Anyukák! Mit élveztek a gyereknevelés első 3 évében?
Az én kisfiam nemrég múlt 5 éves. Nagyon sokat változott az utóbbi 1 évben (kedvező irányba).
Azon gondolkoztam, hogy amikor annyira túlromantizálják, rózsaszín ködben tüntetik fel a kisbabás, valamint a totyogós éveket, tulajdonképpen mire gondolnak, mi a szép benne?
Talán az, hogy a gyermeknek még nincs (akkora)! öntudata, kevésbé tudja érvényesíteni az akaratát? Esetleg hogy nem beszél (sokat) ekkor még? A sok átvirrasztott éjszakát, a pelenkázásokat, az értelmetlen hisztiket, a fájdalmas szoptatásokat?
Őszintén szólva, én pont azt tapasztalom a közvetlen környezetemben (és annak idején magamon is), hogy a kismamák leharcoltak, nincs idejük saját magukra, depressziósak, kedvtelenek, folyton ingerültek, és ami a leglátványosabb, hogy rendkívül kimerültek.
Ebben mit lehet akkor élvezni, ha a kezünket a szívünkre tesszük mindannyian? Elhiszem, hogy vannak szép pillanatok is, szívet melengető ölelő kiskezek, az első, nyálas puszik, az első szavak..... igen, ezek tényleg gyönyörű emlékek maradnak!
De valóban az első 3 év lenne ""legszebb""? Én nem gondolom! Határozottan nem!
A fiam egyre jobban és jobban szeretem, ahogy nő, okosodik, nyiladozik a kis értelme... és nem, soha többé nem kívánom vissza a fárasztó első 3 évét, de főleg nem a csecsemőkort!
Miért kell valamit tökéletesnek álcázva túlromantizálni a fiataloknak, ha egyszer nem az, és Ti magatok is látványosan belefásultok az első időszakba?
válasza:#21 A szabály az szabály!
Normálisan tettem fel a kérdést, az már nem az én bajom, hogy nem tetszenek az érveim, amelyekkel azt a tábort erősítem, akik örülnek az önállósodásnak, az egyre növekvő gyermeküknek, és nem kapaszkodnak a picikorba, mint "a legszebb" korszaknak titulált időszakba.
Látszik, hogy szöveget se tudsz értelmezni, mert a leírásban világosan bele van fogalmazva, nem utáltam az első 3 évet, DE úgy kimerültem, hogy súlyos betegség is kialakult nálam, ami arra az idegeskedésekkel, aggodalmakkal teli időszakra vezethető vissza, nem másra!
Ha a rosszindulat, illetve a szűklátókörűséged fájna, te már vergődnél kínodban.
válasza:#21
Csupán annyiból lehetetlen levonni élettapasztalatra irányuló következtetéseket, hogy ki hogy élte meg az első kisgyermekes éveket. Elárulom, tévedsz.
Ez a feltételezés semmilyen racionális kapcsolatban nem áll a feltett kérdéssel, hogy ki hogyan élte meg, mit szeretett az első időszakban.
Sajnos, több élettapasztalatom is van, mint kellene, jóból, rosszból is kijutott átlag felett..
válasza:Itt az a gond, kérdező, hogy nem tudod elképzelni vagy elfogadni, hogy másnál máshogy vannak a dolgok, esetleg másként éli meg. Még ugyanannál a babánál is előfordulhat, hogy a két szülő eltérően él meg egy időszakot. Nekünk is volt ilyen, méghozzá úgy, hogy apuka covid miatt ugyanúgy itthon volt egész nap, mint mi.
Hogy a kérdésre is válaszoljak: van, akinek könnyű babája van, olyan eszik-alszik típus, aztán van, aki olyan típus, hogy fel sem veszi a sírást, nem alvást stb. de egy mosoly bearanyozza a napját, másnak meg az idő sok mindent megszépít ;). Anyukámnak 4 gyerek és sok unoka után is az egyik kedvenc időszaka a csecsemőkor. Meg is mondta nekem, hogy sokan nem szeretik, de neki az egy csoda, ahogy látja a napról-napra nyiladozó értelmüket. És nem azért mondja ezt, mert be akar etetni valami rózsaszín, csillámos maszlaggal (minek, a sajátjaim előtt is láttam már pár babát közelről), hanem mert ő ilyen. Megjegyzem, a szívás részét is elmondja.
Az elsőnél nálunk az 1,5-2 éves kor közötti időszak volt eddig a legjobb. Aztán lehet, hogy lesz még jobb is, bár biztos nem vagyok benne :).
válasza:"Játékbabád van, akinek nem volt emésztése, sose fájt a pocakja, sosem pisilt be, nem kakilt be"
Pelenkazni ilyen fárasztó?
Nem mindenkinek. Egy 4 éves fenekét sokkal nagyobb undorral töröltem, mint amikor még baba volt. Normál felnőtt étrend, mas állag, más szagok...
"sosem szomjazott, éhezett meg egyszer sem"
Mintha egy kamasz nem éhezne meg...
Attól, hogy megtalálja a hűtőt magától is, még nem könnyebb "etetni".
"sosem kívánkozott az öledbe..?!"
Dehogynem! És kamaszként hogy hiányzik!
Az illata, az ölelése, a puszijai...
#23
Nyugodtan járasd még le magad, majd kitiltanak az oldalról legfeljebb.
Érveket írj, miért is ""elfogadhatatlan"", ha valakinek nem a csecsemőkor a kedvence, ne a saját lelki sérüléseidet kompenzáld egy névtelen fórumon azáltal, hogy unintelligens, minősíthetetlen, gusztustalan szavakkal dobálódzól sokmillió nőtársad, anyatársad irányába, akik másképpen élték meg azt, amit te, bizonyára azért, mert nem egyformák a gyerekek sem, a körülmények sem!
Nekem speciel mellrákom lett, olyan szinten kikészültem az első időszakban..... úgy gondolom, ezzel mindent elmondtam.
És még hány édesanya van, akik teljesen rámentek vagy így vagy úgy az első évekre... Hála Istennek ma már összehasonlíthatatlanul jobb, igaz, most más nehézségek vannak, de valahogy ezeket sokkal könnyebben veszem, mint a csecsemőkort.
válasza:#28
Nos, ezt aláírom, én egyfajta földi pokolnak éltem meg.
Most meg, mintha kicserélték volna a gyerekem.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!