Megnéznétek nekem ezt? Első baba, félek kicsi

" A kérdező nem veszélyezteti a kicsit"

Mivel nem hajlandó neki megadni az anyatejben található vitaminokat és az immunanyagokat, amiknek a kicsi szervezete marhára nagy hasznát venné, vehetjük úgy is, hogy igen is, veszélyezteti a gyerekét. Felesleges fertőzéseknek teszi ki, amit akár el is kerülhetnének. Persze, nem halálos betegségekről beszélünk, de amint a mi példánk is mutatja (kisfiam nem kapta el a hányós-hasmenős vírust), sok szenvedéstől megkímélhetné a saját gyerekét. És én továbbra is azt mondom, hogy aki ennyi áldozatot nem képes meghozni a gyerekéért, hogy a saját testéből táplálja, az kevés eséllyel lesz jó anya. A kérdezőnél pont látszik, hogy mi a fontos: a csili-vili hajpánt igen, a gyerek szempontjából legfontosabb anyatejes táplálás NEM!

"De ha ti azt mondjátok, hogy az a jó, aki éjt nappallá téve fej, fél napot kínlódik, a másik fél napot végigsírja, szar anyának érzi magát, és kész idegroncs a szoptatás miatt, akkor biztos nektek van igazatok. "

Az a másik véglet. Ők nem szar anyák, csak valami oknál fogva nem tudnak szoptatni. A kérdező más kategória, nem értem, miért nem lehet ezt felfogni. Ő arra sem tudja a választ még, képes lesz-e szoptatni, de már alap elutasítja az egészet. Itt azon van a hangsúly, hogy MEGPRÓBÁLNI! Én tudom, miről beszélsz, hidd el. 6 hetesen kórházba került a fiam egy veleszületett rendellenesség miatt. Ott én úgy kikészültem lelkileg, hogy kezdett szépen lassan elmenni tejem. Nem tudom mai napig, hogy csak a lelki dolgok miatt alakult így, vagy amúgy sem lettem volna már képes testileg tovább szoptatni, de 4 hónapos korában át kellett térnünk a tápszerre. Viszont akkor már minden olyan vitamint és immunanyagot, amit meg kellett kapnia, azt meg is kapta a fiam. Nem éreztem szar anyának magam, mert küzdöttem, ameddig csak bírtam. Éjjel-nappal fejtem, mellre tettem a kicsit, hogy induljon be a tej, de sajnos csak kevesebb lett. Nem mondom, hogy ez áldozat volt, inkább anyai kötelesség. Nem mondom, hogy szuperanya vagyok, mert bizony nem. Sokszor én is kiakadok, ha rosszalkodik a fiam, vagy nem mindig van ugyanúgy kedvem felkelni neki éjjel inni adni, vagy szenvedni vele éjjeleket, ha lázas, beteg, de megteszem, mert szeretem, mert ő a mindenem, mert ő a gyerekem. Mondom: nem áldozat, csak anyai szeretet. Ez hiányzik a kérdezőből, de nagyon. Hogy szeresse legalább annyira azt a picit, hogy érte a szoptatással is megpróbálkozzon.

"de szerintem meg az a rossz anya, aki ezt a stílus és szemléletet adja tovább a gyerekének, és véletlenül sem tanítja meg neki, mi az a tolerancia."

Szerintem a toleranciánál azért kicsit fontosabb a szeretet példája. Miért? Mert szeretet nélkül tolerancia sem lehet.

Nagyon kisarkított vélemény az, hogy ha nem akar szoptatni, nem szereti a gyereket.

A veszélyeztetés is túlzás.

Tehát ha valaki nem tud szoptatni, de szeretett volna, azzal nincs gond. A gyerek ugyanúgy nem kap anyatejet, de neki nem lesz baja. A másik sem kap, de ő már veszélyeztettt, mert az anyja meg sem próbálta. Érdekes gondolatmenet, csak épp a logika hiányzik belőle.

Nem hallottál még olyanról, hogy valaki pl viszolyog a szoptatás gondolatától is? Inkább kínozza magát egy évig, de legyen hős anya, mert ettől fogja szeretni a gyerekét?

A tolerancia és a szeretet nem függ össze. Attól te szeretheted a gyerekedet, de belenevelheted azt, hogy csak az jó, ahogy te csinálod. Innentől mindenki mással szemben intoleráns lesz, és úgy fog fröcsögni rájuk, mint ahogy most te teszed, pedig nem is ismered a kérdezőt.

Én nem azt támogatom, hogy ne szoptasson egy anya, hanem azt, hogy elítélés nélkül dönthessen, mert az ő teste, az ő élete, és nem lesz semmi baja a gyereknek, ha nem szoptatja. Ezt kellene elfogadni.

Van beteges anyatejes gyerek, van olyan tápszeres, ami sosem kap el semmi. Azt kellene felfogni, hogy nem ezen múlik.

Ha esetleg azért nem szeretnél szoptatni,mert megnő, esetleg megereszkedik a melled,akkor elárulom, hogy szoptatás nélkül is ez a sors vár rá. sőt...

Nekem van 2gyerekem,a legkisebb most 7hetes,a nagy 7éves.a nagy is sokáig szopizott, miután abbahagyta, utána kicsit kisebb lett a mellem,és nem volt annyira feszes, mint előtte. Utána volt egy terhességem, aminek sajna a 16.héten vége szakadt.na nekem akkor sajnos nem volt kit szoptatnom, de a tejem olyan szinten beindult, mert hihetetlen, pedig kaptam ellene gyógyszert is,és mégis. Kifejni azt mondták a kórházba, hogy nem szerencsés,mert annál több fog termelődni. Nekem annyira begyulladt, meg becsomósodott,hogy még be is lázasodtam tőle, és elég sokáig tartott ez a kínszenvedés, még pár csomó meg is maradt emlékben, azt mondta az orvos, hogy talán majd most "helyre teszi a pici a szopizással".arról nem is beszélve, hogy utána ahogy elapadt, olyan lett a mellem, mint az üres tejeszacskó.nagyon szégyelltem ahogy kinézett. Most terhesség alatt megint szépen kikerekedett,mint régen, remélem marad szoptatás után is ez az állapot. Tény, hogy első pár nap fáj, nekem most is fájt első 3nap,de utána n

Nem azt mondtam, hogy baja lesz, csak azt, hogy nem fog megkapni egy csomó olyan immunanyagot, amire bizony az immunrendszerének szüksége lehetne. Az előtej például, ami már a terhesség alatt is termelődik, nagyon fontos ilyen szempontból. Írtam már, hogy ez a gyermek első védőoltása!

Utolsó előtti! Nagyon sajnálom, ami veled történt! :(