Anyukák! Mit élveztek a gyereknevelés első 3 évében?
Az én kisfiam nemrég múlt 5 éves. Nagyon sokat változott az utóbbi 1 évben (kedvező irányba).
Azon gondolkoztam, hogy amikor annyira túlromantizálják, rózsaszín ködben tüntetik fel a kisbabás, valamint a totyogós éveket, tulajdonképpen mire gondolnak, mi a szép benne?
Talán az, hogy a gyermeknek még nincs (akkora)! öntudata, kevésbé tudja érvényesíteni az akaratát? Esetleg hogy nem beszél (sokat) ekkor még? A sok átvirrasztott éjszakát, a pelenkázásokat, az értelmetlen hisztiket, a fájdalmas szoptatásokat?
Őszintén szólva, én pont azt tapasztalom a közvetlen környezetemben (és annak idején magamon is), hogy a kismamák leharcoltak, nincs idejük saját magukra, depressziósak, kedvtelenek, folyton ingerültek, és ami a leglátványosabb, hogy rendkívül kimerültek.
Ebben mit lehet akkor élvezni, ha a kezünket a szívünkre tesszük mindannyian? Elhiszem, hogy vannak szép pillanatok is, szívet melengető ölelő kiskezek, az első, nyálas puszik, az első szavak..... igen, ezek tényleg gyönyörű emlékek maradnak!
De valóban az első 3 év lenne ""legszebb""? Én nem gondolom! Határozottan nem!
A fiam egyre jobban és jobban szeretem, ahogy nő, okosodik, nyiladozik a kis értelme... és nem, soha többé nem kívánom vissza a fárasztó első 3 évét, de főleg nem a csecsemőkort!
Miért kell valamit tökéletesnek álcázva túlromantizálni a fiataloknak, ha egyszer nem az, és Ti magatok is látványosan belefásultok az első időszakba?
#30
Köszönöm szépen. Én sajnos mai napig a gyerekvállalást tartom ezért "felelősnek", és valahol gyűlölöm is magam azért, hogy megtartottam szegényt, mert teljesen rámentem utána fizikailag, lelkileg... nehogy később magát okolja a kisfiam.
Mostmár könnyebb azért jóval.
válasza: válasza:Én is egyre jobban élvezem az egeszet, ahogy nő. Teljesen értem/megértem a kérdést, DE! tényleg minden ember más.
Egyszer egy olyan anyukával beszélgettem, akinek 3 nagyobb gyereke van, és mondtam neki valami olyasmit, hogy "most már ugye egyre jobb, ahogy nő a gyerek". És őszintén nem értette, azt mondta, hogy minden kornak megvan a szépsége, és ő szeretett babázni is... na akkor jöttem rá, hogy én a lányomat szeretem, de babázni nem szeretek. Viszont el kell fogadni, hogy van aki szeret "babázni"!
#34
Huhh, ezt de jól megfogalmaztad! :) ennél jobban nekem sem ment volna. Én sem szeretek babázni, a fiamat viszont szeretem.
És nagyon boldog vagyok, hogy elszállt végleg a babakorszaka! 😊
válasza:Azért a te eseted extrém. Biztos vagyok benne, hogy sokaknak nem a kedvence az első időszak, de amit te megéltél, az nagyon extrémnek tűnik. Mármint a betegség, és a rengeteg negatív érzés. Ráadasul azt írod "megtartottad", ezek szerint nem volt tervezett, és gondolkodtal az abortuszon? Mert az pláne nehezített pálya.
Egy átlagos csecsemőkor ennel vélhetően könnyebb, még ha nem is minden rózsaszín.
válasza:Kedves 36os
Igen, mindenki kivétel nélkül abortuszt javasolt, tanácsolt, mert alapvetően nem voltam sosem egy családcentrikus típus, illetve még tanultam, mikor megfogant (persze dolgoztam mellette, de nem végeztem még a sulival).
Nem volt tervezett. Igazából senki nem örült a terhességnek, csak nem volt szívem elvetetni, miután volt már pulzálása....
válasza:33as vagyok. Bocsi, nem olvastam el az összes kommentet,hogy mit "kell" itt válaszolni.
Nekem nagyon stresszes volt az első 5 év. 15x voltam kórházban a lányommal ismeretlen eredetű májbetegség miatt 1-1 hetet. A 2-3 napos bent tartózkodásokat nem is számoltam! Ráadásul nem is csak 1 városba kellett menni. Hanem 4-be...
Nagyon sok volt probléma, ezért nagyon élveztem, mikor nem kórházas hét volt,hanem otthon lehettünk nyugalomban. Hogy babázhattam. Hogy épp nem volt se fejlesztés, se orvos,se semmi...
Azok voltak a legszebb napok. Játszani vele,öltöztetni ( nagyon szerettem), strandra vinni mikor már nagyobb baba volt..vagy csak fotózni otthon telefonnal.
Nekem ez adott erőt akkor,mikor 7 hónaposan műtötték a máját, hogy láttam, éreztem,hogy túl leszünk ezen. Mert szépen küzdött,fejlődött. Ma már kitűnő tanuló. Senki se mondta volna meg róla.
Persze ma is nagyon jó vele,már 8.5 éves. De egyre nehezebb az együttlétet. Autista, szociálisan rendkívül gyenge,extrém akaratos,agresszív, a napi rutinba és a saját vágyaiba végtelenül belemélyedő kislány.
Mit mondjak. Visszasírom a babaéveket! Akkor még annyira egyszerű volt minden...
Ma,ha elbuszoznék Sóstóra (Nyíregyházán lakunk) a tóhoz vagy az állatkertbe, igen meggondolom, hogy elinduljak-e vele. Mert esetleg úgy összever a buszmegállóban,olyan meltdown-ja lesz,hogy busszal haza se tudom hozni,hiába ingyenes nekünk. Hanem jöhet a férjem értünk kocsival. ( ez nem is olyan rég volt...)
Szóval érted na. Egy normál gyerekkel biztos másabbak a mindennapok. Ott is vannak problémák, csak màsmilyenek.
A lányom 3 napja azért kapott sírógörcsöt a buszmegállóban,miután kijött a suliból,mert egy szívószál volt a járdán.
Ismétlem, 2.-os, kitűnő tanuló normál iskolában. Ennyi. Ennyi elég neki. Mert most ő épp a szívószálaktól fél. 1 hónapig. Utána keres mást.
válasza:Jól beleálltatok a kérdezőbe, mert feltett egy kérdést.:D
Én a 34-el értek egyet egyébként. Annyival egészíteném ki, hogy én 1-2 éves kortól kezdtem élvezni, pedig akkora dackorszakot letolt meg még most is, de még azt is imádom. A húga nincs még 1 éves, nála is ezt várom nagyon már. Én is imádom őket, de az a típus vagyok, aki szeret babázni amúgy, cuki, de ezt a babakort nagyon nem. Nekem sokkal könnyebb egy egész napos hisztit lerendezni vele vagy bármi, mint amikor piciként hónapokig nem alszik az ember, stb. Egyébként 0-18 éves korig foglalkoztam gyerekekkel a munkahelyemen, lehetett mindig kérni ki milyen korosztályba szeretne az adott napon lenni, ott is kizárólag ha volt rá alkalmam 1-2 évtől kértem, de volt kolléganő, aki mindig kérte hogy 1 év alatt mehessen, mert nem szeretett nagyobbakkal.
Különben biztos baba függő is meg az anya személyiségétől is függ. Aki kifog egy többemberes, letehetetlen picit, aki csak kézbe van el de szó szerint erről szólnak hónapok és mellette se éjjel se nappal nem alszik mondjuk 10 hónapon át egy órát sem egybefüggően, hallucinál a fáradtságtól, mert nincs segítsége sem, aki átvegye, na ő nem gondolnám, hogy csillámpónisnak fogja megélni. Nekem rengeteg anyuka barátnőm van, van aki örül, hogy végre kamasz mindkét gyereke, van aki meg azt mondja de babázna még. Változó ez kérdező. Nekem van barátnőm, akiknek olyan többemberes lányuk van, mostmár nincs gond vele, nagy, de mondta hogy olyan szinten tönkrementek az első egy évben, hogy megbeszélték, hogy egy gyerek lesz csak. Pedig évekig vártak rá. Majd becsúszott a második, aki eszik alszik baba volt, azt mondta el se hiszi hogy tényleg létezik ilyen. Nyilván ezt csak az tudja, aki tapasztalta.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!