Mikortól éreztétek hogy könnyebb lett a babával?

Több ilyen megkönnyebbüléses lépcső volt nálunk. Amikor felült. Amikor elkezdett járni, az nagyon jó volt, utána ősszel egy wellness szállóban gondolkoztam el azon, h jajj, végre, nincs az, h melyik kezemmel tartsam a gyereket, míg én átöltözöm, hova fektessem, nincs hely, stb (mi csak ketten vagyunk, egyedül kell mindenre figyelnem). Utána mikor elkezdett szavakat mondani, és először mondta ki, h "inni", az is ilyen volt, h jajj de jó, nem kell activityzni! És ma volt megint egy ilyen pillanatom, hogy végre, nem kell se esernyőkocsi, se tricikli se semmi, tudunk ketten, normálisan, kézen fogva sétálni, és jön velem és nem hisztizik.

Szóval nálam nem egy ilyen pillanat volt, hanem többlépcsősen, és nyilván még lesznek is ilyen "jajjdejó" pillanatok.

(kétéves fiú)

2-es vagyok.

Persze nálam is nagy mérföldkő volt mikor már járni tudott a gyerek, de nem mondanám úgy, hogy emiatt könnyebb lett, sőt.. így állandóan a nyomában kellett lenni hiszen bárhol ott volt 1 perc alatt, és ennyi idősen még nem érdekli mit szabad és mit nem, emiatt nekem kb nehezebb volt mint előtte.

Sziasztok!

Ha valaki még kétségbeesetten keresi a választ :mint én egy éve)megírom a tapasztalatomat:) 22 hónapos a babám.

Szerintem az teszi fel főleg ezt a kérdést akinek tényleg nehéz az eleje… éjjel-nappal kézben, hordozóban, nekünk például nem maradt meg babakocsiban, autóban ordított és rengeteg éjszakai ébredés. Hasfajas, fogzas, és örökmozgó.

Na en nagyon vártam hogy induljon el és tudjon járni! Ott egy picit könnyebb lett. 20 hónap után leszoktattam az anyatejről, azóta még jobb a helyzet. Meg szépen beszél már és az is tök jó jogy el tudja mondani mit szeretne. Szóval en azt látom hogy egyre könnyebb. Nyilván vannak lesznek újabb kihívások de szerintem sokat javít az ember közérzetén, hangulatán ha egy kicsit már tud önmagával is foglalkozni, önmagáért tenni.

Kitartást mindenkinek!