Nagyon szomorú vagyok,6 hetes lesz a babánk es egyre többet vitatkozunk, jó úton haladunk a szétesés felé, igaz?

utolsó vagyok:

és amióta kezembe vettem az irányítás, azóta már nem kell tettetnem a boldogságot:)

még eszembe jutott, hogy én is átköltöztem a picivel a kisszobába, de egyáltalán nem lett jobb, sőt olaj a tűzre, úgyhogy ezzel csak még jobban eltávolodnátok egymástól

Egyetértek a 10:03-assal.

Nekünk most 3,5 hónapos a leányzónk, és vannak veszekedések, bár már ritkábbak. Nálunk a férjem sokkal inkább szeretett volna babát, mint én, ám mégis ő viseli sokkal nehezebben a dolgokat, ha sír, ha nyűgös, ha nem tud vele mit kezdeni. És ilyenkor sajnos nekünk is akadnak veszekedések, de ahogy a pici is nő, fejlődik, ő is jobban ki tudja venni a részét a dolgokból.

Nem tudom, hogy nálatok hogy van, az én párom alapvetően szerencsére tudja, hogy mik a hibái, maximum nehezen tud változtatni rajtuk, de próbál. Persze ettől még akadnak veszekedések, ahogy fentebb írták főleg pici baba és főleg első baba esetén egy nagyon nem ritka.

Meg kell próbálni megbeszélni, vagy ha nem megy, akkor nem erőltetni, mert az tényleg rossz neked is, a babának is. :(

Drukkolok!

Szia!

Bár nekem sosem volt olyan érzésem, hogy megcsal, de a baba születése után mi is eltávolodtunk. Sokat veszekedtünk. Kiderült, hogy az a baja, hogy szinte soha nem ölelem meg ( csak szex de semmi más) nem csókolom meg mint azelőtt. Oda kellett figyelnem ezekre innentől, mert bármennyire is gáz, komolyan nem jutott eszembe, hogy csókoljam, öleljem. De mikor odafigyeltem ezekre akkor mintha kivirágzott volna. Kompromisszum, elfogadás és szeretet akármennyire nehezek ezek néha.

Remélem rendeződik a kapcsolatotok! És szerintem se költözz másik szobába :(

Mindenképpen próbáld megbeszélni vele a dolgokat, egy kapcsolat tényleg csak úgy működik, ha beszélgettek sokat.

Én sose vagyok a férjemre féltékeny, mert mindent elmond, amikor megjön, napközben is felhív 1-2-szer, elmeséli mi volt, tudom kikkel dolgozik, kivel milyen a viszonya, és hogy szeret, siet haza, akkor is, ha néha van veszekedés.

Ahogy fentebb írták időnként tényleg meg kell adni magunkat és nekünk lépni.

Drukkolok nektek!

Próbáld megszerezni a Miért hazudik a férfi? Miért sír a nő? című könyvet. Nagyon tanulságos olvasmány.

Az már többünkkel előfordult, hogy egyedül fürdettük meg a csecsemőnket, ez még nem a szeretetlenség és megcsalás abszolút jele. Esetleg vesd fel, hogy elmennél a barátnőddel moziba, aznap meg fürdessen ő. Jót tenne a lelkednek egy kis kimozdulás. Fejj le tejet, vagy készíts tápszert, ha adsz pótlást, nyugtasd meg apukát hogy bízol benne, minden rendben lesz, meg hogy néha veled is előfordul, hogy csak sír a baba és nem tudod megnyugtatni, aztán agyő!

Mindenesetre a helyedben nem dobnám olyan könnyen oda ezt a kapcsolatot. Mást vártál, csalódott vagy és fáradt, de biztos hogy egyedül annyival könnyebb lenne?

Próbálj más kismamákkal kapcsolatokat építeni, ha nem egész nap egyedül küszködsz otthon, vagy legalább van kivel megbeszélned a dolgaidat, már az is sokat segít.

Nem vagyok kismama, csak azért írok, mert a csókolózás nálunk is elmúlt 1,5 teljes évre. Nem szabad hagyni, hogy ez így maradjon. Persze nem lehet parancsra csókolni. Nálunk a rengeteg beszélgetés segített. Az, hogy megpróbáltam megérteni a dolgokat az ő szemszögéből. És amikor végre megértettem, elmúlt valami nagy feszültség belőle is, belőlem is. Rájöttem, hogy a feszültséget én generálom. Ő hihetetlen antennákkal rendelkezik a hangulatomat illetően, és valahányszor azt éreztem, elhanyagol, azért volt, mert inkább fedezékbe vonult előlem. Amint helyrejött a hangulatom, ugyanaz a régi, kedves, mosolygós férfi volt. Azelőtt is jeleztem neki, hogy nagyon hiányzik, hogy nem csókol meg, de nem volt hatása. Amikor rendbejött a kapcsolatunk, akkor se csókolt meg újra. Elmondtam neki megint, hogy én még a szexet se élvezem úgy, mióta leszoktunk a csókról. Erre azt felelte, hogy arra vissza lehet szokni. És utána sokszor próbált szájon csókolni szex közben, de 1,5 év szünet után olyan fura volt nekem is, meg aztán büszke is vagyok, szorosan bezártam a szám. De ő kitartóbb volt, végülis sikerült megcsókolnia, és ez hihetetlen mennyit lendített a kapcsolatunkon! Majdnem olyan szerelmesek vagyunk, mint az elején. Nem csókolózunk már állandóan, de szex közben mindig!

Nekem ez annyira hiányzott, komolyan megfordult a fejemben, ha lenne még valaki aki nem undorodik engem megcsókolni, nem tiltakoznék. Nem vagyok megcsalós fajta, de egy idő után az ember elkeseredésében gondolhat ilyet.

Szerencsére most már nincs ilyen gondom.

De ha majd jön az első gyerek, kiver a víz a gondolatra, újrakezdeni megint mindent:( Nem irigyellek.