Anyukák! Mit élveztek a gyereknevelés első 3 évében?

Kérdező, te menj el egy pszichológushoz szerintem, baromira rád fér, mert látszik, hogy valamiféle alapvető mentális problémád van, amire rátett neked a szülés és nem is sikerült feldolgoznod az egész gyerekvállalásod.

Borzalmas ez az öntelt, kihaénnem-stílus, amivel kikéred magadnak, hogy másnak esetleg más véleménye legyen vagy mashogy éljen meg dolgokat, nem is értem, hogy lehetsz annyira beszűkült, hogy azt hiszed, mindenki egyformán éli meg a babakort, mindenkinek egyforma a gyereke, meghazudtolod az embereket, akik azt merik írni, szerették a 3 év alatti időszakot és kvázi személyes sértésnek is veszed, ha másnak nem sírt annyit a gyereke, mint a tiéd vagy nem zavarta ez annyira, mint téged.

Nagyon komoly gond van a fejedben most, ha mindezeket komolyan gondolod, amiket leírsz. Hát képzeld, tényleg nem kell(!) 3 óranként keltegetni kötelezően a csecsemőket, nem mindegyik gyerek alszik rosszul, nem mindegyiket zavarja a fogzás. Az én első gyerekem piszok rosszalvó volt, de ettől eltekintve semmi gond nem volt vele, nem fájt a hasa, nem zavarta a fogzás, jól evett, fejlödött, én tökre élveztem a babakorát, mint az egyik kommentemben leírtam még az elején, az első 3 év sokkal, sokkal nyugisabb volt, mint a következő évek.

Most akkor jössz és meghazudtolsz, hogy én nem élhettem meg így azért, mert neked nem sikerült?

"Néhányan megérdemelnék, hogy hasonlókat átéljenek, amiket anno én"

Mi bántás abban, hogy megírták abban, fogyatékos a családod, ha telefonon zaklattak téged a hülyeségeikkel napi szinten? Miért kéne ezt egyáltalán bárkinek átélni, te is védekezhettél volna normálisan, meg hozhattál volna más döntést, ha te ennyire nem akartál gyereket, senki nem kényszerített rá, hogy tizenévesen, iskoláa gyerekként dugj felelőtlenül és aztán vállald is a gyereket nem megfelelő körülmények közé. Nehogy már mi legyünk a hibásak emiatt, vállald a saját felelősséged a saját életedben, mert most nem teszed, látszik ez a kérdésedben és kommentjeidben, amelyek csak arra szolgálnak, hogy megerősítsenek téged, mert láthatóan megbántad a gyerekvállalást és most nem bírod ezt feldolgozni, hogy "elszúrtad".

De erre nem ez a mód, nem ez a jó út, ez nem old meg semmit. Menjél pszichológushoz a gyereked érdekénen, aki nem érdemli meg, hogy rajta csapódjon le, hogy az anyja úgy vállalta, hogy nem akarja és mentálisan belebetegedett ebbe.

"Mindezeket, amiket ide leírtál, magyarázd már el légyszíves a családomnak, Szent Istvánban kórházban dolgozó, csecsemőorvos távoli rokonomnak is, hogy nem kell, "felesleges körök", mert konkrétan egy nap 10x felhívtak, ugye keltegetem a babát 3 óránként, hogy egyen, ugye nem alszom egész éjjel, hátha bekakil és pelenkázni kell, ugye mérem minden nap, mennyit hízott, és természetesen, ugye szoptatom a kicsit és még véletlenül sem adok neki cumisüvegből enni, tápszert meg végképp nem!?"

????

Miért kellene bárkinek magyarázkodni a te családodnak? Felneveltünk már 1-2-3 csecsemőt itt páran úgy, hogy nem keltegettük, méregettük (ki csinálja még ezt?) meg nem lettünj idegroncsok, úgyhogy nekünk nem kell megmagyarázni, hogy ezek a dolgok feltétlen szúkségesek :D

Nem olvastam végig, de az, hogy én a 40-esbe lemertem írni, hogy a babakort egyiknél sem szerettem, pedig vártunk rá éveket, küzdöttünk az elsőért és imádom is, sőőőt nyugis baba volt, 10 hónapig 5x kelt éjjel, de azóta egyszer sem, ettől még jó hogy túl vagyunk a babakoron legalább már az elsővel. De le lettem pontozva az úgy mindent elmond az itteni színvonalról. :) Itt gondolom csak az a szuperanya, aki imádta azt. Pedig írtam, hogy emberfüggő, ki hogy éli meg. Valaki szereti, valaki meg elfogadja, mint én is, hogy ez is egy időszak. Vannak szép időszakai, de ennyi. Tök normális mindkettő.

Aki azt írta itt, hogy hajaj a kamaszkor annak üzenem, nem bírsz a gyerekeddel? Attól még képzeld el más jól viseli. Nagynéném két kamaszlánnyal tök jól elvan. Mindig mikor jön mondja, hogy húúú de nem irigyel a két kisebbel. Engem a nagy dackorszakkal riogattak, hogy jaj majd meglátod. Aztán az éveken át tartó napi hiszti is jól ment, türelmesen.

62, kérlek a kérdező mellett te is jelentkezz be dokihoz, ha még nem tetted. Brutális vagy és a gyerekednek nem ezt kellene átélnie. :( Ilyen anyát senki sem érdemelne már bocsánat.

55: Hú, ha engem zaklattak volna naponta 10X ilyenekkel, hogy keltegessem a babát meg virrasszak mellette, én tuti kipurcantam volna már az elsővel is. De nem a gyerek, hanem a rokonok miatt. Nekem az egyik leghasznosabb tanács volt az elején a védőnőtől (gyakorló, többgyerekes anya), hogy ha nem muszáj, ne piszkáljam éjjel pelenkázással a pár napos babát és ne stresszeljek azon, hogy kicsípi, mert az anyatejeseket az elején nem szokta. Mindkettő sárga volt, a második ráadásul kis tömegű is, szóval a 2 óránként etetés megvolt... nap közben. Éjjel még az orvos sem mondta, hogy ébresztgessem őket, mondjuk nem is kellett, ébredtek maguktól 4 órán belül. Megjegyzem, mérlegelnem is kellett, az elején naponta aztán hetente.

Nem sírom vissza az első hónapokat, a másodikkal különösen nem (ő végigsírta helyettem is 0-24-ben, brutál volt), de ez én vagyok. A testvéremék velünk laktak, amikor az első gyerekük született, na hozzá órát lehetett igazítani etetésben is, alvással is. 2 hetes kora után átaludta az éjszakákat. A menetrend szerinti esti fél órás sírást leszámítva egy álom baba volt. Ami 2 éves kora után következett vele, az is álom volt, csak épp rémálom (SNI-s). Úgyhogy teljesen megértem a tesómat, hogy visszasírja az első éveket.