Elofordult mar veletek, hogy kiabaltatok a babatokkal?

Milyen kedvesek vagytok. Bizony vannak nehéz természetű babák.

Az én babám amíg nem tanult meg önállóan járni, addig bizony csak sírt és sírt és üvöltött. Semmi nem volt jó neki. Sírt a babakocsiban, sírt az autóban, üvöltött, ha felkeltem mellőle, egy percre nem lehetett magára hagyni. Csak akkor nem sírt, ha a kezemben volt és folyamatosan mozgásban voltunk, ha megálltam sírt.

Nem kiabáltam vele soha, de sokat sírtam miatta, ha felébredt már görcsben volt a gyomrom. Nem volt segítségem, nagyszülők messze, az apja munkában, bébiszitterre soha nem mertem bízni, amiért ilyen sírós volt.

Kérdező kitartást kívánok, el fog múlni, idővel jobb lesz.

Hajaj

Ő is ordított, én is, az éjszaka közepén... Végül ő álomba sírta magát, én a fürdőben bőgtem...

Gusztustalannak tartom hogy valaki elkeseredésben ide ír hogy megnyugtato szavakat kapjon és undorító módon le sz@r anyázzák... Nyilván nem jó kedvében érzi rosszul magát...sok okostoni... 😅

Kedves kérdező tudom hogy nehéz neked nagyon. De az hogy egyáltalán felmerult benned hogy rosszul érzed magad a kiabálás miatt már azt jelenti hogy nem vagy rossz anyuka.

Meg kell próbálni valami technikát amit segít hogy ha már nem tudod elviselni. (mert bizony amikor az ember midnent megprobal és semmi se sikerül el tud keseredni)

Nekem a visszaszamlalas magamban az segít, vagy hogy más anyukákkal beszélgetek akinek szintén nehéz a helyzete. Megosztjuk a problémainkat. Az szokott segíteni ha tudom hogy nem egyedül vagyok a világon a gondjaimmal. :)

Ha te így kezeled a számodra nem komfortos helyzeteket, most komolyan mit vársz egy fél éves babától?

Dolgozz az onuralmadon, hogy legyél turelmesebb, plusz fél év után jó lenne már ha ráéreznél a saját gyerekedre, hogy tudd neki mi a jó.

Ezzel a több emberes baromsággal meg nyugtathatodagad, de egyszerűen csak nem érzel rá a gyereked igényeire. Bárki mondhatna ezt, csak van aki veszi a fáradságot és dolgozik az ügyön, nem ráhúzza ezt a belyeget aztán csicskáztat akit ér mert, hogy neki több emberes babája van.. Az..

Az meg, hogy valakit az nyugtat meg, hogy másnak is az a baja, mint neki.. Hát no comment.. És akkor együtt örültök, hogy jaj de jó te is orditasz a gyerekeddel? Akkor minden ok..

Fogd már fel, hogy gyereked lett, alkalmazkodj hozzá figyeld és találd ki mire van szüksége és add meg neki..

Az ilyeneknek lesz jaj de nehéz gyereke, adhds meg tököm tudja miket aggatnaj rájuk. Pedig csak annyirol van szó, hogy nem mindenkinek való gyerek.

Tisztelet a kivételnek.

De abban igaza van,hogy ha nem bír valaki már 6 kib*szott hónapot se a gyereke mellett anélkül,hogy ne ordítozna és ne akadna ki minden sz*Don akkor minek a gyerek?

Vagy akkor miért nem adja bölcsibe és tolja el magát inkább dolgozni?

Jaj de kedvem van megnyugtatni egy idegbeteg p*csát már megint..a gyereket ki fogja megnyugtatni? Vele ki lesz türelmes,ki fog segíteni neki ahelyett hogy hisztizne mindenen? Ha nem az anyja ott már rég baj van.

Nehéz gyerek meg több emberes gyerek? De könnyű ennyivel letudni,csak szimplán stresszes környezetben,kiabáló anya mellett szarul érzi magát a gyerek is.De ugyebár az le van szarva,mert anyucinak pont agymenése van,az fontosabb,a gyerek csak "hisztis"..

Nehéz gyerek mellett se kell kiabálni,az nem old meg semmit.

Nem vagyok a korai bölcsi híve,de ha segítséged nincs és idegbeteg vagy na meg még élő is jön,hogy mégse kellett volna gyerek mert korai akkor be kell adni és vissza kell menni dolgozni.Az ilyen nő a másik indok akinél azt mondom,hogy teljesen jó dolog ha van aki vigyáz addig a babára.

A dajkák el tudják látni rendesen,náluk nem sír,és nem ragad rá a stresszed.Ha rendbe szedted magad legfeljebb újra megpróbálod egy kis idő múlva,hogy megy-e egyedül..

Ha nem megy megint ott a bölcsi

A gyerek érdekeit kell nézni,és ha neki egy idegen mellett kevésbé stresszes,te meg kevésbé ordítozol vele ha nem a nap 24 órájában vagy vele akkor mindenképpen ő jól jár.

De most őszintén, milyen értelemben tud egy fél éves gyerek kiborító lenni? Miben nyilvánul ez meg?

Ennyi idősen kb forognak, gőgicsélnek. Ügyesebbek kúsznak, még ügyesebbek próbálnak mászni, esetleg ülni, extrán marhaügyesek felállnak kapaszkodva, de ennyi. Nincs hiszti, nincs dac, nincs rosszalkodás, nincs szelektív hallás amikor kérsz tőle valamit, nincs visszabeszélés....semmi. El nem tudom képzelni, mi lesz veled később, már ne haragudj.