Baba és macska, tényleg szívtelen vagyok?
Van két cicánk, egyiket a párom hozta, a másikat én.
Az én cicám egy sziámi, 24 órából 22-t alszik, este, ha már kapcsoljuk le a lámpákat, szalad a szobánkba. Megvan a helye, hang nélkül alszik velünk reggelig. Ha pl. nyávog is és szólok, abbahagyja.
Férjem cicája nem ilyen. Hisztis, öntörvényű, konkrétan a fejünkön táncol éjszaka. Akkor jön rá, hogy épp játszani akar, vagy simogassuk. Ha nem kelünk fel, elkezdi dagasztani a kezünket, hátunkat, vagy nyomogatja a szemgolyónkat, harapja az orrunkat. De az sem megoldás, hogy ölbe veszem és megsimogatom, mert kézben lenni utál és ha nem úgy nyúlok hozzá, ahogy épp akarja, visítva nyávog.
Ha magunkra csukjuk az ajtót vagy őt tesszük be a vendégszobába éjjelre, úgy ordít, mintha nyúznánk és kaparja az ajtót.
A babánk 3 hónapos, alapból nem sokat alszom éjjel. De mikor épp visszaalszom az etetés-pelenkázás-altatásból hajnalban, és 5 perc múlva hallom, hogy jön dorombolva, nyávogva a macska, akkor elszakad a cérna, mert tudom, hogy 20 percig a fejünknél fog körözni, ha nem kel fel valamelyikünk vele foglalkozni.
A férjem azt mondja, majd megoldódik valahogy, de én már nem bírom. Utcára, menhelyre nem tenném, viszont anyukám mondta, hogy vigyük el hozzájuk. Imádja a cicákat, van neki is 4 mentett. Háztartásbeli, otthon van. Barátaink, családtagjaink azzal viccelnek, hogy következő életükben ők anyukámnál szeretnének macskák lenni. Nem lenne rossz dolga, de a férjem erről hallani sem akar. Mert szerinte nem zavar senkit a cica, ez egy ilyen időszak... Oké, csak én nem alszom szinte semmit éjszakánként.
Szerintetek tényleg ennyire szörnyű ez az ötlet?
Tudnátok bármi mást javasolni?
'Be kell csukni valahova éjszakára. Kb 3 napig fogja kaprani az ajtót és utána megszokja"
Vagy nem.
A miénk nem szokta meg.
Nem gondolom, hogy ne lehetne állatot tartani baba mellett.
Ők is ugyanúgy az életünk részei, szép is lenne, ha hirtelen, ahogy pozitív lesz a teszt, mindenki megszabadulna a saját kedvencétől... Konkrétan a sziámi sétálni is jön velünk, ő imádja a picit.
A másik néha megnézi, megszaglássza, de ha hangoskodik, ő otthagyja inkább.
Gyerekorvosunk is mondta, hogy nyugodtan legyenek közel a cicák, sosem lesz így allergiás a baba.
A sziámit azért nem vinnénk, mert ő konkrétan semmit nem csinál. Nincs vele semmi probléma.
#13
Már vártam ezt a megnyilvánulást…
Tudod mit?
Ha másfél év alatt 4-5x bontaná le a gyerek a falat, szétkapná a frissen felrakott tapétát a babaszobába, kikaparná a TV-kijelzőt, lehet, elgondolkodnék, mit keres itt… (Lehet nekem esni újra…) De ilyet nem csinálnak.
A macska viszont öntörvényű, nevelni nemigen lehet. 10-ből 8 persze egy bizonyos életkor után lenyugszik. Kivéve, amelyik nem…
Az sem megoldás, hogy csukogassunk minden ajtót, megakadályozva, hogy bejusson a macska, mert neki se maradt volna semmi tér, ami vele ugyanúgy kiba$zás…
Megértem a férjedet is, mert én sem tudnék megválni a cicámtól, hiszen családtag. Esetleg egy viselkedésterapeuta? Mert annak a macskának valami baja van, ha így viselkedik, ez nem csak személyiség kérdése.
Amúgy meg semmi baja nem lesz senkinek attól, hogy állat van a házban sőt, olvassatok tanulmányokat. Velem is velem alszik a macskám este állítom, hogy tisztább ez a jószág, mint itt néhány kommentelő szája, vagy hónalja...
A férjed miatt lett ilyen a macska. Ő nem nevelte. Anyámnak is ugyanilyen hatökör macskái vannak, és nem érti miért nem szeret senki se menni hozzá vendégségbe és miért nem vállalja senki hogy vigyáz rájuk. Ha meghal, utca macskák lesznek ezek is.
Nem lenne késő amúgy elkezdeni megnevelni, de nagyon idő igényes, nehéz, sok bosszadalommal jár.
Ha rossz, akkor rá kell szólni, lespriccelni vízzel vagy legrosszabb esetben megfogod a grabancánál és adsz neki egy kisebb nyakast (nem, nem kell megverni, kb olyan erő kifejtésre gondolok mint ahogy az orrodból kifújod a levegőt. Egy kamu nyakas, csak hogy megszeppenjen) ilyenkor határozottan rászólsz, mutatod az ujjaddal hogy ejnye-bejnye és mondod hogy nem szabad!
Egy idő után már a mutatásból is ért és abbahagyja a hülyeséget.
Egy hónapig vigyáztam anyám hatökörjeire, és ez idő alatt megtanulták nem felborítani, feltúrni a szemetest, szekrényre nem ugrálni, este 20.00-tól 5.00-ig halkan lenni/aludni.
(Az már más téma, hogy miután hazajött anyám, folytatódott a libernyák nevelés és elfelejtettek minden szabályt)
A férjednek is partnernek kell lenni, és nevelnie kell, rászólni ha nem viselkedik normálisan.
Vaaaagy, ahogy írták, ébreszd fel a férjed. Az ő macskája. Ő problémája. Így legalább nem te leszel a kötsög.
Keressen megoldást ő.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!