3 hét után "meguntam" az anyaságot? Létezik ilyen? Hogy rázódjak kicsit bele jobban?

Off lesz, bocsassatok meg.

Ugyan nem vagyok anya, meg varandos sem, de en nagyon orulok azoknak a noknek, akik fel merik vallalni az oszinte erzeseiket. Akik be merik vallalni, hogy nem kattantak at anyava a szulest kovetoen, akik nem a cukorszirupos rozsaszin felhos erzeseket kergetik. Nem tudom milyen anya leszek, de tok jo, hogy ilyenekrol lehet beszelni manapsag, es nem tabu tema.

Amúgy ha szoptatna sem ártana a Cataflam:

[link]

Kérdező, ez szerintem baby blues lesz. Kitartást, egyrészt elmúlik, másrészt meg amint a babád kicsit interaktívabb lesz (rád néz, mosolyog, stb), sokkal könnyebb lesz kapcsolódni hozzá. Nekem is ilyen érzés volt az elsővel eleinte, aztán pár hét elteltével már nem tudtam betelni vele, és most 2,5 évesen is odáig vagyok érte, nem tudom leírni, mennyire szeretem. A kicsin is azt látom, hogy napról-napra egyre jobban szeretem, amióta ő sem csak vegetál. Nem mindenki tudja a gyerekét sem rajongásig szeretni pusztán a létezése miatt, kell a visszacsatolás nekünk is. Ne érezd emiatt rosszul magad.

23-as, én sem vagyok még anya, de minden álmom, hogy majd (később) az legyek.

Őszintén, örülök én is, hogy majd ha ott fogok tartani, tudni fogom hogy ezek normális érzések.

Kérdező, hidd el, csodás anya vagy a picidnek.

Idővel el fog múlni, kitartás!! 😘😍

Off:25 ,ebből a diclofenac nem veszélyes szoptatás esetén sőt felhívja a figyelmet,hogy országonként mást jelent a cataflam mint gyüjtőszó... oda van írva a leírásban hogy szoptatás esetén nem ajánlott.

Kérdező addig nem éreztem még q sajátomnak sem amíg nem kezdett mosolyogni(császárral szültem) ,mellgyulladásom is volt,minden volt az első pár hónap csak rózsaszín babaködös nem volt. Néha fogfájós napon elgondolkodom, kellett ez nekem? Ez tart 5 másodpercig aztán továbbra is imádom a most már másfél évesem 😅

Nyugalom most lesz 5 hónapos a fiam és most kezdem igazán mélyen szeretni, eddig ha átgondolom csak úgy elláttam őt azt kész...

Az a szeretet, amiről anyukád beszél nem jön egyből, neki is csak megszépíti az idő az emléket, de bizton állítom, neki sem volt egyből rózsaszín köd a babàval.

Amúgy én is sokszor szabadulni akartam főleg az elején, aztán majd ki sem adod őt a kezedből ne félj. Adj időt magadnak, addig lásd el és kérj énidőt, ha arra van szükséged.

10 hónapos a kislányom. 4 hónapos kora körül vettem észre, hogy már nem vagyok egy merő sírógörcs és szorongás, nem kapok frászt, ha egyedül maradok vele és nem számolom vissza a másodperceket déltől... Borzasztó volt, őszintén, sajnos. De felvállalom, mert ha igazán mély beszélgetésbe kezdek nőkkel, anyákkal, akkor szerintem nagyon ritka az, amikor valaki az első perctől kezdve érzi ezt és szereti. Anyává kell érni. Én még mindig nem érzem sokszor úgy, hogy ez megtörtént, de az a semmihez sem fogható szeretet, amiről ódákat zengnek, idő közben kialakult.

Most is vannak még rosszabb időszakok, de aztán jön egy jó és teljesen kivirulok. Ahogy nő, egyre több a rutinszerű tennivaló és én néha úgy érzem ebbe őrülök bele. Mindennap ugyanaz. Ami a babának jó, de én szó szerint imádom, amikor valaki nálunk van és bevállal egy etetést pl. Vagy ha tolja helyettem a babakocsit, megy helyettem utána, kicseréli a pelust, vagy tényleg akármi, amitől azt érzem, hogy nem kell, hogy a fókuszom éppen rajta legyen.

Szóval nehéz lesz ez mindig szerintem, de nekem az idő a kezdeti katyvaszon sokat segített. Meg az is, hogy sokat beszélgettem anyukákkal őszintén, cukormáz nélkül és mindiiiig rájöttem, hogy basszus nem vagyok egyedül az érzéseimmel!