Hogyan fér mindez bele egy anya életébe?

8-as vagyok. Bocs, azt nem láttam hogy dolgozol.

Ha én dolgozni fogok újra, befüvesítem a kertet, tornázni úgy tartom lehet otthon is, ahhoz hogy jól nézz ki, nem muszáj otthonról elmenned, a háztartás meg legyünk őszinték, nem nagy kunszt, hétvégén 2 óra takarítás, 2 óra főzés, amibe bevonod a gyerekeket, a bevásárlás is lehet egy közös program....szerintem is csak egy jó napirenden múlik az egész, meg hogy megtervezed előre, hogy zajlik majd a napod, mert ha nem, akkor sokkal nagyobb az esélye hogy elszüttyögöd, elsuhan feletted a nap, az órák eltelnek úgy hogy nap végén úgy érzed nem csináltál semmit sem.

Én sem hiszem, hogy ennyire végletesen tökéletes anyák, helyzetek vannak, vagy talán egészen kevesen- példának mindenesetre jó :)

A saját példámat szívesen megosztom veled, bár nagyon messze van a tökéletestől.

Nálam az időbeosztás és az előre tervezés a kulcsa mindennek- egyszerűen rá kellett állnom erre a rendszerre és működik.

- külső: szuperül lefogytam (na jó, nem az első 1-2 évben!), hetente 2-3* járok edzeni. A kisfiam már nagyobb, ovis, így hetente 1-2 alkalommal el tudom magammal vinni egy olyan helyre, ahol van kultúrált játszóház, kedves óvónők és rá is látok- ez két óra alkalmanként. Nem érzem önzőségnek és természetesen nem este 8-kor húzgálom. Odafigyeléssel tudok olyan diétát folyamatosan tartani, ami mellett a gyermekemnek meg tudok tápláló, minden szükséges alapanyagot, vitamint stb. tartalmazó ételt is adni (magyarul: neki fontos a normális szénhidrát, nem ördögtől való a cukor sem- én meg tudok úgy víriálni magamnak, hogy ezeket pl. redukálom az étkezésemben- tehát a gyereknek sem kell CSAK salátán élnie, mert neki igenis szüksége van pl. lisztre, kalóriára, energiára is)

2. szuper anya: azért ez meglehetősen relatív- és nem is hiszen, hogy 5-6 év anyaság után ki lehet ilyet jelenteni, majd 20-30 év múlva :) Nem akarok tökéletes lenni- csak ahogyan az ismert gyermeklélektan nagyjai mondják: "elég jó anya". Nálunk minden nap van ideje a közös játéknak (legyen az épp egy UNO kártya, egy társas vagy akárcsak séta közben valami szólánc vagy papírnyiszálás stb.), de van ideje az önálló játéknak is (pl. síneket épít, amíg elkészülök a vacsorával, közben eseteg tudunk beszélgetni, de nem vagyok 0-24 órás animátor!) és van ideje a közös háztartási munkának is (igen, a kisfiamnak is már egészen pici, totyogós korától vannak feladatai, életkorához mérten. Kezdetben a csipeszeket adogatta, ma már segít teríteni, zöldséget mostni, kipakolni a bevásárlószatyrot, előszedni a hűtőből dolgokat, kiválogatni pl. a fehér ruhákat a szennyeskosárból stb.)

3. na nálam a házasság a hiányzó tétel a tökéletes felsorolásodból: elvált, egyedülálló édesanya vagyok. A volt férjemmel normálisnak nevezhető a kapcsolatunk, a gyermekünk ellátására korlátozódik főleg, kultúráltan váltunk el, az én kezdeményezésemre. Nem volt egyik részről sem megcsalás vagy más vállalhatatlan, becstelen dolog. Nincs kapcsolatom és egyelőre nem is érzem erre motiváltnak magam.

4. munka: vissza tudtam jönni a szülés előtti helyemre, nyelveket beszélő, többdiplomás nő vagyok, bankszektorban dolgozom, pénzügyi területen, szakértői munkakörben. Néha embertelen hajtás van, néha lazább, ez a szakma sajátossága- szerencsére nem csak én vagyok az egyetlen családos ember :) Úgy érzem, hogy az anyasággal még inkább jobb szervező, időbeosztó lettem, ami talán a munkámnak is jót tett (fokozottabban figyelek arra, hogy ne hagyjak utolsó percre dolgokat, ne hagyjak elintézetlen ügyeket- hiszen ha pl. beteg lesz a gyerek, akkor mások életét is bonyolíttom a magamé mellett)

Igyekszem képben lenni a szakmámat érintő újdonságokkal vagy a céges történésekkel. Igaz, már nem fér bele a bulizós este beülős rész- de ettől a munkámat jól végzem és a munkahelyen inkább kollegáim vannak, nem barátaim. Így a magánéletemet sem ott élem, hanem legjobb tudásom szerint elvégzem a munkámat, ha marad idő, akkor juthat esetleg kapcsolatok építésére is, de ez nem alapvető.

5. külső: igenis figyelek rá- nekem is van műkörmöm, de képzettség ide vagy oda- bizony én megtanultam körmöt építeni és beruháztam igényes, jó minőségű felszerelésbe és magamnak csinálom. Nem elsősorban pénzkérdés miatt, hanem időhiány miatt. Nem tartom normálisnak, hogy valaki kisgyerekeket nyúz el szépségszalonokba (de sokat látom!)- a gyerek kárára nem férne minden bele- így megoldást, kompromisszumot kerestem. Éjszaka csinálom magamnak, amikor a kisfiam már alszik.

Ahogy pl. a háztartási munkák egy részét is (pl. vasalás vagy bevásárlás netes rendelése, online bankolás stb.)

Házias, tiszta nőnek tartom magam, az otthonunk igényes, rendezett.

Nem jár hozzám állandó jelleggel bejárónő, nincs bébiszitterem (sőt sajnos nagyszülők sem élnek már, a volt férj is külföldön él, dolgozik már)- mégis meg tudom oldani.

Eseti jelleggel (2-3 havonta 1-1 nap) fizetek takarítónőnek, akkor közösen nagyobb dolgokat intézünk- pl. a konyhaszekrény kitakarítása, ablakokat mos- közben apróbb dolgokban, más helyiségekben a kisfiammal pl. mi összepakoljuk a könyveket vagy akár társasozunk is. Ennyi a "luxus"- de nekem megéri.

A hétköznapokon nem vagyunk otthon, így nagy rendetlenség az esti pár óra alatt nem adódik (és ugye alapszabály, hogy mindenki elpakolja a cuccait maga után, az ovisom szó nlékül viszi a szennyesét, megigazítja az ágyát, elpakolja nap végén a legót különösebb figyelmeztetés vagy könyörgés nélkül- nem csodagyerek, én nem vagyok szuperanyu- így lett szoktatva és ennyi).

Nap közben robotporszívó körbemegy minden nap, ez elegendő napi takarítás, hetente 1* kell felmosni, egyebeket ellátni, de gyerekkel is max. pár óra (aki ugye a feladatok ellenére is inkább méghátráltató tényező, de mindig arra gondolok, hogy most szeretném előkészíteni a rendszeretetét, hogy ne legyen nagyon durva rumlis kamasz- így ez az időáldozat talán más csatornán megtérül).

Szeretek főzni, nekem az nem teher- rendelni nem szoktam.

Online bevásárolni viszont igen, mert házhoz szállítják és bármikor van negyed órám, indíthatok rendelést (pl. tesco online), költség- és időhatékony is.

Őszintén szólva én azon tudok időt "spórolno", hogy nincs társam. Így több idő jut a gyermekemre és magamra is.

Nem hiszem, hogy ez örökké így lesz, csak a mostani élethelyzetemet írtam le.

igen, szerintem is amúgy amit írsz, olyan anya nincs, csak ha van egyáltalán ilyen a környezetedben, talán nem látod az élete árnyoldalát (pl sosincs együtt a családjával, gatyáját bébiszitterre költi, férje tartja el és csak 4 órázik meg ilyenek)

amúgy a kondi terem meg ilyenek....ki mivel tölti a szabadidejét...én még nem láttam olyan embert, akinek ne jutott volna napi egy-két órája egy kis számítógépezésre, barátnőzésre, főzőcskézésre, vagy soppingolásra...mindenki sír hogy milyen elfoglalt...de azért mégis tud időt szakítani - mondjuk később fekszik le vagy kevesebbet játszik aznap a gyerekkel, de ezekre akkor is jut idő...

én nem ítélkezem, mindenki töltse azzal az idejét, ami neki és a családjának a legjobb...élethelyzettől függ...lehet hogy egyke a gyerek és az anya minden szabadidejét vele tölti hogy boldogok legyenek...lehet hogy két tizenéves testvér fiú, akiknek eszük ágába sincs az anyjukkal játszani, na akkor ő meg magára költheti az idejét, ettől ő nem lesz rossz anya...

tényleg mindenkinek szíve joga eldönteni..nekem a kert meg a főzés a mindenem, emellett a lehető legtöbbet vagyok a lányommal...de nem ítélem el azt aki pl. két ilyen fiú gyerek mellett inkább szoliba jár. Ő dolga.

de amit írsz, olyan anya nincs, vagy ha van, a mögött rengeteg lemondás van, még ha ez kívülről nem is látszik. Ha más nem, lemondás a napi 8 óra alvásról.

Műköröm havi egyszer másfél óra, vagy ha nagyon ráérek és magamnak csinálom, akkor fél délután.

Háztartás nagy része hétvégére marad, a férjem nem vendég itt, tehát ketten csináljuk.

Fodrászhoz félévente egyszer megyek vágatni, mert göndör a hajam és úgyis úgy áll, ahogy a páratartalom akarja. Festeni meg itthon szoktam, havonta egy óra, amit akár éjjel is tudok csinálni.

Edzés heti 3 alkalom hajnalban, ebből egy hétvégére esik. Mind hétvégén, mind hajnalban itthon van apja, így nyugodtan el tudok menni, általában alszanak, de ha mégis felébred, akkor az apja intézi.

Szoláriumba nem igazán járok, mert hófehér bőröm van és előbb kapnék bőrrákot, mint színt.

Tehát időben nem olyan nagy kiesés a fentiek közül egyik sem, az edzés pedig plusz energiát ad, így kevésbé fáradok el amúgy is.

10-es válaszoló!

A héten két nap hétvége. Ekkor apa egész nap itthon. Én meg szombaton és vasárnap is egy órát sportolok (egy aerobic egy futás) és csak egyet hétköznap. Műkörmöshöz nem járok, fodrászhoz három havonta egyszer. Így hétköznap csak egy óra foglalt sportra valamelyik este. 8-kor fektetek, sokszor utána megyek egyet futni...

én nagyon messze vagyok a fent leírtaktól :)

már ott elúszik a dolog, hogy f5-ig dolgozok, mire a gyerekkel hazaérünk, ha jó idő van játszótér után, már 6 óra van. innentől kezdve főzés, rendrakás, persze minden lassan megy mert a gyerekkel is próbálok foglalkozni, majd fürdés, vacsi és gyakorlatilag az utána lévő 1 óra az amit érdemben együtt tudunk lenni. télen ugye ez 2 órára nő, mert nem csavargunk... :)

mire elalszik, már nem vágyok semmire, csak bambulom a tv-t. de azért ha nem lennék lusta, lenne 1,5 órám magamra, mondjuk minden 2. nap ezt a férjemre fordíthatnám, így akár szuper nő is lehetnék, de nem... :D

barátnőm hasonló mint a fent leírt, de ő nem az az anyatípus. heti 3x a nagyszülők mennek a gyerekért, csak fürdésre érnek haza, ezeken a napokon megy fodrászhoz, szoliba, kozmetikushoz, körmöshöz. hétvégén apa viszi programra a gyereket, anyuka otthon van, szombaton főz, takarít, vasárnap pihen. van ilyen is :)

nekem semmi kedvem hétvégén a gyerekem nélkül lenni, vég együtt lehetünk, eszembe sincs egy órát se elmenni nélküle bárhova :)