Ovi, bölcsi kezdése a szülőknél is a betegségszezon kezdetét jelenti?

1-es vagyok, én is írtam, hogy nem vagyunk betegesek, de gyerekkoromban se voltam az, évi két náthàt kaptam el, azt is lehet azért, mert tök csórók voltunk, és a zöldség-gyümölcs luxus volt nálunk, amúgy láz, gyulladások, ilyesmi messze elkerültek, ahogy most is, csak most már megfázni is két évente egyszer szoktam.

De ez nyilván alkat, genetika, szerencse kérdése is, a sógornőm meg nagyon beteges gyerek volt, és felnőttként is mindent összeszed, ahogy a gyerekei is, folyton betegek.

Ahogy a szomszédom gyereke is, akivel konkrétab egy csoportba jár a gyerekem, az enyém szinte soha beteg, az övé meg havonta, most két hónapig kb. oviba sem járt. De ő már azelőtt is mindig beteg volt, hogy oviba ment volna, az enyém meg akkor sem sosem, náthán kívül semmit nem is kapott még el.

Nyilván ez a ritkább, de van ilyen is. Mondjuk mi elég egészségesen is élünk, de természetesen biztos nem csak emiatt vagyunk ritkán betegek. Ha valaki beteg is, akkor sem feltétlenül kapjuk el itthon egymástól, hiába vagyunk egy légtérben.

Soha nem voltam beteges, évi 2db 3 napos náthával éltem egészen ovig. A férjem kb 5 évente volt 1x beteg. Oviig a gyerekem is 1x volt csak beteg. Na de onnantól katasztrófa. A gyerek a létező összes vírust meg bacit elkapja, az ovit 2 év alatt alig látta, és sajnos mi is. A kiscsoportot végig betegeskedtük mi is. Felső légúti, fülgyulladás, hányós hasmenéses, sima hasmenéses, durva mandulagyulladás aminél 4 napig semmit nem bírtam nyelni, még a nyálam sem, kötőhártya gyulladás. A skarlátot nem kaptuk el, de csak mert már a csoportos lebetegedésnél már mással otthon volt előtte, a himlős csoportos megjelenésénél meg nem is vittem direkt, mert én kiskoromban nem estem rajta át, ki akartam maradni inkább. A gyerek 2-3 hétig gyógyult ki mindenből, mi olyan 3-7 nap alatt.

Immunrendszer erősítő, C vitamin, D vitamin, multi, sok gyümölcs, zöldség, mozgás mellett volt ez.

Most a középső csoportban már sokkal kevesebbszer voltunk mi szülők betegek. (A gyerek kb ugyanannyit.) Reménykedem, hogy már hozzászokott annyira a szervezetünk, hogy a következő évben még kevesebbszer leszünk betegek.

Én sosem voltam beteges, 8 év alatt egyszer voltam 3 napot táppénzen. Aztán amikor a nagyobb gyerekem olyan 1,5 éves lett és elkezdtünk többet gyerektársaságba járni, ő is mindig összeszedett valamit, meg én is tőle. Ezt odáig fejlesztettük, hogy nekem már akkor is kaparni kezdett este a torkom, hogyha egy tömött boltban voltam vásárolni. Az általában nem fajult el, de ha a gyerek beteg lett és én ápoltam, akkor tudtam, hogy 2 nap múlva nekem is annyi. A férjem továbbra sem volt beteges, de nyilván 90%-ban én láttam el a gyereket éjszaka és a munkaideje alatt, én aludtam vele, engem tüsszentett arcon napi 162-szer, belém törölte az orrát, így értem.

3 évesen került közösségbe, akkor egyébként lényegesen kevesebbszer volt beteg, mint az átlag, de a durvább betegségeket azért benyalta és átadta a kistesónak, illetve 70%-ban nekem is. Borzalmas volt. Kb. öröm táncot jártam, ha a gyerekek kifelé mentek már a betegségből, nekem meg még mindig nem volt bajom. :D

Na utána amikor a pici is bölcsis lett, én meg aktívan dolgozni kezdtem, akkor volt még egy fél év kb. amikor váltva hoztunk haza valami sz*rt, hol én, hol a kicsi, hol a nagyobb. Azóta lekopogom nagyon ritkán vagyunk betegek. Illetve rengeteg illóolajat használunk, én azzal is egybekötöm a lényeges javulást.

Feltételezem azzal, hogy babázni kezdtem és sokkal sokkal kevesebbet jártam emberek között, az én immunrendszerem is meggyengült, nem volt edzésben. Én ennek is betudom, hogy bár sosem voltam beteges előtte, a gyerekekkel mégis megszenvedtük az első éveket.

Amíg a gyerek nem járt közösségbe soha semmi baja nem volt, bármit csinált, bármilyen időben, beleértve az udvaron meztelenül vizezést áprilisban stb.

Ahogy elment óvodába folyton összeszedett valamit, amitől folyt az orra és hurutosan köhögött. Szerencsére nem volt vészes annyira, egyszer volt olyan, hogy NAGYON köhögött szegény és sírt is, hogy nem tud aludni se tőle, akkor egyszerre nyomult a covid az influenza és az RSV is, ki tudja, lehet kombináltan szedte össze.

A felnőttek viszont folyamatosan tök betegek lettek (mi szülők + nagyszülők, ha találkoztak vele), októbertől akár májusig (!) göthösek voltunk, taknyunk-nyálunk egybefolyt, folyamatosan köhögtünk mint a csövesek, szinte hányásig, láz meg minden. Én teljesen ki voltam az egésztől, hogy nem hiszem el, az elmúlt 20 évben nem voltam annyit beteg, mint mióta a gyerek óvodába ment!

És az összes csak valami szaros vírus volt, ami ellen semmit se tudsz csinálni, majd elmúlik. Igen ám, de mikor megörültünk, hogy jé, 3-4 napja nem köhögünk, végre vége, jött a következő. Ha a gyerek csak taknyos lett, már tudtunk, hogy valószínűleg mi jó szarul fogunk járni - megint. Idén aztán a köhögéses szarok mérséklődtek. Volt helyette bakteriális mandulagyulladás havonta, mert folyton visszafertőződött valakitől (nem egy gyerektől, hanem a 20+ gyereken eltolással ment végig a csoportban, így mindig volt pár, amelyiken MÉG nem jött ki, így ott volt az oviban, de már fertőzött aztán csak hopp, otthon maradtak, mert kijött rajtuk is, majd pár nap múlva a már meggyógyultakból is páron megint kijött, persze mielőtt kijött rajtuk ők is fertőztek pár napot még mint valami rohadt morbid megszakíthatatlan kör stb. így havonta ment a tíz nap antibiotikum és persze itthon is megfertőzött mindenkit... mire 3 hónap után mindenkinél elmúlt, de szerintem a téli szünet miatt... Most jött ki újra, megint váltásban betegek páran vele a csoportból, mondta is a doki, hogy igen, megint sok van. Nagy öröm...de remélem, hogy most a nyári szünet végre megment), aztán volt fosós-hányós is, lepkehimlő, volt itt minden...

Én sajnos (szerencsére?) nem dolgozok, de ha dolgoztam volna, engem úgy kibäsztak volna az biztos. Ha a gyerekkel nem kellett otthon lenni akkor simán én voltam dögrováson. Rengeteget sírtam emiatt amúgy, engem teljesen kikészített, hogy amúgy is nagyon nehéz lenne megfelelő munkát tanulni a férjem speciális munkarendje miatt és akkor még itt van, hogy ja hát vagy a gyerek vagy én folyton beteg vagyok, bocsi, de légyszi válasszatok engem ne valami gyermektelent...

A férjem is mindent elkapott, szerencsére neki tök más jellegű a munkája, neki meg egy olyan bónuszt dobott az élet, hogy az összes durvább betegség után amit elkapott a gyerektől még a herpesze is előjött!

És halál komolyan, a gyerek előtt nem voltunk betegek. Főleg nem olyan szinten, hogy félholtnak érezzük magunkat. Pedig nem voltunk elzárva a világtól, sőt. Ennyit jelent, hogy a felnőtt ember kezet mos, odafigyel a higiéniára, de aztán beköltözik a házi bacilus permetező...

Mostmár iskolába fog menni. Nagyon remélem, hogy nem lesz ez. Az óvodában vegyes csoportba járt, sok kicsi is volt mindig. Egy alig 3 évesnek mondhatod, folyik ott minden, turkálnak az orrukban, szájukban a gyerekek, összefogdosnak mindent, meg egymást, köhögnek bele a világban, még azért a hat évesnek se megy tökéletesen, de a kisebbeknek főleg nem, nem csoda, ha minden úgy terjed, mint a futótűz. Otthon meg ezt még töményebben kapja az ember.

Szerencsés aki nem lesz folyton beteg, de azért a gyakorlat azt mutatja, hogy a kisgyerekes szülők sokkal gyakrabban betegek. Nekünk is az összes ismerősnél megfertőzi őket a gyerek. Azért annak örülök, hogy nekünk bármilyen szar, a gyereken legtöbbször könnyen és gyorsan átment minden és sokszor ki se jött annyira.