Hogy bírják a nők az anyaságot, főleg az elején?

#33, #34 - kíváncsi lennék a kérdező re, hány éves, mit akar ezzel a sok kérdéssel.

Én is tájékozódtam mikor terhes lettem, de ennyire azért nem voltam túl.

Előtte pedig egyáltalán nem az izgatott, hogy milyen lesz ha a gyerekem lesz.

Ahogy írjak, szerintem is tűri valami bloghoz, vagy akár mihez gyűjti itt a válaszokat.

Ilyen nincs a világon, hogy ennyit kattogjon valaki a gyerekteman, miközben meg nincs is gyereke.

Feljovok a gyakorira egy héten egyszer, de tuti belebotlok minden héten a kérdezőbe...

Császárral szültem a lányom, aki egyetlen gyerekem, 17 éve, külföldön, Eu országban.

36 kilót híztam, 31 éves voltam, magas vérnyomas stb

3 hónapos koráig persze nem aludtam mar rosszul voltam a fáradtságtól, amikor is stroke tüneteket kezdtem produkálni, féloldali bénulás, lógott a fél szám, gondolom a műtét miatt vérrög keletkezett.

Szerencsére átmeneti stroke volt, TIA, mire bevitt a mentő, már a beszédkészségem is elvesztettem, azaz értettem mit mondanak, de nem tudtam formálni a hangokat normalisan, össze vissza beszeltem amit en is érzékeltem, hogy ez halandzsa, de nem tudtam mit tenni.

Már mikor bevitt a mentő kétségbe voltam esve, mert a babámat nem engedte a volt ferjem, hogy magammal vigyem, merthogy minek menjen kórházba velem, ki tudja mi a bajom, a mentősök meg siettettek, látva, hogy nem tudunk megegyezni!

Végül csinaltak ct t a sürgősségin, de órákat vártam az eredményre, es semmi sehol, közben aggódtam a babámért, elöntött a tej, átáztam.

Mivel nem tudtam beszelni, megszöktem, novemberben, kabát nélkül, hogy menjek haza.

Félúton megtalált a rendőrseg nem tudom hogyan, nem volt nálam mobil, táskám mindent a kórházban hagytam. (rá 2 hónapra jött egy törveny, hogy nem kötelező a kezelés és el lehet utasítani el lehet sétálni, tehat már ilyet nem tesznek. De hideg volt kinnt, így jobb h megtaláltak)

Visszakéyszerítettek a kórházba es betettek a zárt osztályra.

Másnap h jött az eredmény, áttettek a stroke osztályra.

Emlékszem, hogy bementem a fürdőbe es fel akartam kapcsolni a villanyt lattam a kapcsolót, de nem tudtam hogyan kell!

Teljesen az agyam egy része lezáródott, shut down ban volt.

Egyedül kétségbeesve voltam mert nem tudtam beszelni sírtam, senki mem jött szóljon egy szót , eredményről, semmiről, mindent utólag tudtam meg miutan a kórházba telefonáltam, akkor is ki kellett húzni a szavakat!

2 napot töltöttem a kórházba, miutan kialudtam magam helyrejöttem!

2 nap utan megint a babámmal lehettem! Rémálom volt. Az biztos

Én olvastam, hallottam a nehézségekről, de bevallom valahogy nem jutott el a legmélyebb tudatomig, mert nekem óriási pofon volt az, amit a kislányunk hozott magával. Tipikus több emberes baba, ha 24 órából 2-t nem rajtam töltött, már boldog voltam. Ezzel telt az első 4 hónap, majd a következő 4 már kicsit javulni kezdett.

Nagyon nehéz volt átprogramozni az agyam 30+ évnyi "önző élet" után arra, hogy most 0-24 mások igényeit kell előtérbe helyeznem úgy, hogy nekem alap igényeim nem tudnak kielégítődni (pl. alvás). Nem ment jól a szoptatás, rengeteget sírtam, halucináltam a fáradtságtól és ezerszer feltettem magamnak a kérdést, hogy kellett ez nekem!?

Akkor jöttem rá ténylegesen, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, amikor elkezdtem beszélni anyák között a saját megéléseimről. Van egy pont, amíg anyukák nem hajlandók megnyílni, lerendezik a témát semmitmondó általános válaszokkal, vagy elviccelik. Ez a fal egyszercsak áttörhető és akkor rájön az ember, hogy nincs egyedül. Lehet ő teljesen mással küzd, de küzd. Nekem jó érzés volt ezért hasonló korú babák anyukáival kapcsolódni.

A második babánk most fog születni és nagyon remélem, hogy most egy iszonyat nyugis babát kapunk. Arra nem tudom hogyan készülhetnék, ha megint úgy járunk, mint a nagynál... Szakember telefonszáma a zsebemben, kb. ennyi. Illetve előbb el fogom engedni a szoptatást, ha úgy alakulna. Másban nem tudom trenírozni magam, mert tudom, hogy az egy teljesen más tudatállapot. Majd túléljük. Az már segítség, hogy tudom, hogy semmi sem örök. A nagyobbnál még nagyon végletekben gondolkoztam.