Mikor éreztétek azt, hogy könnyebb lett a babával? Amikor már tényleg jól éreztétek magatokat mellette?

Hullámzó volt. Az első két hét fixen rossz volt, utána lassan fokozatosan javult. A hasfájás sokáig húzódott nálunk, még 5 hónaposan is előfordult. Amióta megy azóta sokkal könnyebb. Következő a bölcsi lesz szerintem.

De sosem voltam depressziós szerencsére.

Egy évesen amikor megtanult járni

Odáig csak számoltam a napokat,és igen volt,hogy zokogtam,hogy minek kellett gyerek.

Persze a születése csodálatos volt,vártam,szeretem,de az első hónap után jöttem rá,hogy nem egy sétagalopp az egész.es valahol csalódtam,hogy másnak nyugodt a gyerek,csak eszik alszik,nekem pedig nem azt dobta a gép .

Járás után lett könnyebb, beszéd után lett jó.

Addig igazi többemberes baba volt.

Három gyereket akartam (óvónő vagyok, gyerelelhez szoktam), de itt megállunk.

Sógornőmnek eszik-alszik-nyugizik babája van. Na neki persze az elejétől jó, nekem erre 1.5-2 évet kellett várnom 😁

A naggyal kellett 3 hónap, a kicsinél nagyon hamar belejöttem, mert megvolt a rutin, vele sokkal jobban ki tudtam élvezni a kezdeteket is.

A nagy 6 éves, a kicsi 2 és fél, ha nem vesznek nagyon össze, akkor egyik gyerekkel sem nehéz, simán csinálok tőlük vagy velük bármit.

A kezdeti nehézségek után nagyon élveztem ezt az időszakot. A fél karomat oda tudnám adni csak egyetlen napért a babakorukból, de sajnos több gyerekünk már nem lesz.

Kezdetben én is éreztem úgy, hogy nem fogom tudni megcsinálni, ehhez kevés vagyok, vissza akartam kapni a régi életemet. Most meg azt sajnálom, hogy nem használtam ki jobban. Annyira rövid az az idő, amíg igazán kellünk nekik, és olyan hamar önállóak lesznek.

Idővel próbálj meg egy jó napirendet kialakítani, az sokat tud segíteni.