néha megpróbáltam ismerősökkel a bullshitek helyett őszinte lenni, pl "és várod már a babát?" (22.hét) "Nem, addig még sok feladatom van" vagy "párod örül?""nem tudom biztosan, talán most már igen"."ugye ez a legcsodálatosabb dolog az életben?""hát most épp nem".

Ilyenkor úgy néznek mint az őrültre. Pedig a kétségek teljesen normálisak, főleg elsőre.

Én a 3. Trimeszter nagy részén kétségbe voltam esve, hogy én még erre nem készültem fel, nem is akarok mégse gyereket, nem akarom elveszteni a munkahelyi lehetőségeimet, undorodom a szoptatástól és idegesít mindeb gyerek - mit ad Isten, lett egy szerelem-első-látásra babám, 6 hónapos koráig csak anyatejes...

Szóval van egy csomó társadalmi tabu, de a Te tested és intim történései nem lehetnej tabuk, mert máris HP vagy.

A mártírság más fogalom, nem ideillik. Ez a kérdés a határaink védelméről szól.

Más témákban (túlsúly, hajszín, kemoterápia vagy egyéb betegség jelei) evidens, hogy a buszon nem kérdezősködünk idegenektől.

Azért mert van olyan ember, akit nem zavar, van olyan is, akit igen. Mindkettő oké, de pont emiatt kellene tapintatosan hozzáállni a kismamákhoz.

Mit szabad kerdezni egy tethes notol a varandosaga kapcsan?

(39hkm vagyok, masodik babammal, en soha forgattam ki egy kerdest sem, jol is esett az erdeklodes, viszont egy dolog volt, amikor barkit elkuldtem szivem szerint a busba; mikor ugy kerdeztek, h "szopik?"! De normalis ember nem igy teszi fel ezt a kerdest...)

Én 21 éves lány vagyok én ne haragudj, de mindig megnézem a terheseket. Én kíváncsi vagyok, hogy mondjuk hogy végzi a mindennapi dolgait terhesen. Szeretem megnézni az emberek arcát, leolvasni vajon hány éves. :)

Én is szeretnék majd egyszer gyereket. De a tanulmányaimmal még csak jó pár év múlva fogok végezni. Ezért is próbálok arcról kort meghatározni, hogy vajon manapság hány évesen terhesek a nők.