Más is érezte úgy, hogy végtelenül hosszúak a napok a babával?

A naggyal éreztem így anno. Ő ráadásul utálta a babakocsit és a kendőt is, illetve nem lehetett letenni, mert azonnal ordított. Nagyon nehéz volt mentálisan és azt éreztem sosem lesz vége a napnak.

Egy egy sírás közepén most is így érzek, de a nagy gondoskodik róla alapvetően, hogy ne legyen időm túlgondolni a dolgokat. Most én is inkább azt érzem, hogy megint elment egy nap bakker és hol voltam ebben én? De tovább megyek, nem is csak én... Megint nem tudtam megcsinálni ezt se, meg azt se, meg amaz sem tudom mikor kerül sorra, blabla. Most segít mentálisan, hogy tudom, hogy vége lesz, jobb lesz és visszatekintve tudom, hogy azt fogom érezni, hogy egy pillanat volt az elmúlt 2 év.

Próbáld meg mentálisan rendben tartani magad, mert ha kipukkadsz, az nem jó. Ha hazaér apuka, add a kezébe és te menj el valahova 1-2 órára. De nekem nagyon sokat segít, hogy mindennap sétálunk egyet. Ha csak 10 percet, akkor annyit, de karbantart. Ha napközben megy az ordítás és már nem tudok mit kezdeni vele és érzem, hogy lassan szétrobban az agyam, akkor öltöztetem a nagyot, a kicsit magamra kötöm és kimegyünk. A kicsi elájul a kendőben, így az én fejem is tisztulni tud. Kitartás! Nekem egyre jobb. Én nem szeretem a babakort, nekem a naggyal is az volt a megváltás, amikor mászni kezdett, majd az, amikor járni. A mostani időszakàt (2,5 éves) legszívesebben megállítanám a napi 146 dacos hisztivel együtt. Ezt jobban viselem, mint a vígasztalhatatlan sírást.

18-as vagyok: tudom hogy minden baba sír, de a 4-5 óra/nap szerintenlm nem normális már. Csak senki nem keresi az okot, ráfogjsk hogy "kólikás" ( ami nem egy valós diagnozis, egy nesze semmi fogalom amúgy) aztán kész, anya bírja ki.

A hasfájasnak oka van, és ha van oka van megoldása is.

#25! nekem is szokták mondani, hogy azért nem alszik, mert megy a tévé,ég a villany. Mondom, hát nem emlékszem, hogy bárhol is besötítettek volna nekünk út közben🤣Kint percenként elmegy egy mentő, megszólal egy riasztó, meg hát, hagy ne soroljam, eleve a belvárosban lakunk. Múltkor ketten próbálták felkelteni, hát engem is bepánikoltattak, hogy él -e még, mert meg se moccant.

Ja, majd órákig ülök a sötét szobában és hallgatom az ordítást. Köszi nem. Hetekig próbáltam, elég volt. Csak még jobban ordít. Próbáltam letenni az előző etetés után. Fél 8-kor fürdés, utána szoptatás, majd alvás. Mint egy rendes csecsemőnél. Ahogy én azt a elképzeltem... Bepánikol, hogyha alvás van, nincs több kaja, és csak ordít. Na, meg ugye ott a délelőtt. Nem megy a tévé, síri csend van. Világos sincs, mert olyan ez a lakás, mint egy pince. Ehhez képest addig ordít, amíg ki nem rakom mózesben a folyosóra.

Tegnap este mértem. Fél óra altatásos kínlódás után aludt 40percet, ami alatt 5x ébredt. Először 2 perc után. Az utolsónál nagy ordítás volt, de nem tudott visszaaludni. Magamra vettem, ott aludt még 3percet! és annyi. Az ordítás abbamaradt, kipattant a szeme. Ez a 8órás evés utáni próbálkozás volt.

#13

Ha vigasztal, én mar nagyjából a gyerekvállalást is megbántam anno, sírhatnékom volt ha ébredt a gyerek.

Ehhez képest most 6 hónapos és nem emlékszem az elejére...

Tök durva, tudom, hogy sírt meg hogy akkor azt éreztem sose lesz vége, de nincsenek konkrét emlékeim...

Fotókat nézem és csak lesek hogy erre vagy arra nem is emlékszem.

Uh majd beüt a mamiagy, fotózz videózz sokat mert kiesik nagy része sajnos. Mondjuk a sírás is 😂

Persze, most már forog, vigyorog, elvetez vele lenni🙂

Az első 3-4 honapot túl kell elni vhogy, az nem a legjobb a legttöbb babánál..de jobb lesz idővel🙂