Szerelem nélkül tervezett gyerek?

Mi is így vállaltunk gyereket. Egyikünk sem volt vakszerelmes a másikba, de szeretjük, tiszteljük egymást. Én egyébként végig azt is éreztem a kapcsolatunk elején, hogy így sokkal tisztábban látok és objektívebb is vagyok, mint mikor életemben egyszer vakszerelmes voltam.

Nem állítom, hogy nem fordul meg soha a fejemben, amit valaki írt is, hogy mi történne ha egyszer csak megismernék valakit és beütne az a nagy láng... néha elgondolkozok ezen hogy vajon mit tennék. Nyilván nem tudhatom előre mit hoz az élet.. de ez azokra is áll akik nagy szerelemmel kezdik a kapcsolatot. Ők is megismerhetnek bárkit és becsaphat a villám.

Szuper, remélem majd elmondjátok a gyerekeiteknek, hogy azzal legyen együtt, akit kedvel, más nem kell..

10essel egyetértek, a legtöbb válás ezért van, csak ugye nem egyszerre jön a nagy szerelem mindkét félnél, hanem az egyiknél előbb, az félrelép és/vagy elhagyja a másikat, és akkor ő a szemét, pedig csak felelőtlen volt, hogy úgy hozott döntést egy életre, hogy a borzalmasan erős lángoló szerelmet nem ismerte, elképzelni se tudta.

Én nem hogy nem vállalnék így gyereket, de benne sem maradnék így kapcsolatban. 30 vagyok, 9 éve voltam szerelmes utoljára, azóta nekem nem elég egy sima bírjuk egymást helyes és jó ember kapcsolat, biztosan nem élném le az életem úgy, mint a többség, mert már van viszonyítási alapom.

Egyébként igen, a szerelem pár év után a legtöbb embernél elmúlik, de fel fel lángol rövidebb időre, vissza tudod idézni néha az érzést, ami segít elviselni a "langyosvizet", ami a sima szereteten alapuló kapcsolat.

Persze ez csak akkor működik, ha olyan embert szeretsz, akivel hosszú távon együtt tudsz működni, mert a szerelem nem válogatja ki a helyes kedves türelmes kitartó embereket.. Na mindegy, szerintem szerelemből kell házasodni, utána pedig mindent megtenni, hogy működjön a dolog, ha takarékon van a láng, néha néha erőre fog kapni.

Ne haragudj, de kicsi szerelem sincs, egyszerűen csak nem utálod és értékeled a jó tulajdonságait.

Nem, a munkás hasonlat nem olyan, de így is elég szomorú, hogy a párkapcsolatodat a kötelező elviselnivaló munkához viszonyítod.

Egyébként igen, szerintem dolgozni is azon a területen és ott kell, ahol jól érzed magad, ahol ki tudsz teljesedni. Persze ehhez tanulni kell, hogy felvegyenek könnyen, tudj váltani, ha muszáj..

Én nem kívánnám azt a gyerekemnek, amiben itt sokan éltek, és te élni tervezel kérdező.. te/ti kívánnátok ezt a gyereketeknek?

Kérdező, szerintem csak addig leszel ilyen racionális, amíg tényleg nem leszel szerelmes.

Az álatalad leírt életet akkor tudnám elképzelni, ha már 35 felett van az ember, esetleg túl egy váláson, gyerek is akár, és már tényleg csak annyit szeretne az élettől, hogy legyen mellette valaki, akivel el lehet lenni.

Ennyi fiatalon így megalkudni kár. Elpazarlod az életed.

Jajj maradj már Csipkerózsika.

Nem tudom, azon mit nem lehet felfogni hogy valaki nem az a rózsaszínködös "csöpi-romi" alkat. Hadd ismerje már mindenki saját magát, és hogy mit vár el egy kapcsolattól. De majd biztos egyedül öregszik meg, mert mivan ha 50 évesen becsap a nagy lovelove és akkor el kellene hagynia a férjét. Csak nehogy végül ti legyetek azok akik válni kényszerülnek, mert sokaknál ha elmúlik a köd ott állnak egymássa szemben, hogy most mi a frászt kezdjenek a másikkal. A köd nélküli valódi őszinte szereteten alapuló kapcsolatban legalább azt látják a másikban ami van, nem amit bemagyaráznak.

A gyerekei meg nem tudom hogy jönnek ide. Szerintem minden épeszű ember azt kívánja a gyerekének, hogy legyen boldog. Ennyi. Az, hogy neki mi a boldogság, majd ő érzi, nem fogok belé semmit plántálni, hogy szerintem mit kéne éreznie a boldogsághoz. Ha te ezt tervezed sajnálom előre.