Kisgyermekes anyukák! Ti is imádjátok ezt?

Te tettél fel egy kérdést, hogy imádjuk ezt?

Nem, nem imádjuk. Mégpedig azért nem, amit leírtunk.

Én azt imádom, hogy végre társam van aki felnőtt ember.

Nem értem egyesek miért gondolják, hogy két verzió van, az egyik, hogy az apuka szétveri a lakást a gyerekkel, a másik meg, hogy egyáltalán nem foglalkozik vele.

Akkor én leírom, hogy az én férjem miket csinál a lányunkkal és milyen kép fogad, ha hazamegyek pár óra után.

Rendszeresen elviszi sétálni, játszótérre, játszóházba. Ha otthon vannak akkor játszanak a játékokkal, építőkockáznak, mondókáznak, énekelnek, pedig a férjemnek semmi hangja. Könyveket nézegetnek, tanítja neki a színeket, formákat, testrészeket, állatokat, stb. Zenét hallgatnak, táncolnak. A lányunk már másfél éves, így már szoktak rajzolni is. Természetesen maximálisan el tudja látni. Ha megeteti, akkor nem találok utána kajamaradékot sem a tiszta ruhák között, sem a szőnyegen, sem a kádban, maximum mosatlant a mosogatóban, amivel semmi gond nincs.

Én is azt gondolom, hogy lehet úgy játszani a gyerekkel, hogy közben minden vissza van rakva a helyére és nálunk alap, hogy a gyerek az asztalnál eszik.

Ezen kívül a rendre, rendszeretetre már ebben a korban el kell kezdeni nevelni a gyereket, nem később észbe kapni, mikor seggel jövünk ki a szobájából.