Szerelem nélkül tervezett gyerek?

#34 te mit toporzékolsz megállás nélkül? Bántott valaki?

Senki nem hülye nyugodj meg. Aki ilyen nagy szappanoprás életemszerelme napokat akar a párjával, az olyat is választ, ha meg nem azt kapja LÁTJA mert nem hülye. Nem marad a kapcsolatba. Senki nem csap be senkit. Ha csak nem a kérdező elmondja napi 100-szor neki hogy te vagy életem szerelme, meg társai, mert az más. De ha egyértelműen kimutatja az érzéseit, őszintén de csak annyit ami benne van, és ez a másik félnek elég (mert mondjuk ő is annyit és úgy érez), akkor neked ez hol, és mit fáj? Nem tudom miért borít meg téged ennyire más emberek érzése/házassága?

Leírtam a véleményem, nekem nem fáj, szegyény férfiaknak fog, ha rájönnek. Őket sajnálom, mindennél jobban. Lásd 31 "..kicsot felek kihuzom e igy mellett eletunk vegeig."

Na, hát ez elég szomorú és aljadék dolog.

Többen nem értünk egyet, èn nő vagyok, nekem kicsit fáj, mert van bennem empátia, elképzelem mit éreznék, ha velem törtènne és teljesen összetörnék!

Az, hogy azt hiszed megvezetni!(mert ez az!) normàlis valakit, mert szerinted rá kellene jönnie magàtól, hogy neked mennyire sekélyesek az érzéseid felé nem csak gusztustalan, de ostobaság is! Senkinek nem feladata belelátni a másik fejébe!

Egyenes dolog lenne megmondani, mert az ember abból ért, hogy “drágám, nem vagyok szerelmes beléd, soha nem is voltam, de szeretlek, becsüllek és szeretnék veled családot alapítani, ígérem, hogy minden erőmmel azon leszek, hogy hűséges feleséged(vagy férjed, nekik is el kellene mondani!!!) maradjak!”

Biztosan sokan így is benne maradnának a kapcsolatban, vagy vállalnának gyereket, de a döntési joguktól megfosztani őket azzal a szöveggel, hogy “tudnia kellett volna, hogy nem vagyok szerelmes”.. Ez egyszerűen visszataszító.

Nálunk sem mi vagyunk egymás nagy Ő-i, mégis eékezdtük közösen az életünket. Nem érzem átverve magam, mert szerintem nem létezik olyan kapcsolat, ahol mindkét fél ugyanúgy szereti a másikat.

30-on túl vagyunk már egy gyerekkel. Előtte én nagyon szerelmes voltam, annyira, hogy mindent elnéztem a másiknak.

Mai eszemmel már nevetségesnek tartom az akkori önmagam.

Nem mindenkinek jön be a nagy szerelem. Én soha többé nem akarok szerelmes lenni.

A gyerekem apjával ,langyos' ugyan a kapcsolatunk, de hasonló értékrenddel rendelkezünk, szeretjük, és tisztwljük egymást.

Nem mondom, hogy ez a követendő példa. De arra sincs garancia, hogy a nagyŐ-nek is viszont a kérdező lenne a nagy szerelem.

Szerencsés az, aki élete végéig szerelmes a másikba, de szerintem ez nem feltétel egy jó kapcsolatban, inkább plussz.

Kedves Utolsó!

Bár én nem a kérdező vagyok, de én is azt a választ adtam, hogy mi vállatunk gyereket szerelem nélkül. Igaz mi megbeszéltük a gyerekvállalás előtt, hogy egyikünk sem vakszerelmes és soha nem is voltunk azok. Mi nyílt lapokkal játszottunk, mindkettőnknek megvolt a lehetősége távozni. De úgy döntöttünk, hogy szeretjük annyira egymást, hogy családot alapítsunk. Ennek most már 6 éve. Azóta is együtt vagyunk.