Egy órán át hagytam sírni. Jól tettem?

Szia, mivel ott voltál mellette, és nem egyedül ordított egy órát, tudja, hoyg te ott vagy neki. Biztos, hogy nem rendült meg a bizalma. Ne hallgass azokra, akik azt mondták, hogy ezzel arra tanítod, hogy nem bízhat az anyjában. Van a Supernanny módszere, ahol kétpercenként bemászkálnak a babához, én végig bent voltam, SSSSSSSSgattam meg simiztem, amíg el nem aludt. Minden alkalommal, mikor "bepróbálkozott". Pár nap után mindig rendeződött a dolog és hang nélkül elaludt. Sokáig állnom kellett a rács mellett, már elég, ha csak bent vayok a szobában, még lefektetnem sem kell. Beteszem az ágyába, leül, körülnéz, megtalálja a macit meg a cumit, lefekszik, és a plafont nézi elalvásig, aztán befordul. Barátságos, kiegyensúlyozott, jókedélyű egyéves kislány. Az a tény pedig, hogy simán rábízhatom bárkire néhány pillanatra, és nem ordít kétségbeesetten, ha eltávolodom két méternél messzebre, azt bizonyítja hogy az ősbizalom megvan és nem irtottam ki az altatási módszerrel.

Ha mindig feláll, hang nélkül fektesd le. Ha elmúlik az újdonság varázsa, nem fog felállni már.

És legyetek következetesek! Ha már elkezdtétek, fejezzétek is be. Kitartás és nagyon szurkolok! És ne hallgassatok a rosszindulatúakra!

Ne aggódj, nem vagy rossz anya ettől még!

Ahogy Charlotte-nak mondaná a Szex és New York 2-ben Miranda erre a kérdésére: "Túlélő típus vagy." :-)

Viccet félretéve nekem számtalanszor volt olyan hogy egyszerűen nem tudtuk miért sír, mindent kipróvbáltunk ennek ellenére is ordított..aztán 30 perc után kipurcant és elaludt..Ő is szipogott közben.

Aztán leszokott róla de azt az időszakot bizony pokollá tették ezek a jelenetek. (6-9 hós koráig)

A gyerekek szakaszonként másként reagálnak le dolgokat.

Most épp ez van nálatok, elmúlik. ha tényleg le akarod szoktatni a ciciről akkor tarts ki és légy tényleg következetes, mert ha most visszatáncolsz akkor megint kezdheted előről az egészet.

A barátnő, kisfia 3 éves és még szopik.. Nincs ereje leszoktatni.. Ez az anyán múlik. Döntsd el mit szeretnél és e szerint cselekedj!

Nem minden gyerek szokik le magátóla ciciről ezt jó ha tudod :))) az enyém pl. 9 hósan ellökte a cicimet d e ahúgomé még 5 évesen is odament szopni ha az öccse szopott. Szóval most vagy soha! :) tARTS KI!

Én soha nem hagytam sírni a gyereket. Egyetlen percre sem, nemhogy egy órát. És igen, velem alszik. Nem velünk, mert egyrészt azt akartam, hogy apukája kipihenhesse magát, hisz reggel ő dolgozni megy, másrészt én jobb szeretem, ha a hálószobánkat meghagyjuk az eredeti funkciójánál. Így én alszom a gyerekszobában a kicsivel születése óta egy nagy szivacsmatracon. Arról leesni sem tud, amikor nem vagyok vele. Cicin alszik el (22 hónapos), lerakom, otthagyom, s csak akkor megyek át mellé, amikor én is már aludni akarok. Illetve 18 hós kora óta nem is igazán mellé, mert amikor megvettük neki az új leesésgátlós ágyat, annyira megtetszett, hogy ő maga feküdt bele. Most már abban alszik éjjel, de egyszer még ébred cicizni. Olyankor adok neki, leveszem magam mellé és együtt alszunk tovább cicizés után. Így én is pihent vagyok, a gyerek se sír soha, apa sem ébred fel ránk éjjel - nekünk tökéletes. És újabban egyre többször fordul elő, hogy hajnali 4-ig, 5-ig is az ágyában marad, s csak akkor ébred cicizni. Egyetlen sírás nélkül, a maga tempójában szokja meg az egyedül alvást, azt, hogy átaludja az éjszakát, s közben nem szakad meg a kis szíve, hogy anya nem segít...

Egy gyerek sose sír ok nélkül. És igenis nagy lelki trauma nekik, ha nem egy órát, csak egy percet sírni hagyják őket. Nem aludni tanul meg a szerencsétlen, hanem azt tanulja meg, hogy senkire nem számíthat, az anyjára se!! Beletörődik, de ez nagyon nem jó neki! Igen, komolyan sérül a kis lelke.

Ráadásul ilyenkor amikor ilyesmit olvasok, az is eszembe szokott jutni, hogy amikor az anyuka boldogan lobogtatta a pozitív tesztet, amikor 4D-n nézegette a pocaklakót, amikor várta, hogy végre a karjában legyen, akkor azt nem tudta, hogy nehézségekkel is jár a gyermekvállalás??? De aki gyereket vállal, nem azért teszi, mert erre vágyik, ez élete álma? Aztán az az ártatlan kis csöppség egyszer csak teher, mert foglalkozni kell vele, mert sír, mert úgy viselkedik, ahogy az egy kisbabától elvárható... A gyerekeknek most kellünk, néhány évig ilyen intenzitással, szalad az idő, aztán már nem lehet bepótolni az elmaradt öleléseket!

Pff valaki irta h a 15 hónaos gyerekük velük alszik hát büszke lehet arra hogy a férjével oda a szexuális magánélete és éjszaka 2szer szoptatja a gyerekét!!!!!!!

Szeretem a babámat de nem aludhatna a férjem és köztem mivel nem tul egészséges dolog ez, álmunkba meg is ütheti valamelyikünk és rá is feküdhetünk véletlenül!

Kérdező haggyad csak hadd sirjon a babád, megfogja szokni hogy nincs cici és kész!

22,16-nak:

Aztán majd ne csodálkozz, ha apuka megunja, hogy három gyereke van a gyerekszobában, felesége meg egy sincs. Komolyan azt gondolod, hogy amit te csinálsz, azzal jót teszel a gyereknek? Nekem mindegy mit csinálsz, a te gyereked, úgy neveled, ahogy akarod, de ettől eltekintve nehogy azt gondold, hogy amit csinálsz, az normális. A gyerek nem az én meghosszabbításom, hanem egy önálló emberi lény, saját térszükséglettel, és saját magánszférával. Ha te a saját érdekedben arra szoktatod, hogy anya abszolút része a személyes terednek, azzal nem teszel jót a gyereknek, mert nem tanulja meg soha az önállóságot. Én nagyon vártam a gyereket, sosem voltam annyira boldog, mint amikor megtudtam, hogy érkezik hozzánk, de ettől még nem tartom őt a család vezetőjének, hiszen csak egy gyerek.