Titeket (terhes sorstársaim) is megbámulnak az utcán?

Az a baj, hogy te olyan dolgok közé vonsz párhuzamot, amiknek az ég világon semmi közük egymáshoz. Egy kutyától félni teljesen jogos, és valós félelem lehet, pláne, ha valakit megharapott egy kutya. De te mivel magyarázod azt, hogy nem lehet(ett) tőled megkérdezni, hogy kislányt vagy kisfiút vársz? Mert neked az sértő?? Mintha én azt kérném ki magamnak, hogy megkérdezik milyen volt a hétvégém. Bocs, de kész röhej. Ennyire ne emeld már piedesztálra a saját terhességedet, nem vagy te semmivel különb mint más terhes nő. Nonszesnsz az egész, nem kell csodálkozni ha valaki pöffeszkedőnek nevez.

Most a születése után is bezárod a házba remélem. Nem ám valaki megkérdezi a játszón mi a neve :D

De van köze. Valakinek a kutya szorongáskeltő helyzet. Van, akinek a kérdezősködés. Ezt nem azért csinálja az ember, mert különbnek gondolja magát másoknál, hanem mert rosszul érzi magát, megalázottnak, kiszolgáltatottnak ilyenkor.

Nem tudom, hogy jön ide a pöffeszkedés, az nekem valami egész mást jelent, mint a fenti érzések.

Hát, akkor visszakanyarodtunk oda, hogy ha neked a saját kisbabád, ami benned növekszik a megaláztatottság érzésével párosul, akkor keress fel szakembert. De ne akard már nekem megmagyarázni, hogy ez normális.

Hatalmas kiszolgáltatottság tényleg benyögni, hogy lány lesz és Julcsi...

Akkor nem hisztizni kell, meg itt nyávogni, hogy belemásznak a határaidba, hanem asszertíven kommunikálni annak, akivel beszélsz, aki kellemetlen helyzetbe hoz. Én legutóbb egy barátomnak (férfi, friss apuka) mondtam meg teljesen őszintén, hogy nem szeretnék arról beszélni, hogy hogyan ment a szoptatás. És láss csodát, megértette.

Csak nem a nebántsvirágot kell játszani, ahogy te teszed, hanem asszertíven kommunikálni. Amiről beszélünk, az az embereknagy részének small talk. Sokszor nem is érdekli őket a konkrét válasz (egyben vagy-e még... Ez is csak egy formula, mint a szia meg az egészségedre).

Azzal kezdtem, hogy szociális fóbiás vagyok. Leírom, mint jelent jó? Szociális fóbiás, aki nem bírja ha nézik, ha mások, főleg idegenek előtt kell mozognia/ennie/beszélnie.

Különböző szintjei vannak, van, akinek csak kellemetlen egy ilyen helyzet, van, aki súlyosan szorong, pánikol, verítékezik, hány stb.

Ettől még tud vki beszèlgetni, szeretni másokat, együttérezni, szeretne tartozni másokhoz, de a fenti helyzetek gondot okoznak neki.

A terhességgel az a baj, hogy a sokszorosára növeli az interakciók szàmàt, és hirtelen mindenki személyeskedni kezd.

Az én terhességemnek a munkatársaim nagyon örültek, mert szeretnek (tudom, ez Nektek nehezen hihető), egy másik részlegre is jártam át egy feladat miatt. Mindenhol mindenki megszólított, ügyfelek füle hallatára utànam kiabált, hogy mikorra vagyok kiírva, sokszor volt, hogy elkezdtem mondani azt a szakvéleményt, amire áthívtak és beleszóltak, hogy gratulàlnak, vagy megkérdezték, hogy hánytam-e az elején, mutasd a pocakod.

Ez nekem még hétvégés kérdésből is sok lenne, nemhogy a testem mutatásából, meg egy olyan dologról vàlaszolasbol, amit még épp csak elkezdtem felfogni.

Természetesen nem arról van szó, hogy valamin pl a baba neve titok, én is megmondtam, és kedves is voltam, de nagyon fárasztó, megterhelő volt, nap végére teljesen elegem volt mindenből.

A kisgyerekes lét is picit ilyen, de annyiból jobb, hogy nem az én (általam undorítónak látott, szégyellt) testem a téma, hanem a kicsi ember, akit nevelek, aki helyes, aranyos, mosolyog, integet.

Viszont egy csomó kéretlen tanács is bejön, ha még nem vagytok anyukák, meglátjátok majd, mindenki panaszkodik, hogy kritizálják az idősebb nőrokonok.

Nekünk is volt olyan hogy sétàltunk, kijött egy néni és megpuszilta a kislàmyomat, neki nem esett nehezemre a nevét megmondani sem.

54. Neked ebben igazad van. A szoptatás is tökre ilyen.

Én valóban nagyon rossz short/small talker vagyok.

Nem nyávogásból írtam ide, hanem mert valaki feltett egy kérdést, csak utána valahogy ment tovább a téma. És ezt a vagdalkozást meg nem szeretem.

Nem akarom megmagyarázni, hogy ez a normàlis, egyáltalán ezt a kategóriát se szeretem. De nem értem, és ezért kérdeztem, hogy ha van vki, akit ismersz, kedvelsz, és van 1 valami, amiben szerinted nem normálisan vagy szokványosan reagàl, akkor nem tartod tiszteletben? Szerintem de.

Ráadásul ha nyitott kérdést teszel fel pl hogy vagy, akkor úgyis kiderül, miről szeretne èppen a másik beszélni. Pl nem arról, hogy hányt-e. De lehet hogy igen és akkor mondja, ha olyan a viszony.

Csak kicsi tapintat, figyelem kell, tényleg.

53. "Kezeltesd magad" - mármint mire érted ezt? Komolyabb vagy mélyebb testkèp zavar vagy sérülés pszichoteràpiás kezelése az nagyon sok év. Ha egy ilyen ember párkapcsolatot alakít ki és gyereke lesz, az már egy nagy eredmény.

Hidd el, nagyon sok embert "kezelnek", olyanokat is, akiket nem gondolnád, beleértve sikeres művészeket, sportolókat, kutatókat, látszólag kiegyensúlyozott, boldog embereket.

Ez nem egy érv, hogy ha vkit "kezelni" kell, akkor az ő érzései nem relevánsak. A kutyafóbiást megharapta a kutya, az evidens Neked. Engem csak labdával rugdostak évekig, abból űztek sportot, hogy ki tud leköpni, utàló plakátokat írtak rólam, nèptánc órán ami kötelező volt, akivel táncolni kellett, utàna átkente másra a lepràmat.

És nem azért mert egy pöffeszkedő kivagyi voltam, hanem egy kis csúnya béndzsa szocializàlatlan lány, meg se mertem nyikkanni.

Akkor tkp ott tartunk, hogy tényleg pszichológusra van szükséged. És mint ilyen, teljesen felesleges olyan érveket hoznod, amiben saját magad vagy a példa, mert nem vagy egészséges. Ha neked máshol vannak a határaid, mint a többségnek, akkor tanuld meg meghúzni őket. De ne akard másokra ráerőltetni, hogy ismeretlenül is tudják, mi több, másokkal is ezeket alkalmazzák.

Mert a nők többsége bakker nem akad ki, ha ránéznek vagy megjegyzik, milyen szépen gömbölyödik a hasa. Mosolyog, megköszöni vagy elvicceli, továbbmegy.

Vakker, a Kérdező a kérdésében mások saját élményeire volt kíváncsi. Azért írtam, és amúgy ezzel nyitottam, hogy szoc fóbiás vagyok, pont hogy jelezzem, hogy nem ez a típusos gondolkodás erről.

A "szépen gömbólyödésről" speciel pont megkérdeztem többeket, mert kiváncsi voltam, hogy csak engem zavar-e, és nem, nem csak engem zavar.

Amúgy ha figyelsz a másikra és nem egy formulát húzol rá, akkor nem fogsz beletrollkodni a határaiba, látod, mikor elég neki.