Kisgyermekes anyukák! Ti is imádjátok ezt?

4-es vagyok.

No, le lettem oltva, semmi gond. Különbözőek vagyunk.

Amúgy meg, ha nem zavarta a kérdezőt a dolog, sőt, örült a gyerek+apa örömének, akkor mi volt a kérdés lényege? Hiszen ha neki ez nem probléma, akkor inkább pozitív színezettel írt volna (vagy én értettem félre?!). No, mindegy. Az a jó, ha mindenki boldog: gyerek, anya, apa. Hogy kinek mi a határ, az egyéni.

Nem, nem imádtam.

Volt, hogy arra mentem haza hulla fáradtan (én kerestem a pénzt amiből éltünk, apuci aprópénzt keresett azt is magára költötte) és az a kép fogadott, hogy a szőnyegen és az asztalon kajamaradék, gyurmadarabok, szanaszét plüssök és egyéb játékok. A ruhák amiben hazajöttek az oviból szanaszét dobálva, pulcsik kabátok gyűrötten.

Azért zavart, mert egész nap gályáztam, amikor hazaértem a mocsok retekre, akkor apuci bevonult számítógépezni, mondván ő eddig vigyázott a gyerekekre, most én jövök. Kipucoltam a lakást a dzsuvából, a gyerekeket elláttam, majd hulla fáradtan felborultam mint a büdösbogár.

Volt, hogy miután lefeküdtek a gyerekek a szőnyegen rendezgettem a számlákat, egy pillanatra behunytam a szemem és arra ébredtem hajnal 4-kor, hogy mosdatlanul ruhában kiterülve fekszem a szőnyegen a számlák között, megy a tévé, ég a lámpa, a szememen a kontaktlencse.

Ha anyukám vigyázott a gyerekekre, akkor mire hazaértem akkorra a ruhák összehajtogatva vártak, a konyhában elmosogatva, átlagos rend, néhány játék szanaszét de percek alatt összekapkodható volt.Így legalább nekem is megadatott, hogy leüljek a gyerekeim mellé és játsszak velük, ne csak annyit lássanak belőlem, hogy valami félőrült idióta berobban a lakásba és felnyalja a mocskot, majd beparancsolja őket az ágyba.

A legnagyobb kiborulásom akkor volt, amikor a kicsi anyukámnál volt. A férjem számítógépezett, kértem, hogy fürdesse meg a gyereket amíg megcsinálom a vacsorát, mert elájulok az éhségtől, ennék, pihennék. A lakás persze romokban, a gyerek a nappaliban rakta szét a játékokat, drága apuci nem moccant a gép mögül. Kértem, hogy csak gyorsan segítsen, ha ezen túl vagyunk felőlem egész éjjel gépezhet.

Meg se moccant, nekem beborult az agyam, beb..sztam az ajtót és elindultam a közeli Burgerbe. Jött a telefon, hogy mi van. Üvöltöttem mint az állat. Megmondtam, hogy mire hazamegyek, a gyerek legyen pizsamában és pakoljanak el. Hazaértem, a gyerek megfürdetve, pizsamában. Az elpakolás annyi volt, hogy a plüssöket feltolta a falhoz és a lakótelepi nappali közepén felállított egy négyszemélyes sátrat, hogy csak oldalt sasszézva lehetett közlekedni.

Utólag vicces, akkor nagyon ki voltam borulva, mert az én nyakamban volt az egész család anyagi hátterének a megteremtése, a házimunka, a gyereknevelés, apuka meg ha volt kedve jópofizott a gyerekeknek, amikor ő vigyázott rájuk, abban köszönet nem volt.

Úgyhogy ha a te párod utána segít elpakolni, az jó. Az enyém nem segített, nekem megváltás volt a válás.

( a miért szültél ilyennek kérdések fognak következni: azért, mert nem ilyen volt, a második gyerek érkezésekor lustult el és nem volt hajlandó semmiben részt venni)

Nos, én felöltöztettem volna a gyereket, és közlöm apukával, hogy mi most elmegyünk sétálni, hogy ő nyugodtan tudjon takarítani.

A szétdobált játék egy dolog, de a szétkent kajamaradékok és az eldobált kakis pelenka más kategória. És valóban nem tiszteli a munkád, ha úgy gondolja putrit csinálhat a lakásból. Ha neki kellett volna egyedül összetakarítani, tuti 2x is meggondolja. Más kárára könnyű mulatozni. Jól sejtem, hogy a segítsége a takarításban kimerült 1-2 játék fölszedésében, és nem ő vakarta föl a szőnyegbe taposott ételt, és nem ő mosta ki újra a ruhákat. Nem tudom, ha bemennél a munkahelyére, és szétbarmolnád a dolgait, ő is aranyosnak találná e.