Miért jó sírni hagyni a babát?

Tudom, régi kérdés. De hátha még valaki idetéved. Hátha segít a véleményem.

A két tábor: sírni hagyni vagy nem , sosem fog egyet érteni egymással. Ha egyetértenének, akkor a másik a saját nézetei ellen vallana, ami azt jelentené hogy saját magáról kijelenti hogy rossz anya (vagy épp apa). Így sosem győzhetik meg egymást!

Pedig ez a Gyakorikerdesek.hu oldal épp arról szólna, hogy a kérdező különféle nézeteket valló emberektől sokszínű válaszokat kapjon - hogy lássa milyen sokféle megoldás van a kérdésére. Nem veszekedniük kellene a válaszadóknak egymással. De hát ez is annyira emberi :D mind ezt tesszük (még én is, én sem vagyok szent hiszen én is ideírom a véleményem)

itt tényleg azt kell mondani, hogy aki megteheti és nem kell sírni hagynia a gyerekét, az sosem fogja megérteni azokat, akik így tesznek (nem szándékosan, hanem pl kényszerből)

Egyik oldal sem jó, vagy rossz. A világ nem fekete-fehér.

Vannak akik tényleg megtehetik hogy nem hagyják sírni. Legyen ez azért mert van elég segítségük hogy bírják, vagy azért mert kevésbé sírós a babájuk, vagy csak mert extrémen önfeláldozóak.

Saját példámat látva: barátnőm babája 3 héttel fiatalabb az enyémnél (11 hónapos) és a férje otthonról dolgozik, nem túl szigorú munkarenddel. Az anyukája ha tud, átmegy segíteni takarítani, és az anyós pedig rendszeresen hoz nekik kaját. Saját házban élnek. És a testvére is gyakran beugrik segíteni, akkor pl elviszi setalni a babát vagy hasonlók. Mindemellett, a babája nagyon nyugodta. Sosem volt sírós.

Ilyen kondíciók mellett, ő sosem hagyta sírni. Lelkileg ő teljesen ép, és imádja az összes percét, minden mosolyát. Persze így is nehéz, hiszen minden fyereknevelés óriási kihívás. De vannak esetek amikor élvezetes tud lenni.

Aztán itt vagyok én. Akinek a férje kamionsofőr. 3 havonta jön haza, akkor sokat segít, de a mindennapokban akkor is teljesen egyedül nevelem a fiamat. A szüleim meghaltak, a párom szüleivel sajnos nem tarjuk a kapcsolatot. Egykék vagyunk mindketten. Kis egyszobás albérletünk van. Nem ide terveztünk gyereket, de a sors máshogy alakította. Van barátnőm, aki segítene de ő is épp babázik, ezért nem tud…. Sokszor a megélhetéssel küszködünk…nincsen pénzem jobb pelenkákra, sem új ruhákra a babanak. Mindenből használt van, delegalább van. Vannak napok amikor alig volt tejem mert épp nem nagyon tudtam enni… mert begyulladt a császár-hegem mondjuk. Nyilvan nem kellett volna emelgetni a gyereket ilyenkora de mit tudok tenni??? Mivel egyedül mosok, takarítok, bevásarolok, teregetek, mosogatok, főzök - teljesen kimerülök. Tudom, van aki azt mondja hogy ilyenkor hanyagoljuk a házimunkát - ez szép és jó. De akkor ki csinálja meg? Honnan lesz tiszta ruhája a gyereknkek? Honnan lesz kaja? És tegyem le a koszos padlóra a mászó babát? Ne mossak fel??? Mindemellett a babám nagyon sírós. Most hogy nagyobb, màr sokkal jobb, de akkoris… sokat foglalkozom vele, de akkoris vannak ilyen babák. Aztán hallgatom a barátnőmet, aki épp kérdezi hogy én mikor viszem babaúszasra a gyereket? (En soha, mert nincsen miből) vagy kérdezi hogy milyen hálózsákot vettem, mert ő épp valami szebbe,vastagabbat keres (ami volt marketplacen legolcsóbb) vagy azzal foglalkozik hogy nem elég jó a babakocsi, mert nem lehet síkba lehajtani, vennie kell újat…… irigylem ezért. Mert nekem nincsen lehetősegem új babakocsit venni ha a mostani rossz… van amilyen van. És nincsen időm ezekkel foglalkozni. DE tudom, hogyha olyan szerencsés lennék mint ő, akkor én is így viselkednék. Nem vagyok irigy rá, vagy nem nézem rossz néven ezeket. Mert mindenki a saját világában az adott problémákat oooriasinak érzi…

És volt egy időszak, amikor Covidos lettem. Nagyon rosszul voltam… és nem tudom hogy ennek a tünete volt-e, vagy pluszba elkaptam valamit - de hányás/hasmenéssel párosult. Napokig alig ettem, és erőtlen voltam. SENKI SEM segített, és sajnos voltak pillanatok, amikor így képtelen voltam kimenni mondjuk WC-ről a síró gyerekhez. Még ha lett is volna rá pénzünk (de nincsen) hogy baby-sittert hivjak, akkor sem jönne aenki Covidoshoz. Vagy 3 hét volt mire ebből kilábaltam. Ès ebben a 3 hétben volt elég som alkalom amikor nem azonnal ugrottam hozzá, és ugyan nem szándékosan, de muszáj volt sírni hagynom… sokáig nagyon bűntudatom volt emiatt….. de aztán rájöttem, hogy egyszerűen ember vagyok. Nem robot.

Ha van itt köztetek olyan, aki teljesen egyedül neveli csecsemőt, nincs vele a férje, sem szülök, sem barátok, sem testvér….tényleg 0 segítséggel, és sírós a babája, és mondjuk nem épp a leggazdagabb —- ha ilyen nő azt mondja nekem hogy ő sosem hagyta sírni egyszer sem pár percre sem a babát, akkor le a kalappal! Ha ilEn nő egyszer sem tört meg, nem borult depresszióba és lelkileg végig erős volt! Tiszteletem!

Mert szerintem csak olyan nem hagyja sírni, aki megteheti. Mert az szerintem ritkább ha valaki szándékosan teszi… erre nyilvan én is azt mondom hogy nem jó út.

De aztán megfordult még az is a fejemben hogy: Honnan tudjuk, hogyha néha (nem szandekosan) de valamiért sírni hagyjuk a babát, akkor egy idő utan megtanulja azt is, hogy a világ nem csupa rózsaszín köd, és néha vannak szar pillnatok, DE a legtöbb esetben akkoris ot van anya. Aki néha ugyan később jön, de jön.

Ezzel azt akarom mondani, hogy nem feltétlenül az a legjobb ha azonnal rohanunk, mert akkor ezt szokja meg az életben is - hogy azonnal megoldják neki a gondját.

Most nyugodtam csak meg ezen a téren, mert ahogy írtam, bűntudatom volt hogy néha sírni hagytam a babát. mikor találkozom barátnőmmel és látom hogy például ő leteszi a gyereket és ha az a gyerek nem akar a földön lenni, elkezd hisztizni és kiabálni, amíg fel nem veszik. Persze nem kell sokat várnia, mert barátnőm egyből ugrik.

Az enyém ha nem akar a földön lenni, nyöszörög, majdnem sír, de ha rövid időn belül nem rohanok oda, keres valami erdekes jatekot és elnevetgél vele…

Most már csak az altatásol nagyon nehezek, akkor sokat sír, meg a foga miatt nyűgös. De alig hsiztizik…. Barátnőmé pedig irtó akaratos… azonnal kell minden

Persze ez a személyiségen is múlik… de ki tudja? Lehet azért ilyen mert azonnal ugrottak mindig megoldani minden baját….

(Bocsi a nyelvtani hibák miatt, siettem írni ami a gyerek alszik :D )