3 hét után "meguntam" az anyaságot? Létezik ilyen? Hogy rázódjak kicsit bele jobban?

Hogy ártana neki az, hogy fájdalomcsillapítót veszek be a fejfájásomra?

Szerintem az én "nyafim" is fontos attól, mert anyuka lettem. Tudod, boldog anyuka = boldog baba.

Segítséget szeretnék, nem pedig kioktatást, hogy fogadjam el, hogy mostantól ez az életem. Mert szerintem az anyaság nem a boldogtalanságról szól, meg hogy az ember nem találja a saját otthonában sem a helyét.

Csak pl. a kórházban mintha éreztem volna már valami ilyesmit. Nagyon jól telt a bent létünk, kedves és cuki volt mindenki, végig ott volt velünk a férjem, bent is aludt (magánkórház miatt). Pedig izgultam, hogy milyen lesz, de ott tényleg úgy éreztem, hogy minden a helyére került, teljes család lettünk.

Aztán hazajöttünk, és emlékszem, hogy hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, mihez fogjak, meg úgy egyáltalán, mit csinál az ember otthon egy pár napos újszülöttel. Konkrétan még azt sem tudtuk hirtelen eldönteni, hogyha elaludt hazafelé a hordozóban, akkor kivegyük a kocsiból, ezzel felébresztve, vagy hagyjuk aludni ott.

Ezzel szerencsére nincs gond. Mióta hazajöttünk, a férjem itthon van velünk, szóval nem az van, hogy 24/7 én vagyok a picivel és szusszanni sincs időm. Sőt, visszagondolva, így az egyetemi éveim után ennyi "én-időm", mint most, még sosem volt. Reggel 8-9 között ébredünk, délután is tudok aludni 1-2 órát, ha úgy érzem, szükséges.

Anyukám és a nagyim is gyakran jönnek unokázni, rajtuk tényleg látom azt a lelkesedést, amit magamon kellene tapasztalnom...