Baba és macska, tényleg szívtelen vagyok?
Van két cicánk, egyiket a párom hozta, a másikat én.
Az én cicám egy sziámi, 24 órából 22-t alszik, este, ha már kapcsoljuk le a lámpákat, szalad a szobánkba. Megvan a helye, hang nélkül alszik velünk reggelig. Ha pl. nyávog is és szólok, abbahagyja.
Férjem cicája nem ilyen. Hisztis, öntörvényű, konkrétan a fejünkön táncol éjszaka. Akkor jön rá, hogy épp játszani akar, vagy simogassuk. Ha nem kelünk fel, elkezdi dagasztani a kezünket, hátunkat, vagy nyomogatja a szemgolyónkat, harapja az orrunkat. De az sem megoldás, hogy ölbe veszem és megsimogatom, mert kézben lenni utál és ha nem úgy nyúlok hozzá, ahogy épp akarja, visítva nyávog.
Ha magunkra csukjuk az ajtót vagy őt tesszük be a vendégszobába éjjelre, úgy ordít, mintha nyúznánk és kaparja az ajtót.
A babánk 3 hónapos, alapból nem sokat alszom éjjel. De mikor épp visszaalszom az etetés-pelenkázás-altatásból hajnalban, és 5 perc múlva hallom, hogy jön dorombolva, nyávogva a macska, akkor elszakad a cérna, mert tudom, hogy 20 percig a fejünknél fog körözni, ha nem kel fel valamelyikünk vele foglalkozni.
A férjem azt mondja, majd megoldódik valahogy, de én már nem bírom. Utcára, menhelyre nem tenném, viszont anyukám mondta, hogy vigyük el hozzájuk. Imádja a cicákat, van neki is 4 mentett. Háztartásbeli, otthon van. Barátaink, családtagjaink azzal viccelnek, hogy következő életükben ők anyukámnál szeretnének macskák lenni. Nem lenne rossz dolga, de a férjem erről hallani sem akar. Mert szerinte nem zavar senkit a cica, ez egy ilyen időszak... Oké, csak én nem alszom szinte semmit éjszakánként.
Szerintetek tényleg ennyire szörnyű ez az ötlet?
Tudnátok bármi mást javasolni?
Én is ki akartam írni egy elég hasonló kérdést nemrég.
3 és fél hónapos a babám. Saját mentett 4 éves cicám kezdetben kerülte, semmi gond nem volt, de aztán ahogy megjött a gyerek hangja( beütött a hasfájás) elkezdett bepörögni. Sajnos nagyon sokat nyávog azóta, ha kizátom kapatja az ajtót, sír.. nem sokkal jobb a helyzet úgy se. Mindig amikor altatnék akkor jelenik meg és csak nyávog nyávog megy körbe körbe a szobába... többször előfordult hogy miatta nem sikerült az altatás. Aztán amikor a gyerek elalszik jön mert velem szokott aludni, de itt is ahelyett hogy simán felugrana meg 10 kört nyávogva az ágy körül mire fel tudom imádkozni. Elhelyezkedünk erre a gyerek felsír, kiesik a cumi stb. Fel kell kelnem hozzá akkor a macska elfut mellőlem fél mp lerendezem a gyereket visszafekszem macska kezdi előlről hogy jönne fel... és van hogy ez ugye 4x is ismétlődődik ha a gyerek épp nem stabil még alvásban... bevallom nagyon kevés választott el attól, hogy mennie kelljen... egyszerűen annyira fáradt voltam már... sokat kiabáltam vele amitől persze lelkiismeret furdalásom is volt, meg nem is akarok idegbeteg lenni...
Értékes perceket vesz el az alvásomból... de hát szeretem.. Mostanra a baba már jobban alszik így kipihentebb vagyok a macska ellenére is... Nagyon remélem kihúzzuk mire a baba is nyugodtabb lesz talán a macsek is. Mert amúgy egy szuper természetű cica volt. Csupa szeretet
1. "Cicók" sehová sem mennek, maximum az egyik, de még ez is nagy kérdőjel.
2. Ha az állatok oltásai rendben vannak, semmi probléma nincs abból, hogy a baba mellett vannak. Sőt, sokkal jobb úgy felnőni, hogy van otthon kutya, macska, akármi, mint steril környezetben. (Megsúgom, még a gyerekorvosunk is azt mondta, hogy nyugodtan legyenek a cicák a baba közelében, az égvilágon semmi baja nem lesz tőlük.)
3. Mi lenne az a "sok minden", amit elkapna a pici két benti cicától, akik rendszeresen vannak oltva, féreghajtva és az égvilágon semmi egészségügyi gondjuk nincsen, soha nem is volt?
Nem tudom, anyósod hogyan tartja azt a szerencsétlen macskát, de feltételezem, ha állandóan van valami baja, nem túl jó körülmények között. Kérlek, ne azt vedd általánosnak!
Nálunk pl. nincs macskaszőr, naponta kétszer megy a robotporszívó, hetente 3x jár hozzánk takarítónő, a babaszobába nem mennek be a cicák. Az "állatokban lévő bacikkal" pedig nem találkozik a gyerekünk.
Nem fogok ezen vitatkozni veled, mert felesleges. Te ne tarts akkor állatot, és kész. De felesleges okoskodni olyan témában, amiben láthatóan nem vagy túl jártas (és nem, nem kell több orvos nevét leírnod, köszi).
Gennyes, beteg macskát én sem engednék a lányom közelébe.
De, mint írtam, és mint több másik orvos is, köztük a saját gyerekorvosunk is mondja, ha egészséges a cica, oltva van, az égvilágon semmi baja nem lesz a gyereknek tőle. Nem az arcában vannak a cicák. :)
A további kommentjeidet tartsd meg magadnak, vagy mondjad a férjednek. Ez az erőltetett okoskodás hidegen hagy, az az igazság.
Ugyanebben a cipőben vagyok csak nálunk kutyák vannak. Az én kutyám teljesen érdektelenül áll a gyerekhez, a ferjeme meg nagyon rá van pörögve ezért féltem tőle, mert olyan mint egy elefánt a porcelanboltban (nagytestű is). Ezért én ki akarom csukni az udvarra (eddig kinti benti volt) amiért gonosz vagyok. Úgy meg egyenesen a világ szemete ha a másik normális kutyát beengedem, csak az övét nem.
Én azt mondtam a férjemnek hogy nevelje meg a kutyáját annyira hogy normálisan álljon a gyerekhez és akkor bejohet. Te is mond meg határozottan hogy kezdjen valamit a macskával hogy viselkedjen. Bár macskákat nehezebb tanítani és ha eddig nem volt arra nevelve hogy hagyjon titeket aludni akkor valószínűleg már késő.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!