Mit tegyek, ha folyton sír a gyerek és kikészülök már lassan?

Kérdező, megértelek nagyon. Úgy érzem, van benned egy általános, feszült frusztráltság, mert nagyon eleged van az egész helyzetből. Egész más olvasni meg hallani, hogy a csecsemők folyamatosan testközelben akarnak lenni és folyamatosan szopni akarnak, mert nekik ez az egyetlen kapcsuk a külvilággal, és az ember azt gondolja, jaj, de édes lesz, majd nézem elrévedő szemmel egész nap... és egész más benne lenni fizikailag, egészen a közepében. És igenis van, akin jobban meglátszik a terhesség, és ha nem is, akkor is jobban megviseli a legkisebb változás, és a kérdezőt nem kéne elítélni, amiért ő most nagyon el van keseredve azon, ahogy a teste változott. Mi nem látjuk, ő látja, az ő teste, miért ne hinnénk neki?

Kérdező, sajnos a negyedik trimeszter tényleg létezik, és rohadt nehéz. Ilyenkor a kisbaba úgy akar viselkedni, mintha még mindig a hasadban lenne, és őszintén szólva a fejlődését az támogatja a legjobban, ha ez is történik. Ugyanakkor neki az is fontos, hogy épelméjű, kiegyensúlyozott anyja legyen, úgyhogy tényleg ki kellene találni valamit.

Akarsz tápszerre váltani? Az megkönnyebbülés lenne? Talán a lelki egészséged érdekében tényleg meg kellene fontolni.

Nincs a közeledben olyan edzőterem, ahol van baba-mama torna? Tudom, az olyan béna meg minden, de legalább az is mozgás. Sőt: otthon, rám van kötve a kisbaba, és kitörések, szumó guggolás, sima guggolás, oldalhas, én még vállazni is szoktam úgy, rendesen súlyzóval. Mivel a terhességet végigedzettem, eléggé megszokta, tök jókat alszik.

Azt írod, a hasad kint van. Megnézetted, nem nyílt-e szét a hasizmod? Mert akkor gyógytornász tudna tanácsot adni, de youtube-on is vannak videók.

Nem olvastam végig a hozzászólásokat, de annyira megértelek, Kérdező! Mondjuk sokra mész vele... Képzeld, engem anno azért, mert ilyen keményen ki mertem mondani a színtiszta igazságot 1,5 év szenvedés után, egy hlye pitsa széplélek anyuci felnyomott a gyámügynél... Nagyon gáz.

Figyelj, én azt javaslom, hogy intézd a bölcsit. Az én gyerekem nem lett jobb, ugyanilyen gáz maradt. És annyira rám cuppant, hogy nem tudtam óvodába adni 3 évesen, csak majdnem 4 évesen. Gondolhatod...

Enni nem tudtam tőle. Elszáradt, összeaszott kóró lett belőlem. Meg úgy néztem ki, mint egy hajléktalan, mert az alapból problémás hajamat nem 2 perc megmosni, rendberakni, az arcbőrömet szintén, a fokozott szőrösödésemmel megküzdeni sem, ja és nekem még a fogam és az ínyem is gáz, egy sima 2 perces fogmosástól még csupa sárga lepedék meg vörös, vérző gyulladás, és nem a technikám meg az általam használt termékek miatt. Igenis szét tudja bszni az embert az ideg, ha kettőt lépni nem tud az ordítógéptől, szrni-hgyozni sem, meg semmit, és egy okádék pusztulat lesz belőle fiatal nő létére. De ezt csak az fogja megérteni, aki így járt.

Annyira gáz, hogy ordítógépnek meg nem tudom minek neveztek egy kisbabát és az a legnagyobb bajotok , hogy összeaszott kóró lett belőletek.

Én csak a csóri gyerekeket sajnálom, hogy így fognak felnőni, hogy az anyjuk őket hibáztatja azért, ahogy kinéz és amilyen lett.

Én is meghíztam, és hiába 4 éves lesz, még nem fogytam vissza azt a kb 10 kilót, ami rajtam maradt.

Sokat sírtam a szoptatásnál is, de eszembe nem jutott volna, hogy a gyereket okoljam ezért.

Én akartam, én szültem , nem a gyerek akarta.

De úgy csinál némelyik nő, mintha a szépségénél nem lenne fontosabb meg a haja ragyogásánál és egy okádék lesz belőle, mert nincs magára napi fél órája mondjuk este , miután elaludt a gyerek.

Meg ezt is hagyjuk, hogy nem tudjátok sminkelni magatokat egy 3 (!!!) hónapos gyerek mellett.

Ti lesztek majd a mártír anyák, hogy a gyereketek majd örüljön, hogy felneveltétek, mert mindent nektek köszönhet és nézd meg én mivé lettem miattad.

Pszichológiai tesztnek vetném alá azt, aki szülni akar.

Azért vagytok okádék korok, mert a lelketek is ilyen... kőkemény igazság, persze. Én se vagyok a topon, de emiatt eszemben sincs a gyereket okolni, neki most kell a cici, ez van. Én is sóhajtozok, ha nagyon ordít, és nem tudok befejezni egy cselekvést, de inkább sülne ki a szemem minthogy így beszeljek róla ahogy ti. Nagyon vicces tényleg hogy a falhoz vágnád, egyik válaszoló, értem hogy nincs keepsmiling, de én ilyet még viccből se mondok, max annyit hogy én fogok kiugrani az ablakon. Anyámnak mondott ilyet nagyanyám h olyan sírós baba volt h legszívesebben a falhoz b.szta volna, hát nem esett jól neki, amikor elmesélte.

És mi még csak nem is terveztük az "ordítógépet", de van bennem annyi, hogy nem beszélek így róla. Én is állandóan a hajmosás, szőrtelenítés, főzés körforgásban vagyok, de eszemben sincs őt hibáztatni ezért.

Kérdező, ha nem adsz neki enni, ordítani fog, ennyi.