Elofordult mar veletek, hogy kiabaltatok a babatokkal?

Nálam csak az alvás segített. 😪

Nekem nincs többemberes babám. Olyan keveset ordít, hogy amikor a védőnő megkérdezte státuszon, hogy meg tudom-e különböztetni a sírását csak a vállam vonogattam, mert rendszerint nem jutunk el oda, hogy sírjon bármiért.

De még ennek ellenére is vannak nehéz napjaink. Amikor csak cicivel a szájában egész éjjel, vagy amikor csak úgy sír (végigvéve mindent: nem éhes, pelus tiszta, pihent) és nekem is volt hogy kihozta belőlem a legrosszabbat.

Nyílván utána jön büntudat, hiszen 1000 baja lehet, amire vagy rájössz később, vagy soha. (fogzás, front, szeparációs szorongás). Meg amúgy van amire még a tudósok sem jöttek rá. pl pavor nocturnus.

Amit többek között a kutyanevelésből is megtanultam, hogy:

1 a jelenben kell élni. Ha hibáztál okulj belőle, és ott enged is el! Legközelebb majd jobban fog menni!

2. ha te igényeid nincsenek kielégítve úgy nehéz másét szolgálni. pl ha éhes vagy fáradt vagy. Így ha tudod, hogy most ezzel nehéz lesz megbírkózni, akkor nyugodtan merülj el 2 percre a gyerek mellet. Ha kizártad az alap szükségleteket, tehát rendben van, mégis sír, akkor nyugodtan idd meg a kávét ha az kell, vagy majszolj el egy szedvicset, 2 perc hadakozás után ugyanott tartanátok.

3. Ingerek. Érjék a picit új ingerek, pl sétáljatok más fele, próbaljatok ki egy új mondókát internetről. Vagy babával tornáz. Add neki az egyik bizsu nyakláncod morzsolgatni stb. Kizökkenti sokszor a sírásból és hamarabb elfárad, utána jöhet a szundi.

Ha pedig alszik és fáradt vagy dőlj le mellé nyugodtan!

Hjajj, a többemberes baba a kedvencem 😃 És leszögezem, én nem az autista, adhd-s és egyéb, ilyen értelemben "problémás" gyerekekre gondolok, mert az teljesen más. De full egészséges, neurotipikus gyerek esetében csak röhögök rajta. A tipikus "minden nyekkre felkapom és/vagy mellre rakom, napi 26 órát szoptatom, köztünk alszik éjjel, nap közben meg hordozom" kisbabák szülei hívják így a csemetéiket, amikor kicsit nagyobb korukban szembesülnek vele, hogy nem lehet elmenni mellőle, lerakni, de még csak cipelés közben megállni se vele egy percre sem, mert ordít. És akkor egyszerű letudni annyival, hogy hát ő többemberes baba, mint elismerni, hogy el lett b*szva már első naptól.

Én aztán tényleg nem szoktam anyáinkkal meg nagyanyáinkkal példálózni, mert rengeteg dolgot rosszul hittek, tudtak és csináltak akkoriban, és hála istennek, hogy ma már másképp látjuk ezeket, de milyen érdekes már, hogy amikor 4-6-8 gyereket pottyantott egy átlagos nő, akkor valahogy nem voltak többemberes babák. Nem hát, mert nem volt meg az a luxus, hogy szimbiózisban élhessen vele az anyuka óvodás koráig, hanem szépen alkalmazkodott a gyerek a testvéreihez meg az otthoni rendszerhez...

Ugyan nem a #22 vagyok, de akkor ti meg légyszi fejtsétek ki, hogy hol van az a határ, ahonnan már többemberes a baba, és mi az, ami még éppen "belefér" az "egyemberességbe". Hol lehet ezt meghúzni? Ja, hogy sehol, mert ez egy full szubjektív fogalom, ami 20-30 pláne több éve még nem is létezett a köztudatban?

Majd ha valaki mutat egy orvosi vagy akár csak védőnő által kiállított papírt róla, hogy az ő babája/gyereke bár teljesen egészséges, de bizonyítottan többemberes, akkor elfogadom, hogy létezik ilyen (mint ahogy a fent említett autizmust és társait is megállapítják). Addig ez csak egy kitalált dolog, amivel megnyugtatják magukat az anyukák, hogy ők aztán tuti jól csináltak mindent, csak a gyerek az gyárilag ilyen.

Több emberes baba az amivel nem bír el egyedül az anyja,semmi több.Nyugodtan lehet lepontozni,meg hajtogatni,hogy "neked nem olyan a gyereked".Dehogy nem,minden baba aktív,érdeklődő,matatós,mindent a szájába vesz,szeret ölben lenni és gyakran hisztiznek is hogy oda mehessenek,egyik gyerek se akkor szeret aludni amikor te elfáradtál és szerinted aludnia kellene.. :D

Ha tetszik valakinek ha nem a legtöbb esetben tényleg csak kitalált problémái vannak szegény gyerekeknek,mert egyszerűbb így anyának.Nem azt kell mondania,hogy NEKEM nehéz a gyerekkel,hanem nekem nehéz gyerek jutott.Másé az nyílván szoba növény,az el vegetál,az órákig csendben van és nem igényel figyelmet,nem pakolja ki a fiókokat és véletlenül sem csinál olyasmit amit nem lenne szabad.. 😀

Ja igen,és ha esetleg valakinek meg is mondod,hogy öcsém nem a gyerekkel van baj hanem te vagy béna akkor azonnal jönnek a "jól van szuperanya" meg "ősanya" szöveggel.

Nem vagyok én se ősanya,se szuper anya,se semmilyen különleges képességem nincs.Nem is érzem magam különlegesnek.Inkább valahol sajnálom az ilyen embert és még inkább a gyerekeket.Felkészülni előre nem lehet semmilyen nehézségre,de hogy annyira ne legyen valakinek megoldó képessége,hogy csak az ordításig jut el meg a gyerek hibáztatásáig..hol tehet már ő arról,hogy neked minden amit ő szeretne csak hiszti meg örjöngés.

#26 ne zavarjon hogy sokàig ADHD se volt mint fogalom, helyette volt "rossz gyerek az akinek 2 büdös nagy pofon kell".

Két ismerősömnek van ADHD gyereke egyiknêl még gyerekkorban nem létezett ez a fogalom, màsiknàl màr igen, volt is neki spec suli stb.

Hàt hadd ne részletezzem mennyire ég és föld a kettő gyerek (egyik màr fiatal felnőtt).

Szóval ennyit arról hogy miröl létezik papír meg miről nem.

Kérdező amúgy ezt hogy kell elképzelni, a mindennapjaid szerves része hogy veszekszel vele, akàr többször? Mert ebben az esetben valóban kell valamilyen segítség.

Amúgy meg egy jótanàcs, ilyen gondokkal fordulj ismerösökhöz tàmogatàsért, ne idegeneknek ird le mindezt mert kisegitve nem leszel, cserébe még lejjebb süllyedsz. Akik itt lesben àllnak mocskolódva tüntetni a "békés megoldàsok és türelemre" hivatkozva nyilvàn nem segiteni vannak itt.

Amúgy a 6 hónapossal sosem volt ilyen, ellenben ugy 11 honap tàjékàn màr bitang erős akarata lett, és elég làtvànyos hisztiket tudott művelni. Ha az veszekedésn ek minősül hogy hangosan szólitottam a keresztnevén es szoltam hogy elég legyen ebből, fejezd be akkor igen. És hâla az ilyen embereknek mint itt 1-2 kommentelő este én fakadtam sirva a férjemnek hogy szaranya vagyok mert raripakodtam a még babakoru gyerekre. Es amugy nyilvàn ilyenkor senki nem azt vàrja hogy megerősitsék hogy jól tetted úgy kell azt, mint itt az egyik okostojàs megjegyezte 🤦 de valóban minden gyerek màs habitus, az enyém nagyon mozgékony 6 honaposan màr keresztül kasul màszta a hàzat, majd nemsokàra felàllt. Segitsége sincs mindenkinek, hogy ott a nagyi kezébenyomom én meg elmegyek 1-2 óràra.

Na szóval dicséret persze nem jàr, de szerintem az hogy felmerült benned hogy ez rossz, màr jó dolog. Türelmet kell gyakorolni, nekem azóta van hogy bevâlik figyelemelterelés pl fütyörésző hangokat adok ki és kizökkenti vagy énekelek neki azt imàdja.

Próbàlj ki te is dolgokat amitöl a gyerek abbahagyja azt a viselkedést ami kihozza belöled a düht.

#27 #28

Nekem is azonnal ezzel jön mindenki, amikor kifejtem a véleményemet, hogy az én gyerekeim biztos szobanövények, azért beszélek ilyen könnyen... Ja, persze, egynapos koruktól szépen fekszenek és nézelődnek csendben, meg elmatatnak magukban, most meg hogy már nagyobbak, patyolatfehér ingben és kis csokornyakkendőben ülnek egész nap egy széken. Mert ez tök életszerű, a gyerekek már csak ilyenek, KIVÉVE az ő többemberes gyereküket. Hagyjuk már...