Miért jó sírni hagyni a babát?

"5 éves korig szoptatnak,semmi nem érdekli őket csak a gyerek,szerencsétlen férjet is a 26.nak sorolják"

"az ilyen ítélkezik a többi felett és az ilyen megy ki úgy az utcára hogy 3 hete vizet sem látott"

És még én ítélkezem. Szánalmasak vagytok. Nem értem ez a víz dolog hogy jön ide. Kitől hallottad, hogy aki nem hagyja órákig kétségbeesetten üvölteni a gyerekét, az nem fürdik? Nem értem az összefüggés logikáját, tényleg.

És azt ki mondta, hogy 5 éves koráig szoptatom? Képzeld, a gyerekem 5 hónapos, de már rég nem szoptatom, mert nincs tejem, tápszert eszik. A férjem sincs elhanyagolva, sőt. Ő se bírja hallgatni, ha sír a gyerek, és sokszor ő dajkálja, ha én éppen nem érek rá, vagy pihenni szeretnék. Nagyon nagy gond van a fejetekben. Tévképzeteket gyártotok kifogásnak, saját magatoknak is hazudtok amikor ilyen hülyeségekkel magyarázzátok meg, hogy miért vagytok lusták foglalkozni a saját gyereketekkel.

Szerintem egyébként az az érdekes, hogy a leggyakrabban nem is a gyakorlatban történő dolgokról van szó, hanem az elvekről.

Az én kislányom is szokott szegénykém sírni. De még mennyit. Tegnap pont 7 percig sírt kétségbeesve a járókájában (mértem), mert ennyi ideig tartott, amíg a sétából hazaérve lecuccoltam és tisztába tettem a nagyot (aki, amióta tanuljuk a szobatisztaságot, kizárólag az utcán hajlandó kakilni, mert ott van rajta pelus.) Aztán sírt a fürdetés után is, már a kiságyban, amíg a nagyot törölgettem, ő pedig éhes volt és fáradt. És minden nap van néhány ilyen alkalom.

Nem vagyok szuperanya, hogy minden ilyen helyzetet meg tudjak oldani. Nem biztos, hogy sokkal kevesebbet sír ő, mint a "sírni hagyott" babák. Csak az a különbség, hogy én ezt nem elvből csinálom! Véletlenül sem azért, hogy meg legyen nevelve, pláne nem, hogy "megtanulja, hol a helye!" Egyetlen oka van: nincs öt kezem, és a másik gyerek ugyanolyan fontos, mint ő.

A kisfiamat soha nem hagytam sírni, nem tartott 15 hónaposan ott, mint egy 1,5 éves, a mai napig nem öltözik egyedül, döcögősen megy a szobatisztaság is. Mégsem érzem, hogy bármit elrontottam volna. Nem verseny.

" A férjem sincs elhanyagolva, sőt. Ő se bírja hallgatni, ha sír a gyerek, és sokszor ő dajkálja"

Igen, az szuper! Csak tudod az én férjem nappal alszik, éjjel dolgozik!

Figyelj csak! Te hol olvastad, hogy órákig hagyom sírni? 10 percet írtam!

És ez nem elv, hanem kényszer! Ha tudom, hogy minden rendben a gyerekkel, és neki áll sírni, miközbe én mosogatok akkor biztos, hogy nem dobom el az edényeket, és futok be hozzá!

Ha kb.10 perce nem hagyja abba a sírást, na én akkor dobom el az edényeket és futok!

Honnan veszed, hogy sír mellette? Te normális vagy?

Nem akkorra szokom időzíteni a házimunkát, mikor a férjem alszik nyugodj meg!

Azért rendes vagy, hogy aggódsz érte! :)

Majd megmondom neki, hogy van egy rajongója! :)

Utolsó igen, igazad van!

De ha én azt írom, hogy 10percig hagyom sírni, akkor nem tűröm el, hogy rámfogja hogy órákig hagyom sírni!

Ez pedig sztem természetes, hogy megvédem magam!