Senki más szerint nem szomorú ez?

Szerintem az a baj, hogy a társadalomnak az a szent meggyőződése, hogy az apa dolga a pénzkeresés, az anyáé pedig a gyereknevelés és háztartás. Hál istennek azért léteznek olyan férfiak, párom szerencsémre ilyen, akiknek nem csak abból áll a gyereknevelés és család, hogy megcsinálták a gyereket, hanem ki _akarják_ venni a részüket belőle. Aztán van olyan is, hogy az apa ki akarná, de a nő nem engedi. Mert hogy nem ért hozzá, és még a saját apjától is védi a gyereket, ami szerintem nem természetes. Aztán persze csodálkoznak, ha tönkre megy a kapcsolat, meg a család, és persze a férfit hibáztatják, amikor jórészt a nő is hibás.

Szerintem az, hogy egy családban milyen szerepe van a nőnek, és a férfinak, az mindkét felen múlik.

Nálunk például nagy eséllyel a párom megy el majd gyesre, ami szintén nem elfogadott a társadalom részéről, és sokak szemében rossz anya leszek, de pont letojom. :)

31/n

Épp a hétvégén néztek rám rossz szemmel. A nagyobb tesót elkísértem egy rendezvényre, a pici két hetes,de előtte sokáig kórházban voltam. Így a nagy is már nagyon vágyott egy anyás programra.

Na úton útfélen néztek rám rossz szemmel ismerősök, hogy hát hol a kicsi? Mintha nem is tudom ott hagytam volna az út szélén. Hát mondom az apukájával. Csak lestek, de nem jó véleménnyel. Pár óráról volt szó. Baba eszik meg alszik és pelust kell cserélni. :) Kaját megoldottuk. szóval, szerintem a hátam mögött jól ki is beszéltek. Pedig apa is ugyanolyan szülő úgy hiszem.És örömmel veszi ki a részét.

mashogy teszem fel a kerdest: szerinted nem borzaszto szomoru az, hogy sok apuka reggel 8-kor megy el, este 8-ra esik be furdetesre, hulla faradtam, es minden nap ugyanezt a malmot hajtsa, hogy a gyermeke es anyukaja a jovoben semmiben ne szenvedjen hianyt? majd hetvegen mikor lenne ideje a gyerekkel lenni, akkor ezekt kell meglatogatni, azokat kell meglatogatni, fuvet kell nyirni, vasarolni kell menni stb es mindezt 45 even at, gyed, gyes nelkul?

es nyilan most nem a naplopokra gondolok akik azert nincsenek a gyerekkel mert ki akarjak huzni magukat a felelosseg alol, mint hogy te sem azokra gondoltal akik becsulettelbprobaljak kivenni a reszuket.

Alapvetően a társadalmi hozzáállás ilyen.

A lányom 3 hónapos volt, amikor be kellett vinni egy vizsgálatra a kórházba és én aznap vizsgáztam, nem tudtam más időpontot kérni így a férjem ment a gyerekkel (előre lefejtem majdnem egy liter anyatejet, azt kapta cumisüvegből a gyerek, szóval még abban sem szenvedett hiányt) és egyből szaladtak oda sajnálkozva hozzá segíteni a nővérkék, mert azt feltételezték h megözvegyült és férfiként nem tudja még levetkőztetni sem a gyereket (vizsgálatra a pelust is le kellett venni).

De az is jó amikor rokon férfivel megyek valahova és egyből mindenki azt feltételezi hogy ő az apuka, még véletlenül se fordulhat ugye elő, hogy a gyereket esetleg a testvérem vagy a keresztapám is meg tudja fogni vagy megitatni. Ha egy nő és egy férfi meg egy gyerek megy valahova, az csak közös gyerek lehet a többség szerint, apukán kívül más férfiak nem foglalkozhatnak a gyerekkel....

valami evolúciós ösztön is játszhat

mert amíg egy anya foggal körömmel a kicsivel akar lenni a hormonok miatt is(főleg az elején)addig egy pasi magát a terhességet sem fogta fel.

A környezetemben (talán) több az a családapa, aki rendesen kiveszi a részét a gyereknevelésben is. Mint ahogy az anya is a pénzkeresésben. Ismétlem, a legtöbb család ilyen, akikkel összejárunk. A férjemet is én választottam és a barátainkat is mi választottuk.

A mai világban ez már nem megy ritkaság számban, hogy az apa viszi el sétálni a picit, akár órákra is. Nekem eszembe nem jut azt gondolni, hogy ezért barki rosszat gondolna rólam. Az ilyen emberek véleménye amúgy se érdekelne!

Találd meg a neked megfelelő társat és beszéld át vele a fontos dolgokat mielőtt gyereket vállalnátok. Na meg egy adott ponton azt is el kell dönteni, hogy több pénzt vagy több közös minőségi időt szeretnétek a családdal. Én így látom a dolgokat...

Sok sikert a párválasztásban! :)

Jogos a kérdés. Én már abban nőttem fel, hogy apám folyton azt hajtogatta, hogy azért nincs soha otthon, mert neki a dolga a "halászat-vadászat", mint ahogy már az őskorban is a férfi feladata volt.

Ez a berögződés mélyen él a mai napig az emberek fejében. Amúgy meg teljesen igazad van, a gyereknek két egyenértékű szülője kellene hogy legyen, akik közül mindkettőre, mindenben bármikor számíthat. Nálunk is előfordult, hogy többször hagytam a férjemre a lányunkat csecsemőként is (édesapám hagyatéki ügyeit kényszerültem intézni), és gond nélkül megetette a lefejt anyatejjel, pelenkázta, sétált vele...

AZ emberek véleményét meg le....om. Még ma is előfordul, ha kettesben megjelenünk valahol a férjemmel (a 2,5 évesünk nélkül), hogy nekünk támadnak, hogy hol hagytuk a gyereket. Mintha olyan szörnyű bűn lenne, hogy a nagymama vigyáz rá pár órát...

#Utolsó vagyok, a legutóbbi ilyen "hát a gyereket hol hagytátok" számonkérésre a férjem megelégelte a dolgot, és frappánsan odavágta: "A nagymamánál. De sebaj, van nálunk egy tartalék!" - és a hasamra mutatott, mivel éppen várandós vagyok a kistesóval.

(Na, ez nem ide tartozik, de jót derültünk rajta, hogy milyen arcot vágott az illető)