Mikor éreztétek az először, hogy összeszoktatok, kicsit könnyebb lett az eleje?

Nagyon nagyon átérzem.

Én nagyon türelmetlen voltam a terhesség alatt, évek után jött össze a baba, alig vártam, hogy a karomba tarthassam. Rettenetesen izgatott voltam, aztán végre megindult a szülés. Reggel megszületett a kisfiam, aznap este pedig már sírtam, hogy mikor leszünk túl ezen az időszakon. Épphogy véget ért egy hosszú várakozás, máris kezdődött egy másik.

A mai napig nem értem mi volt velem, de én is azt hittem, hogy az a keserves éjszaka a kórházban örökké fog tartani.

Utána valahogy megfeledkeztem erről, és már hipp-hopp 6 hónapos volt. Mintha csak pislogtam volna.

Nagyon sokat számít, hogy hogyan gondolkodsz. Azt tudom mondani, hogy próbáld meg élvezni ezt az időszakot a nehézségekkel együtt. Ez ilyen, túl kell élni.

Igaz en nem vagyok túl rajta még de hátha segít a tudat hogy nem vagy egyedül ezzel.

Az én kislányom is 2 hetes, és nekem is nehezen megy, ráadásul most volt haláleset a családba szóval duplán osszevisssza vannak az érzelmek... Ha van kedved irj nyugodtan. Hátha egy kis beszélgetés segít. :) meg a tudat is hogy nincs egyedül az ember.