Nagyon szomorú vagyok,6 hetes lesz a babánk es egyre többet vitatkozunk, jó úton haladunk a szétesés felé, igaz?

Sajnos megértelek, nálunk is ez volt:(

Most 7hós a fiam, visszaköltöztem szüleimhez, és egyedül nevelem.

Én sokmindent eltűrtem, de a gyereknek egyszer mondta hogy kussolj, , utána hogy addig voltál jó még egész napaludtál.

Na akkor összepakoltam, mert az ilyen apa később kezet is fog emelni a gyerekre, és ordítozni fog vele..

Remélem nektek szerencsésebb lesz a kapcsolat,és nem ez lesz a vége

Remélem azt tudod, hogy a külön szobába való költözés csak még nagyobb szakadékot fog kettőtök között eredményezni. Csak azt tudom tanácsolni - tudom, mondani könnyű -, hogy próbáljátok higgadtan megbeszélni a dolgokat. Legalább te maradj higgadt. Kérdezz rá, mi a problémája. Nem lehet, hogy elhanyagolva érzi magát?

Lehet, hogy én vagyok rossz anya, de nekem jutott a baba mellett a férjemre is idő, sőt sok minden együtt csináltunk/csinálunk a mai napig is (fürdetés, hétvégén együtt ki a játszótérre, vadaspark, állatkert).

Jól vettem ki a szavaidból, hogy arra gyanakszol viszonyt folytat a kolléganőjével? Csak mert róla nem beszél? Bennem is volt egy kis féltékenység a miatt, hogy én itthon ülök, a férjem meg dolgozik és van egy kolléganője is :) Én ezt megbeszéltem vele, sőt, mivel magam is jó viszonyban vagyok a kolléganővel, még vele is beszéltem erről :D Azóta teljesen elmúlt a féltékenységem.

2.válaszoló vagyok:

Ezek szerint tényleg csak a szüleivel családcentrikus. Sajnos többet nem tudok javasolni, mint amit leírtam.

Még csak annyit, hogy a baba születése előtt abszolút nem volt ilyen? Máshogy viselkedett akkor?

Még mindig 2. vagyok:

A gyerekek hihetetlenül érzékenyek a stresszre/feszültségre. Valószínűleg azért bújik annyit, mert érzi, ami köztetek (párod és te közted) van! Ez nagyon rossz a picire nézve, sajnos láttam már a rokonságban stresszes picit, állandóan ordított, csak az anyja ölében nyugodott meg... Sajnálom, hogy ez a példát kell felhoznom, de ott a szülők elváltak, és már a különköltözés után olyan nyugodt és kiegyensúlyozott lett a baba, mit a balhék előtt. Ugye anya is nyugodt lett, így ez kihatott a babára.

Bölcsis dadus ismerősöm is mondta, hogy egy gyerek lelki állapotáról rögtön következtetni lehet arra, hogy milyen otthon a hangulat.

Sajnos nem tudok neked jókat írni.

Az én férjem is kb. a gyerek 2 hónapos korában gondolta meg magát,hogy neki mégsem kell a családosdi, onnantól egyenes ívben romlott meg az addig normálisnak tűnő kapcsolatunk. Én mint anya is azt mondom, hogy a gyereksírásnál borzalmasabb hang nincs a világon, egy pasinak még szörnyűbb lehet, pláne ha kedve sincs hozzá. Tudom, hogy kicsit erős, de ez van.

Úgy alakult nekem is, hogy 6 hónapos kora óta egyedül vagyok vele, mint kiderült nekem se volt alaptalan a féltékenykedésem a kedves kolléganőre, akivel "nem volt köztük semmi"... Egy nő megérzései általában jók.. sajnos.

Ha lehet vele beszélni, megbeszélni, akkor próbáljátok meg, de ha sehogyse megy, akkor lépjetek, mert ez senkinek sem jó.

A tejed az idegeskedéstől is elapadhat, amúgy meg 6 hetesen megnövekszik a babák étvágya, lehet hogy azért sír, mert éhes. Szoptass minél gyakrabban, attól beindul a tejtermelés. Ne hosszan (fél-1 óráig), hanem akár óránként kínáld meg 15-20 percre.

Ne légy ilyen makacsa... A férjednek is a baba érkezése egy óriási változás az életében, míg a nő az ösztönei és a természet (hormonok) által anyává érik, addig a pasinak csak hirtelen ott lesz egy bömbölő kis csomag, akivel nem tud mit kezdeni.

5 hónapos a babánk és nálunk is sok volt a veszekedés, bár nálunk nem a baba miatt, mert előtte is sokat vitáztunk. Lehet, hogy butaság amit írok, de én a gyerek érdekében (nem akarom, hogy ilyen családban nőjön fel) elnézőbb és bújósabb, kedvesebb lettem a férjemmel. Óriási erő kellett hozzá,mert ugye nekem is ott volt egy újszülött meg a háztartás és a gyermekágy meg a szoptatás meg minden... na szóval tudjátok. De mégis össze kellett szednem magam és sokszor eljátszottam a megértő, kedves feleséget, pedig legszívesebben sírni lett volna kedvem. És láss csodát azóta a férjem repül haza hozzánk, imád minket, vidám és kiegyensúlyozott velünk, rengeteget segít otthon és a gyerekkel kapcsolatos dolgokban is (fürdet, pelenkáz stb,). És ahogy egyre jobban nő a kisfiúnk, annál többet játszik vele, egy újszülöttel egy pasi nemigen tud mit kezdeni:)

Szóval igenis a pasiknak is szükségük van lelki simogatásra, szeretetre, odafigyelésre, és hát igen, nekünk nőknek kell ezt megteremteni a családi béke érdekében. Egy nő tartja össze a családot. Ez van. De megéri, mert azóta nagyon boldogok vagyunk és a babánk is egy vidám, mosolygós lurkó aki széles vigyorral várja haza apukáját.

Persze azért nálam is elszakad a cérna sokszor de a férjem már sokkal jobban kezeli a kirohanásaimat, vigasztal stb. A pasik nem szeretnek beszélgetni szerintem, ők nem az a lelkizős típus, inkább tettekkel (bújás, puszilgatás, finom ebéd) éreztesd, hogy szereted, és szükségetek van rá!!

(az, hogy ragaszkodik a szüleihez az normális, férjem is odavan az anyjáért, de hát ez van)

Sok sikert és ne add fel mert a babának mindkettőtökre szüksége van!

Ja meg még az is eszembe jutott, hogy a férjed csak fáradságból, elkeseredésből mondhatta azt a babának, hogy kussolj, sajnos amikor velem is előfordult egyszer az, hogy amikor nagyon a béka feneke alatt volt a kapcsolatunk és ott voltam egy újszülöttel és is rákiabáltam a saját gyerekemre, hogy fogd már be a szád... na akkor döntöttem el, hogy ez így nem mehet tovább és akkor változtattam.)

Sajnos az első idő majdnem mindenkinél ilyen (az első babánál)...új helyzet, új felállás (a kicsi az első) ezt kevés férfi tolerálja..ja, és igen a bab sír és nem is keveset, és éjjel is...legyetek kicsit türelmesebbek, sajnos most neked kell jobban. Persze feltéve, ha együtt szeretnél vele maradni!

Nálunk is így volt az elején, sokat vitáztunk, piti dolgokon. Fáradtak voltunk, a kislányom sokat nyűgösködött stb

Nem mondom, nehéz volt megállnom, hogy ne szóljak vissza, de az csak új vitát szított volna...de akartam, hogy hárman egy család legyünk (sokat voltunk ketten és azt élveztük, akkor csak egymással foglalkozik az ember és önző is)..és szépen rendeződött, persze ehhez legalább 6 hónap kellett..szépen összeszoktunk így hárman,és boldogok vagyunk!

Kitartás! Türelem! Szeretet! :-)