Megnéznétek nekem ezt? Első baba, félek kicsi

A 88-as nem rossz ember, picit nyersen fogalmazott, de tök igaza van. Én azt mondanám, hogy egy nőnek, aki anyává válik, vannak kötelességei. Az evidens, hogy ha kakis az újszülött, tisztába teszem, az evidens, hogy kényelmes, puha ruhába öltöztetem, az evidens, hogy tisztán tartom, megteremtem neki a nyugodt pihenés feltételeit...és evidens, hogyha éhes, megszoptatom. Az a baba a testemből született, a természet teszi a dolgát, az én pici újszülöttem számára legideálisabb összetevőkből álló anyatejet állítja elő /ne menjünk bele, hogy létezik tejtestvérség is, az egy szükséghelyzet, ami valahol tiszteletreméltó, hogy az anya minden követ megmozgat, hogy a babájának anyatejet adhasson, még ha más anya tejét is/. A szoptatás zsigerből történő elutasítása /nyilván a kérdező esetében ez nem egy rossz egészségi állapot következménye, hanem egy döntés/ az egyik legalapvetőbb anyai kötelességek ignorálása. A nem próbálkozás és a sikertelen próbálkozás között hatalmas különbség van. Itt azok állnak a kérdező mellé /bár olyan hülyeség az egész, minek ezen vitázni?/, akik valamilyen okból nem tudtak szoptatni. Drága Édesanyák! Ti megpróbáltátok, kértetek segítséget, hosszabb-rövidebb ideig tudták is szoptatni a babátokat, ti megtettétek, amit kötelességetek volt megtenni. Megadtátok neki az első tejjel /kolosztrummal/ azt a immunanyagot, amire szüksége van egy kezdő szervezetnek. Ez nem tipp, tény /hogy az egyik hozzászólót idézzem/. Csak.az isten tudja, miért döntött így a kérdező, az ő döntése, valóban semmi közünk hozzá, nyilvám szereti is a babáját, hiszen mennyi mindent vett neki, és még fog is venni...a.szoptatás valóban nem könnyű feladat: most már lassan két éve folyamatosan szoptatok néhány hónap kihagyással. A melleim kezdenek olyanok lenni, mint a tejcsupor, ha a kislányom is elválasztja magát, valószínűleg alávetem magam egy szépészeti beavatkozásnak, mert ahhoz még fiatal vagyok, hogy ne érezzem jól magam a bőrömben, de anyai kötelességemnek éreztem megpróbálni annak idején a szoptatást a kisfiammal, volt is tejem, természetes volt, hogy a testemből táplálom a gyermekemet. Most a kislányomm ugyanez a helyzet, sokszor már nyűgnek érzem, de Neki még kell, a testem teszi a dolgát, a melleim termelik a tejet, hát szoptatok. És szaranyának éreztem volna magam, ha meg sem próbálom.

Egyébként ha visszapörgetnénk az idő és a történelem kerekét, és megállítanánk egy olyan időben, amikor még nem volt tápszer, mit csinálna vajon a kérdező? Tudom, tök elméleti és hülye kérdés is, mert nyilván akkor is volt olyan anya, aki nem tudott szoptatni, és a baba kapott valami kotyvaszt, ami életben tartotta /bár óriási volt a csecsemőhalandóság/. De a természet akkor is tette a dolgát, az anya mellében tej termelődött, az anyának pedig esze ágába nem jutott nem szoptatni, hiszen tudta, hogy akár a gyermeke életébe is kerülhet. Vannak a természet működésének olyan területei, amelyeket el kell fogadnunk, nem kell harcolnunk ellene vagy alternatív megoldásokat keresnünk /csak szükséghelyzetben/: a szoptatás ilyen.

Kézi orrszívó helyett Nosiboo-t vegyél. Nem fogod megánni. Én csak a babám 4 hónapos korában vettem, de bár tettem volna előbb.

Kelleni fog orrspray is, mi Isomart használunk, az nem hajtógázas és nincsenek benne felesleges összetevők.

Igen, egy anyának vannak kötelességei: adjon enni a gyerekének, nevelje, szeresse. A kérdező nem veszélyezteti a kicsit, az lenne a rossz anya, aki nem ad neki enni, mint a fényevők.

Az, hogy tápszerrel szeretné táplálni, rajtatok kívül senkinek nem okoz gondot.

Lehet, hogy nektek nem tetszik, hogy más nem így gondolkozik, de szerintem meg az a rossz anya, aki ezt a stílus és szemléletet adja tovább a gyerekének, és véletlenül sem tanítja meg neki, mi az a tolerancia.

Az meg, hogy régen mi volt, irreleváns. Régen gyógyszer sem volt, ülhetett az anya a beteg gyerek ágya mellett, és imádkozhatott. Ma meg van gyógyszer, meg van tápszer. Örüljünk neki. A ti hozzáállásotokkal csak azt lehet belenevelni a lányokba, hogy érezzék magukat szar anyának, mert nem akarnak vagy tudnak szoptatni. Pedig szerintem aki emiatt szarul érzi magát, annál valami gond van az önképpel.

De ha ti azt mondjátok, hogy az a jó, aki éjt nappallá téve fej, fél napot kínlódik, a másik fél napot végigsírja, szar anyának érzi magát, és kész idegroncs a szoptatás miatt, akkor biztos nektek van igazatok.

Persze van, akinek könnyen megy a szoptatás és földöntúli élményt nyújt, de attól még nem kell leszólni azt, aki nem így érzi.

Ah, nem is tudom, minek írom ezt le, úgyis csak a lepontozás megy itt.

ja és:

"és evidens, hogyha éhes, megszoptatom"

Az evidens, hogy ha éhes, megeteted. Pont. Korának megfelelő étellel, ami jelen esetben a tápszer lesz.