Hogy bírják a nők az anyaságot, főleg az elején?

Szia, neharagudj, de neked van gyereked?

Privatra nem válaszolok, itt leírom, hogy igen, van gyerekem

Kettő is van. Egy fiú és egy lány

Mit szeretnél még tudni róluk?

23,24,25- minden kérdésed alatt előveszed az okossagaidat, mintha nagy szakértő lennél

Nem tudom mire jó ez.

Már azon gondolkodom, hogy valami blogra gyűjtöd az infókat itt vagy mi?

Nagyon nehéz volt belerázódni. Egy érzelmi hullámvasút az egész, a legnehezebb amíg betör a gyerek anyává. Utána már könnyebb. Mindig új kihívások jönnek persze, de addigra feladod a küzdelmet a szabadságodért. Egy gyászfolyamat is volt nekem, hogy eltemessem a régi szabad életem, amikor nem kellett ennyire lekorlátozva mindent a babához igazítva élnem.

Elején minden klassz de stresszes, hogy miért sír, ki kell tapasztalni, mindenre a cici a megoldás de nem akar szopni, nincs teje az anyának stb. Akkor bűntudatkeltés a tápszerezés miatt, sterilizálás éjjel-nappal, hasfájás miatti keserves fájdalmas sírás amire nem megoldás a cici se. 2 hét után rájössz hogy akkor ő mostmár marad, nem csak ennyi volt a nehézség hanem mostantól ki tudja meddig. Valahol 3 hósan volt egy mélypontom. Fél éves korától jó volt és egyre könnyebb. Igaz közben is voltak nehézségek. Nagyon sok fizikai fájdalmat okozott nem szándékosan. 1 éves kora körül volt egy mézes hetek időszak.

Tényleg jó hogy már nem tabu erről beszélni, mert erre az érzelmi részre ugyan nem lehet felkészülni igazán, de legalább nagyon sok dolog nem ért váratlanul.