Miért jó sírni hagyni a babát?

19-es, egyetértek. Én is fennakadtam ezen, hogy "tudja hol a helye". Miért, hol a helye? Elgondolkodtató ez a megfogalmazás tényleg.

70-es, nem kötekedik veled senki, nem pont rólad beszéltem, amikor azt írtam, hogy kegyetlenség ülni a másik szobában, amíg sír a baba. De ezek szerint rád igaz. (ne azon lovagolj, hogy csak egy szobátok van, mert ez lényegtelen). Én abbahagyom a mosogatást, ha sír a gyerek, odamegyek, megnyugtatom, és utána folytatom. Persze van olyan dolog, amit nem lehet félbehagyni, ilyenkor előfordul, hogy sír 1-2 percet, de igyekszem ilyenkor a lehető leggyorsabban odaérni hozzá. Én nem akarom, hogy az én babám azt tanulja meg, hogy az ő helye a sorrendben leghátul, a mosogatás meg minden egyéb mögött van. Azt akarom, hogy tudja, hogy rám mindig számíthat. És ez nem egyenlő az elkényeztetéssel.

Ettől még te úgy neveled a gyerekedet, ahogy akarod, a te dolgod. Én csak elmondtam a véleményem.

Ha a anya mosogat, port töröl, porszívózik vagy a nagyobbik gyerekkel tanul, akkor a kicsinek a kiságyban a helye!

Ha ezen ti felháborodtok, ez van, szerintem ennek így kell lenni!

Vagy ti gyerekkel a kezetekben takarítatok? :)

"Vagy ti gyerekkel a kezetekben takarítatok? :)"

Azért a legtöbb baba nem sír a nap 24 órájában, van, hogy elvan a játékaival, sőt olyan is, hogy alszik, lehet ezalatt is takarítani. Nekem a "nagy" is még kicsi, 2 éves, de valahogy nem tudom elképzelni, hogyan lehet úgy gyakorolni egy iskolással, hogy közben kegyetlen üvöltés hallatszik a másik szobából. Akkor már inkább az ölembe veszem a babát is, nem?

Milyen másik szobáról beszéltek már megint?

Igen, eljátszik a gyerekem, és alszik is! Na de ha 2 másodperc sírás után felvettem volna, ez nem így lenne! :)

De most tényleg nincs jobb dolgotok, mint hogy velem szórakozzatok? :) Jó sokat aludhat a babátok! Majd ha felkel, akkor meg indulhat a takarítás fél kézzel! :)

Ja és még valami. A kiságy nálunk az alvás helye. Akkor teszem oda, amikor aludni megy, ha pedig felébred, akkor kiveszem. Ha oda vágnám be azzal az indokkal, hogy anyának most nincs kedve vele foglalkozni, akkor mintegy büntető helyként gondolna a kiságyra. Én pedig azt akartam, hogy a kiságy egy békés, kellemes, nyugodt hely legyen számára, ahol nyugodtan aludhat, nem pedig álomba sírja magát.

Később, ha majd nagyobb lesz, és már nevelni kell, akkor sem azzal lesz megbüntetve, hogy bedobom a kiságyba, hanem pl a sarokba kell állnia. Nem akarom, hogy a fekhelyét, vagy a szobáját megutálja.

Igen, igen! Ez mind szép és jó!

Na de azt kellene végre felfogni, hogy nem mindenkinek adatik meg, magára kösse a gyereket, és úgy takaritson!

Te sem tudnád megtenni a helyemben (minigarzon 25 nm)Én magam sem férek el, nemhogy még gyerekkel!

És nemtudom, hogy te hol olvastad azt, hogy azért rakom a kiságyba, mert nincs kedvem vele foglalkozni!

Nem ítélkezni kellene, hanem elgondolodni rajt, hogy sajnos mindenki nem tud át menni a másik szobába csücsülni, mert egyszerűen nincs neki!

Remélem világos voltam!