Mikor éreztétek azt, hogy könnyebb lett a babával? Amikor már tényleg jól éreztétek magatokat mellette?

Amint kibújt :D Onnantól minden csecsemővel járó nehézség sétagalopp volt a terhességemhez képest.

Komolyan. Az sem zavart amikor óránként, masfél óránként kelt, amikor fájt a hasa, amikor beindult a foga. Elfogadtam, hogy ezek vele járnak.

De a terhességem... hát ha arról mesélek bárkinek (aki kérdezi), akkor kb kihalna az emberiség, mert az elmesélésem alapján senki nem vállalna gyereket.

Ha meg az elmúlt 8, lassan 9 hónapról mesélek, akkor még a gyerekvállalással kapcsolatban hezitáló barátnőm is 6 gyereket szeretne :D

Fiammal az első perctöl könnyű volt.

Lányom 2 éves, meg mindig várom ezt a percet.

Kisfiam most 2,5 éves. Most érzem azt hogy igazán jó:) leszámítva amikor épp földhöz veri magát 🤣

Az első pár hónapban szülés után depressziós voltam. Azért nem volt jó.

Utána amíg nem tanult meg járni mindenhol ordított mert járni még ugye nem tudott de már menni akart, elakart érni dolgokat stb és persze nem ment neki

Aztán mikor megtanult járni egesznap rohantam utána. Le se ültem. Esett, kelt.

Majd jött a verekedés a többi kis baratjaval

Tépték egymás haját , karmoltak, haraptak, ordítottak. Azt hitték ez játék.

Most 2,5 éves és végre beszél, elmondja hogy mi a baja, megáll ha kérem, nem szalad el. Nincs verekedés a többi gyerekkel

Most már jelentősen könnyebb és élvezem is.