Anyukák! Előfordult veletek, hogy kiabáltatok a kisbabátokkal? (kb 6hós)

Nekem 5 hónapos a kisbabám, még egyszer sem kiabáltam vele. Egyrészt, mert teljesen értelmetlen, másrészt mert szeretem a gyerekemet és nem vagyok idegbeteg.

Szerintem erre nincs nagyon mentség. Majd írni fogják, hogy dehogynem, a fáradság, egyedüllét stb. De én ezt nem tudom elfogadni. Én teljesen egyedül nevelem a fiamat, apuka lelépett, nagyon sokat vagyok egyedül mégsem kiabálok a babával. Nekem is volt ilyen szomszédom, szörnyű egy nő volt...

Úgy gondolom,hogy már megint arról van szó,hogy a másik mit csinál,és hogyan csinálja,és hogy biztosan rossz...

Bár nem tudom egy 6 hónapossal mit lehetne ordítani,hiszen olyan pici,és igazából még az sem biztos hogy kúszik,mászik,meg hát ezt nem értem...

Bevallom nálunk előfordult hogy már annyira ki voltam hogy hangosabban és mérgesen szóltam a kisfiamhoz (11,5hónapos),szerintem az anyukák nagy részével megesik,kisfiam nagyon mozgékony kiváncsi,jön-megy folyton,nagyon aktív,Ő 3 dologgal szokott kiborítani,ha nem hajlandó aludni akkor sem ha már hulla fáradt vagy ha napokig azt játssza,hogy nem eszik ellöki a kaját stb,vagy hisztizik és ordít megállás nélkül,na néhány nap után elszakad a cérna,hogy a kisfiam ilyen korán kezdte a hisztit,tényleg sokszor egy dacos 2 éveshez lehet hasonlítani.Sok mindentől függ,nem vagyok az a nagyon türelmes típus,lehet ezért akadok ki.Függ a gyermek temperamentumától is,akinek sosem sír,hisztizik a babája,nem tudja felfogni milyen szinte egy teljes napon át azt hallgatni,hogy mindenért hisztizik ordít,még szerencse hogy ezek csak időszakok,és ilyenkor semmi baja az teljesen biztos.Szóval azt én sem értem egy olyan picivel miért ordibál valaki,de megtudom érteni ha egy 10-12 hónapos babánál előfordul pláne ha olyan mint a kisfiam.lehet lepontozni,senki sem tökéletes,mindenkinek van hibája.

Értelme az nincs, mert nem érti, max. még jobban elkezd sírni. Ennek ellenére velem előfordult, és a férjemmel is. A fiam nem tudott szopni, és persze nem tudott aludni, mert éhes volt. Én nagyon sokat kínlódtam vele, már szoptatási tanácsadónak is írtunk. Nagyon emlékszem, amikor a férjem ráordított a gyerekre:

-Két dolgod van: enni meg aludni, egyikre sem vagy képes, hát ez milyen dolog?! Na, akkor ott kitört belőlem a nevetés.

Szerintem a fáradtság igenis lehet mentség, de persze nem állandóan és nem használ, csak anyuka oldja így a feszültséget. Hosszú távon egyre többet sír majd a gyerek, és mind a ketten idegbetegek lesznek.

Mondjuk nálunk lakott anyósom, és ő azt mondta, hogy nagyon türelmesek vagyunk, ő már rég beborította volna a gyereket. Nem tudom miért de 1,5 éves koráig éjjel minden nap órákat fent volt. Én bármikor és bárhol el tudtam volna aludni, olyan fáradt voltam.

Kövezzen meg bárki, már egyszer előfordult.

Nem tudtam miért sír, nem akart enni, nem akart ölben lenni, nem volt pisis és kb. két órát aludt éjjel.

Akkor bizony jócskán hangosan mondtam,hogy nem tudom mit csináljak még, áruld el mi bajod!

Most tényleg le kellett pontozni mert én nem kiabálok a kisbabámmal??

Nem azt mondtam, hogy soha nem fog velem ilyen előfordulni, vagy nem lesznek húzós helyzetek, de egy pár hónapos, féléves gyerekkel ne kiabáljon már az anyuka...Nem kövezem meg akivel előfordul, de én furcsállom. Én is a terhességem 4. hónapjától totál egyedül vagyok, a családom is elfordult azóta, mégsem a gyereken töltöm le az idegességemet. Ennél azért jobban szeretem.

Igen, mondtam, hogy lehet még másképp, de a kérdés az az volt, hogy kiabáltál már egy 6 hónapossal? Írtam, hogy én néhány hónapos babánál nem igazán értem miért van erre szükség vagy miért nem lehet visszafogni magát az embernek. Tisztában vagyok vele, hogy egyre nehezebb lesz ahogy nő.

És igen, én is észrevettem, hogy imádják egymást szidni az emberek. Én nem annak szántam amit írtam, ha valakit megbántottam akkor bocsánat!